ligetmuhely.com
DÖGHÚS | Liget Műhely
A gyerek nyomkodja a mobiltelefonját, lehorgasztott fejjel, mintha szakadék sötétjébe hunyorogna. Mögötte az összecsapott márványszökőkút lomhán köpködi a habos vizet, illetve nem is köpködi, inkább csak gurgulázik vele, mindenesetre a kavargó kút fenekén nem rozsdásodik pénzérme. Tavasz van Tavasz van, lassan melegedő friss levegővel, kötéseiket ledobott hormonokkal, kiolvadt végtagokkal, de a lehelet még látszik. Reménykedőbbek az emberek, nyugodtabban sétálgatnak az utcákon, többször néznek fel, tovább maradnak odakint, később sötétedik. A gyerek meg nyomkodja a mobilját, pedig valószínűleg nem is ír senkinek, csak úgy tesz, csak színleli, hogy a mellette elhaladók lássák, ő ír valakinek, ő nincsen egyedül, még olyankor sem, amikor úgy tűnik, hogy igen, hiszen most is üzenetet ír valakinek, egy lánynak például, mondjuk egy lánynak, így végképp érthető. Egyedül ül a szökőkút előtt, de egy szökőkút előtt ül egyedül, ami, valljuk be, nagyon is megfelelő találkahely, főleg, ha hozzávesszük a feltételezést, hogy valóban egy lány jár a fejében, …