lenduletmagazin.hu
Zivatarhoz
Megint feltűnt az álmaimban Képlékeny, sehonnani kép. „Gyere velem” – ragadja meg a kezem, És már húz is magával, át az úton, Húz-húz És én félek, hogy magával És én félek, hogy magába Fog rántani. Erősen tart, fejét céltudatosan Magasra emeli, keresi, hol biztonságos Az átkelés. Toporgok mellette, Gyermekléptek a járdaszegélyen, Magasra tartom az arcom, Ahogy felnézek rá.Talán valami didereg bennem. Haza akarok érni, Szemeim hatalmasak. Bár sem a nevét, sem a kinézetét Nem ismerem. Fekete hosszú kabát, Az illata, pedig mint a nyári zivataré.„Nézd!” – suttogja És el is ered az eső, Szárnya vesztett esőcseppek Szaladnak át a forró…