lenduletmagazin.hu
Szívtelen szívrabló
Egészen eddig a pillanatig mellkasomat mardostam. Mert fájt, görcsölt, feszült. Azt hittem, te leszel az utolsó. Hogy nem fogok soha túllépni. Hogy a fájdalmat nem fogom leküzdeni. Hogy mindenkiben téged foglak keresni. Hogy többé nem akarok mást szeretni. Mert te tényleg más voltál, mint a többi... Ma reggel pedig máshogy ébredtem fel. Valami hiányzott. Éreztem, hogy valami megváltozott. Elmúlt a görcs. A fájdalom. Az óriás sziklák a vállamról legördültek. Ma reggel végre megkönnyebbültem, mert rájöttem, hogy nem vesztettem el a szeretetre való képességemet: hogy mindig mindenkiben meglátok valami szerethetĹ‘t. Hogy találok egy tulajdonságot, egy mozdulatot, egy hanglejtést és elkezdem kedvelni…