lenduletmagazin.hu
Szendergés
feküdj le az ágyra, körberajzolom tested vonalát, hogy belefeküdhessek majd nyomodbaha nem vagy itt - hiányzol a lelkemnek, minden üres napon.olykor csak víz alá merülve a kádban hallgatomszívem ütemes dobbanásait, mikor meg itt vagytiéd kémlelem mellkasodra lapulva félszegen.ugyan az a szerv, ugyan az a lüktetés, egyrugóra jár, akár az agyunk ha befejezzük egymás mondatát-te vagy minden gondolatom kezdete, s minden mondatom vége.hiányzol a napjaimból s eszem még talán, de szívem sosem fogja fel igazán a hiányt, mint szükséges rosszat, mi percenként fal fel magányos órákon.mikor egyedül szökdelek a járdán, amire a nap, óriás fák leveleinkeresztül vet árnyékot, s én hunyorogva nézek felfelé, hogy milyen szép…