lenduletmagazin.hu
Márk
Tízkor kelnénk, egymásba gabalyodva, kócosan, morcosan. Izmos karjai között alig kapnék levegőt, amikor legelőször megpuszilná a homlokom ébredés után. Legalább fél órát hevernénk még így, egymásban elvesztődve, simogatnám a borostás arcát, megszámolnék minden anyajegyet és zsírcsomót a teste egész felületén, minden egyes reggel. Számon tartanám őket, mindig tudnám, ha valahova lesz egy új, vigyáznék a régiekre, adnék mindegyiknek egy nevet. Térképet rajzolnék a testén, hogy sötétben se tévedjek el, fáradt és görcsös izmait szerettel becézgetném ellazulásig. Kinyúlt pólóban és csipkés fehérneműben másznék el a kávéfőzőig, s mire meztelenül besétálna a konyhába, amikor az első napsugár ütközne a puha mellkasával, már…