ligetmuhely.com
FÖLJEGYZÉSEK BERLINBŐL | Liget Műhely
„A berlini kutyákra… kifejezetten illik a ’korrekt’ kifejezés, ám láttam alvó kutyákat, s rajtuk, valahonnan sokkal mélyebbről jövően ott ül a förtelem.” (Witold Gombrowicz: Berlini napló) Amikor 1988 kora őszén egy ösztöndíj jóvoltából Nyugat-Berlinbe költöztem, az első hetekben úgy éreztem magam, mint korábban már néhányszor Angliában. Ott, ha kiléptem az utcára, sokáig a bal oldali közlekedés rémképe tartotta fogva gondolataimat. Berlinben a kerékpárosokkal jártam így. Igaz, engem egyszer sem ütöttek el, mint szomszédomat, a brazil írót, Joao Ubaldo Ribeirót, aki többször is a grunewaldi kétkerekűek áldozataként sántított haza. De a kerékpárosokat eleinte én sem tudtam megszokni. Az első hónapokban javíthatatlan vademberként tébláboltam a számukra kiépített nagyszerű utacskákon, melyek akkoriban Magyarországon még ismeretlenek voltak. Sokszor éppen a nekik készült fényjelzőket bámulva hallottam magam mögött a baljós csöngetést, s rendszerint csak az utolsó pillanatban sikerült félreugranom. Mint az ébresztőóra csörgése, olyan volt mindig a csilingelés. Igaz, fölébresztett. De ki örül annak, ha megszólal a vekker? Igazi rosszérzést azonban nem a veszélyérzet …