ligetmuhely.com
A NEVETÉS, MINT... | LIGET Műhely 2017
Ördög tudja, hogy került az ágy alá már kora hajnalban amikor még a kakas sem kukorékolt amikor a kloroform szagú ködben lustán lebeg a világ amikor álmosan leskelődve cserkészi be terrénumát az orvvadász kín ördög tudja hogy került az ágy alá nagyokat röhögtünk rajta de a nevetéshez nekünk jogunk volt mindenkor ha vér folyt ha csont repedt röhögtünk tehát ahogy ott kapálózott tehetetlenül mint a hátára esett bogár nevetett ő is rázta testét az elfojthatatlan kacagás kicsordultak a könnyei talán csak azért nevetett hogy így adjon túl összegyülemlett könnyein hosszú idő telt el kegyetlen nevetés közepette idehallatszott egy őszi hajókürt hangja a Dunáról idehallatszott egy hajókürt hangja az őszi Dunáról mintha az idő senkiföldje lett volna az az összekaszabolt arc ott az ágy alatt míg valamelyik ápoló ki nem húzta onnan az öreget mint kisunokáját az éhes őszi Dunából a hersegő izmú segítőkész kajakosok miközben Leányfalu már a tavaszról ábrándozott …