“elképzelni a csókját és izgulni, hogy fogod-e érezni valaha”
— (via fekete-tinta)
“Beszélgetések, amik miatt hajnalig is fent maradsz”
—
“Csak egyszer legyek olyan beteg, hogy mindenki azon izguljon, hogy életben maradok-e vagy nem…”
—
“Megváltoztam…megváltoztam mert rájöttem hogy mindenkinek csak egy pótlék vagyok és mindenki csak kihasználni tud ezért elengedtem embereket…igen..elengedtem őket…őket akik olyan sokat jelentettek nekem…de igazából nem is fáj..nem nem fáj sőt még jobban is érzem magam mert megtanultam hogy kinek számítok és ki az akinek tényleg fontos vagyok és szeret engem…sajnálom hogy így döntöttem de én ezt már nem bírtam tovább…”
— Remélem megértitek “barátok”
Elengedtelek. Már nem érdekel hol vagy, kivel, és mit csinálsz..De remélem boldog vagy és megtalálod a szerelmet. Rájöttem nincs jövőnk. Sok hülyeségből pedig tanultam, köszönöm neked! Vagdosás, hegek: 95%ban Megbántam. 5%nak pedig örülök. Hiszen megmaradt valami “belőlünk.” Erősnek érzem magam, hisz még mindig itt vagyok. Okoztál nekem szart is és megannyi jót, ezekből is tanultam. “Nem minden az aminek látszik.” Ezután se tudom letagadni, hogy te voltál az első igaz szerelmem. De már nem hiányzol, és nem is szeretlek. Sőt, az emlékeken is már csak nevetek. Ráadásul magamon mennyire..8 hónap kellett ahoz hogy továbblépjek rajtad, elengedjelek. Nem kevés idő, rengeteg. Ellöktem magamtól mindenkit, mikor te egy követ se mozgattál meg volna értem..
Ezzel csak annyit szeretnék a követőimnek üzenni, hogy emlékezzetek vissza a jó, s a rossz pillanatokra is, és döbbenjetek rá hogy az élet tovább fog menni! Te egy vonat vagy. Vannak utasaid. Van aki felszáll egy következő állomáson, majd máshol leszáll. Majd így tovább. Ne várjatok a semmire, ha a másik nem tesz érte! Nagy hiba!
Elengedtelek. Már nem érdekel hol vagy, kivel, és mit csinálsz..De remélem boldog vagy és megtalálod a szerelmet. Rájöttem nincs jövőnk. Sok hülyeségből pedig tanultam, köszönöm neked! Vagdosás, hegek: 95%ban Megbántam. 5%nak pedig örülök. Hiszen megmaradt valami “belőlünk.” Erősnek érzem magam, hisz még mindig itt vagyok. Okoztál nekem szart is és megannyi jót, ezekből is tanultam. “Nem minden az aminek látszik.” Ezután se tudom letagadni, hogy te voltál az első igaz szerelmem. De már nem hiányzol, és nem is szeretlek. Sőt, az emlékeken is már csak nevetek. Ráadásul magamon mennyire..8 hónap kellett ahoz hogy továbblépjek rajtad, elengedjelek. Nem kevés idő, rengeteg. Ellöktem magamtól mindenkit, mikor te egy követ se mozgattál meg volna értem..
Ezzel csak annyit szeretnék a követőimnek üzenni, hogy emlékezzetek vissza a jó, s a rossz pillanatokra is, és döbbenjetek rá hogy az élet tovább fog menni! Te egy vonat vagy. Vannak utasaid. Van aki felszáll egy következő állomáson, majd máshol leszáll. Majd így tovább. Ne várjatok a semmire, ha a másik nem tesz érte! Nagy hiba!
Most már elfelejtelek, oké?
Most már nem várok rád tovább
Most már nem érdekel “miért nem?”
Most már letörlöm a könnycseppem
Most már te se keress, ígérd meg!
Most már nem ragaszkodom beteges
Most már nem kívánom csókod sem
Most már elengedlek, ígérem!
Nem én voltam
ki elengedte
a kezedet.
Te voltál
aki elengedte
az enyémet.
Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy “jól vagyok, köszönöm”, de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, “hogy vagy?”, igazából nem is kíváncsi a válaszra.
“megint megvágtam magam. és tudom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom”
—
Te elhallgatsz…visszaemlékszel azokra a borzalmasnál,borzalmasabb napokra,amikor tetted,és feleszmélve a gondolataidbol,észre se vetted de könnyes a szemed,és egy hajszál választ el attól,hogy elsird magad…de te csak annyit válaszolsz…
Azért baszdmeg
“fáj ha megvágom magam? már nem. hozzászoktam, pont ahogy a csalódásokhoz”
—
“függője vagyok a fájdalomnak, amit magamnak okozok”