Most én állítottam el megint valamit, vagy átrendeződött ismét a Tumblr felülete?

Nálam bal oldali sávot kapott az, ami eddig felül , vagy jobb oldalt volt. Ezáltal viszont , az egész eltolódott jobbra. Szg-en. Telón még tegnap este minden változatlan volt.

HOOLIGANS • ELINDUL A LEJTŐ :: Official Music Video

jóóóóóóóóóóóóóó még mindig meglepődőm, hogy Csipa mennyit változott, de még mindig szerelmes vagyok a hangjába!!!!!!

Nekem sajnos, már nem élnek a szüleim. Apukám 7 éve, Anyukám 1 éve .........még mindig nem tudom leírni.........szinoníma keresése........költöztek a túlvilágra. Mikor Apu........elment, utána vele sokat álmodtam. Becsuktam a szemem, és láttam őt. Beszélt hozzám álmomban. Volt hogy úgy éreztem, leült mellém az ágyra, és simogatta a kezem. Éreztem az érintését. Mikor felriadtam,áttetsző alakként láttam is. Eléggé megijedtem. Aztán elment pecázni. (Ezt a mondatot csak az érti , aki ismerte. Nem akarok most magyarázkodni. ) Nagyon apás voltam. Nagyon megviselt a betegsége, az is, h én láttam utoljára, az egész. Aztán, tavaly április végén, Anyu is elment. Az ápolása, a betegsége, az egész, nagyon sok energiát kivett belőlem. Sajnos, a vége felé, a türelmem is elfogyott. Nagyon nehéz egy olyan beteget ápolni, aki agyilag, pszichésen, már nem önmaga. Aki nem ismeri fel már a saját lányát sem, de a lányának ezen túl kell lépnie, mert dominánsnak kell lennie. Másképpen nem megy. És meg kellett tanulnom, hogy tegyek közreműkődővé, egy alzheimeres beteget, az anyámat. Hogy törjem le a harciasságát, az agresszíóját, anélkül, hogy senki ne sérüljön.Beteg volt, és nem tudta mit tesz, mit mond, mit cselekszik. Zavart volt. Nekem pedig nem volt szabad hagynom, hogy ezek a dolgok, mélyre menjenek bennem. Nem volt szabad azt hinnem, hogy ellenem irányulnak ezek a dolgok, hisz nem volt magánál. Akkor, valahogy sodródtam. Nem gondolkodtam, csak tettem amit kell. Nem állhattam le, nem borulhattam ki. Aztán elment. Utána minden nap éreztem a jelenlétét. Nem álmodtam vele, mint Apuval, Anyut éreztem hogy velem van. Minden hol. Hogy ott/itt van. Nem az álmaimban láttam/látom, hanem valóságosan érzem a jelenlétét. Vele talán még nem is álmodtam. Ezek az érzések, már kicsit ritkultak. Már nem mindennaposak. Vannak időszakok, mikor sürübb, ilyenkor muszáj vagyok kimenni a temetőbe hozzájuk, h lenyugodjak. Olyankor beszélgetek hozzájuk. Mikor eljövök, mindig úgy köszönök el tőlük h:" Most már együtt vagytok ismét. Apu, vigyázz nagyon Anyura. Vigyázzatok egymásra. Magatokra. " Mind a kettőjüknek az arca elöttem van. A mosolyuk. A mozdulatuk. Hallom a hangjukat. Nem tudom, hogy ez mennyire természetes, mennyire normális ..........

💗💗💗💗

Városomban ismét nyüzsi van! Több ez egy szimpla folklórnál! Menjetek!

Vevőm, 70+, de lehet h inkább 80 közeli. Nem régen költözött ide szembe , az idősek otthonába Nyíregyházáról. Itt lakik a fia a közelben, ezért ide. Elmondta, hogy a járvány idején, ő is elkapta a covidot még otthon. Nem voltak erős tünetei, de egyik nap elájult, a szomszédai mentek be hozzá a lakásba, mert gyanúsan csend volt, és nem szólt nekik hogy elutazna. Kulcsot még hónapokkal előtte adott nekik a fia, azzal mentek be. Ők találták meg, és hívtak mentőt. A kórházba derült ki, hogy szerencsére nem törött csontja, de covidos. Nem is kicsit! Túlélte, de begyulladtak az izületei, és nem tudott lábra állni, nem tudott menni. 2 hónapig volt kórházban, járókerettel tudott csak menni, mikor végre haza engedték. Ezalatt megbeszélték a fiával, hogy felköltözik. Nem akart a fiához, mert nem akart zavarni, meg terhére lenni, inkább azt mondta, keressenek neki egy jó otthont. Mindenkitől távol, egyedül, segítség nélkül, belátta, hogy nem megy. Agyilag amúgy teljesen rendben van. Nem tudom mivel foglalkozott, mit dolgozott mikor még aktív volt, de nagyon választékosan beszél, és az időskori demenciának semmi jele. Meséli, hogy nem tudja elfogadni, hogy nem tud rendesen mozogni, hogy le van korlátozva. Azon ügyködik, hogy a járókeretet el tudja hagyni. Most is próbálkozik vele, de mindig utána hozzák :) :) :) AZ otthonban van torna nekik heti 2x. Széken ülve csinálják, van hogy labdával, van hogy kendővel stb. De hogy ő ezt kevésnek találja, meg a lábának is kevés, ezért folyton sétál. Járatja a lábait. A gondozók már megszokták :) Még kijárhat, ezért talált meg engem, és lett rövid időn belül állandó vevőm. Ma felfedezte, hogy szemben velem van egy jóga klub. Tőlem érdeklődött, hogy milyen. Nem tudom, de átvittem, mert épp akkor kezdtek egy órát. Elmondta ott, hogy neki gerinc jóga kéne, otthon is csinál minden nap gerinc tornát, de azt kevesli. Látja, hogy éppen az idősebb korosztályból össze rakott csoportnak van órája, ennek nagyon megörül, és gyorsan be is jelentkezik a jövőheti órára. Megszeretné erősíteni a gerinc melletti izmait, meg a lábait is, és az egész teste izmait is. Meg a jóga óra közbeni meditáció, meg nyugalom, meg spirituális légkör is kedvére való lenne. Nagyon haragszik a járókeretére :) :) :) Sajnos csak a férjezett nevét tudom, a keresztnevét nem, de kedves nénike! Drukkolok, hogy azt a "nyanvadt járókeretet a Dunába tudja dobni " ! :) :)