lenduletmagazin.hu
Éjszaka
Fülledt éjszaka. Csak ülök az asztalfőn s nézem, ahogy mindenki élete a szemében felcsillan. Lopott tekintetek kereszttüzében, hol a szenvedély elfojtott szikrája sercen, ott van elrejtve mindannyiunk természetének valódi arca. Egy pár. Talán nem is valódi pár, vagy legalábbis nem egymás párja. Egymáshoz simuló vállal, mint az egy tőről nőtt fenyők, tökéletesen illenek egymás folytatásába. A vágy szimmetriája. Talán maga a természet formálta illeszkedéssel, mely szemednek felismerhetetlen kis távolságot enged csak a szövetek közt. Nem lehetnek idegenek igaz? Így összefonódó újjak erdejében új szülött vad nem jár. Nem idegen ez a feszültség, nem első pillantás csiholta láng pislákol a deszkapalánkok…