lenduletmagazin.hu
Párizsban nem sírnak a fák
Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek játéka a pocsolya vizén egy pillanatra megáll, rest marad, amerre kopognak lépteid, a város megdermed, ha tovatűnsz, elhalad. Esernyővel a kezedben, kalap mögött járod a körút utcákat szüntelen, a szerelem viszonzás nélkül csak belső vihar, értelmetlen küzdelem. Indiánmintás ruhádon a szőke fény pihen, olykor-olykor megremeg, kémlelő tekintettel csodát vetnek rád - a némalétű emberek. Míg a kávét ajkadhoz emeled két…