ligetmuhely.com
ARANY EMBEREK | LIGET Műhely 2018
K. úr, a gyámhivatal tisztségviselője szokásos havi ellenőrzőkörútján járt, és mint mindig, úgy intézte, hogy Szatmárinéhoz tíz óra körül érkezzen. Az asszony ilyenkor az órára pillantva rögtön asztalhoz ültette, és fontoskodva sopánkodott, hogy K. úr betegesen sovány, többet kellene ennie, szerencsére éppen tízóraizni készül, tartson csak vele. Frissen főtt, erős kávét töltött a kikészített csészékbe és vastag szeleteket vágott a maga sütötte kenyérből, a héja ropogott, ahogy a kés belehasított. Ilyenkor pihenek egy kicsit, magyarázta minden alkalommal Szatmáriné, a gyerekek már mind az iskolában, az én Jóskám is szorgalmasan dolgozik, az állatokat megetettem, az ebédet megfőztem, kitakarítottam, hát ráérek, és elégedetten bólogatott. a meghittség morzsái K. úr is bólintott, szürcsölt a kávéból, harapott a kolbászkarikákkal díszített vajas kenyérből, és néhány pillanatig úgy ültek ott, mintha sok éves házasok volnának, lám, a gyerekek kiröppentek, mi meg itt maradtunk – a néma, meghitt bólintgatás közben hirtelen megöregedtek, a derekuk belesajdult az ücsörgésbe, a szemük elhomályosodott, aztán Szatmáriné …