lenduletmagazin.hu
Mosolyom
Bár az idő most megtréfált, s titkon valamely idegen sarokban rajtam kacag, S a csend is inkább már hangos zakatolását kezdi fejem felett, s nekem szalad, Minden, miért atomjaink összezörrentek egy levegő alatt, most meghal. Ma már semmi sem hasonlít ahhoz, mit egykor magam képzeltem el, hagytam, legyen, Pedig akkor -s talán most is- minden rezdülés levegővétele, te voltál, lehet, S bár minden mosoly, pillantás belekarcolta vonásod ívét, él, hal, nevet rajtam talán már az ég is, de én ugyanúgy szorítanám kezed. Talán lehet, tán még lehet. kép: www.weheartit.com