lenduletmagazin.hu
Mélyen ott…
Ott vesztem el, amikor te is csak mérted a felmérhetetlen paraméterek sivány tükrét, és én csak mély ürességben toltam ki magamból a megszeppent arcot... Ott vesztem el, amikor a pulzus száma utoljára adta ki erejét és végül is csak egy szív ment tönkre a lélek fekélyében és csak úgy, mint az, elvesztem. Ott vesztem el, ahol az a karcolt iskolapad mérgében felborult, s csak a székek üvöltése hanyatlott a napfény bágyadt kegyei közé... Ott vesztem el, ahol csak a bogarak csócsálnak széppé ama csúf tájat, hol a méreg éltetÅ‘ jellegével a száraz faág újra csiripelni kezd... Ott és ott vesztem…