lenduletmagazin.hu
Lásd, akit neked szántak.
Két tenyere közé fogta arcomat, azzal a kétségbeejtően határozott mozdulattal, mintha az életemet tartotta volna. És talán így is volt. Megkövesedett emlékek, könnyes pillanatok, sugárzó mosolyok és az elhibázott döntéseim. Súlyos teherként nehezednek lelkemre nap, mint nap ő mégis most tollpiheként tartotta őket hosszú ujjai között. Abban a pillanatban váltam újból szabaddá, akár egy kismadár, aki mindeddig egy általa épített kalickában élt. Újra megízleltem az élet ízét és nem akartam soha többé a keserű mindennapokat, amik szorosan öleltek eddig magukhoz. Valóságos volt minden érintés, amit kaptam és boldogan leheltem csókot magas homlokára, hisz tudtam, hogy most az egyszer ő nem…