lenduletmagazin.hu
Huszonkettő
Tegnap éjjel nem tudtam aludni. Ezért kettőkor bevettem két aszpirint. Meggybort ittam rá, azzal csúszik a legjobban. Azután a jobb csizmámat a bal lábamra húztam. Friss levegő kellett, így sétálni mentem. Az üres utcákon órákig tekeregtem. Pedig nem mentem messzire, Csak a szomszédos lakótelepeket jártam be. Újra és újra. Mikor három körül ismét a kedvenc fámhoz értem, Amit gyerekkoromban mászókának hittem, Megálltam és vártam, vajon rám köszön-e, Mint egy kedves, régi ismerősére. A csendet végül én törtem meg. Ezzel a mondattal: hadd öleljelek meg. Ő rábólintott megrázva lombkoronáját, Rám hullajtva ezzel annak egész tartalmát. Felborított a tarka levelek súlya, Így…