lenduletmagazin.hu
Kidobni való(s)
Összetört látomás darabjai a padlón. Szétzúzott fantáziám romja. Lehullott, rózsaszín felhő a kagylón. Naivitásom szétmállott pora. Csalfa emlékkép, szétszórt szavak. Vidd, magaddal ne hagyj nyomot. Bedobozolom, elég sok akad. Kigyomlállak, mint kerti gyomot. Vissza a feladónak minden percet. Minden valótlan ígéretet vissza. Hazug szavaid, mint mérgező permet. Szívem mégis magába issza. Kidobom a csókod mi a vitrinben állt. Csak porfogóként tartom már rég Kidobom, a tegnapot miből hangod kiált. Belekarmol vérző szívembe még. S mikor majd vihar jő égi háború. Vad széllel eresztem útnak a múltam. Kapjon szárnyra a mámor s a bú. Feledem, ahogy karodba…