ligetmuhely.com
A GRUFFACSÓR | LIGET Műhely 2017
Lewis Carroll azonos című verse nyomán Fekszem az erdőben. Tavasz van, a levelek zöldek, a fák élettől feszülnek, a madarak csivitelnek, párosodni és tojást rakni készülnek. A fűszálak nagyok, zöldek, csiklandoznak. Mikor a pici gyűgyák keresgélés közben a lábamba ütköznek, csáprágóikkal megkóstolják, érdemes-e kicsípni belőlem egy darabot, és magukkal vinni a bolyba, hogy ezzel etessék a lárváikat. Férfilépteket hallok. Nem foglalkozom vele, úgyis visszavinne a faluba. Inkább a felhőket nézem, lapos aljukat, habos tetejüket… Meg a bokrokat, az ágak vonalát, végükön az apró virágokkal; a virágok közepe sárga, mint a tojásé, a szélek meg lilák. De Leko, a kovács fia, egy sétáló ágyúgolyó, megtalál. Ahogy átlép a bokrokon, letöri az ágakat, a nyílhegylevelek a földre esnek, és Leko, a kovács fia észre sem veszi, rájuk tapos. A beszéde olyan, mint amikor az olvadt vasat nyújtják: – Óóó, hááát iiitt vaaagy, mááár miiindeeenkiii tééégeeed keeereees. Azzal megragadja a karomat, és …