lenduletmagazin.hu
Májusi napló
“Vizes hajad lassan tapad homlokomhoz, ahogy felém közeledsz. Az eső csak hull, mit sem tudva róla, mit sem sejtve rólunk…” -olvasom a rég megírt sorokat a kottatartón. Sok évtizednyi menekülés után még mindig szépen szól, és ez feldühít engem. 28 év és egy háromnegyed, mit azóta sem sikerült körülírnom. A sokat jelentett, elporosodott pillanataink visznek engem minden egyes nappal előbbre, de csak utaztat a sok gyengeség, összevérez, körberajzol. Most itt pihenek az esti órák titkon szőtt karosszékében, és várom a megőszülést, hátha vele jössz majd te is. Mindegy is, csak itt legyél. Május van. Májusban láttalak újra sok-sok év után, és azóta…