lenduletmagazin.hu
Melanóma
Szombat délután, hétkor a teraszomon. A nap már csak az akácfa legfelső ágait süti, és egy kósza napsugár a jobb szemembe villan. Arra gondolok, hogy írhatnék valamit. Róla, Rólad, a Világról, magamról, nem is számít. Bekövesedtem a magányba, mint azok a fekete szabálytalan szélű melanómák Imola néni hátán, akit csütörtökön hallgattam meg. Nem szóltam neki, csak hallgattam a tüdeje bázisán szortyogó tüdőhangokat. Nem vagyok még orvos, hogyan is szólhatnék neki arról, amit még csak sejtek, de nem tudok biztosan. Halálra ijesszem-e? Tudja-e egyáltalán, hogy mi az a melanóma? Nem szóltam, s megannyi dolog van még a világon, amiről nem szólunk…