confidenceandpower.hu
A szeghajlítás bíborosa, a vörös szög
Fogáserő, szeghajlítás level 99. Nagy Árpi volt az első magyar, aki elhajlította a vörös szöget. Az egész világon csak kb. 130-an képesek rá. Először egy rendezvényen fogáserőztünk. Nagy örömömre megosztotta velünk, amit a vörös szögről és a hozzá vezető útról tudni kell. Már nem emlékszem mikor és hol találkoztam a szöghajlítással. Gyanítom, valamelyik internetes oldalon vagy blogon. Arra azonban tisztán emlékszem, hogy a mércét a 60D szög jelentette. Ott azt írták, aki ezt meghajlítja (unbraced bending, azaz feltámasztás nélkül, a hajlítandó tárgy csak a kezekkel érintkezik a kísérlet során), az erősnek tekinthető. Első dolgom volt elhajlítani az itthon találhtó összes szöget. 80 – 100 – 120-asok végezték U alakban. Mondanom se kell, a technikára, kivitelezésre semmi figyelmet nem fordítottam. Próbálkoztam a double overhand és a reverse (-re messziről emlékeztető) technikával is, az utóbbinál maradtam. Következő lépésként kinyomoztam, hogy mégis, milyen szög az a 60D? Nagyjából az európai 160 mm hosszú, 6 mm átmérőjű huzalszögnek felel meg. Irány a legközelebbi barkácsbolt, ahol beszereztem pár darabot. Szerencsémre, bár ezzel akkor még nem voltam tisztában, ezek lágyabb, könnyen hajlítható darabok voltak. A sikerélmény, némi szenvedés után, megvolt. Rákaptam az ízére a dolognak. Családom meglepett egy Ironmind bag of nailsel. Pár kiló 160-as szöget a következő hónapokban elhajlítottam. Mivel különböző helyekről származtak, megtapasztalhattam, hogy bizony a huzalszögek keménysége változó. Vásárlásaim során találtam 200-210-230 mm hosszú, 7 mm átmérőjű szögekkel is, ezért ezekből is beszereztem néhány darabot. Akkor szintemen ezek ( és az Ironmind blue nail-ek) jelentették a maximumot. Néha sikerült elhajlítani, néha nem. Még mindig nem foglalkoztam azzal, hogy javítsam a technikát. Bár a gondolat elkezdett motoszkálni bennem, hogy dacára annak, semmiféle kifejezetten csukló erősítő gyakorlatot nem végeztem sem akkoriban, sem korábban, ellentétben a hát, váll, mell edzéssel, miért a csuklót jobban igénybe vevő reverse technikát gyakorolom és megy jobban, miért nem a double overhand, ahol a hát-váll-mell sokkal jobban bevethető? A másik nagy hiányosság, hogy semmi figyelmet nem fordítottam a tekerésre, azaz, hogy a szögvégekre tekert anyag milyen hosszban, milyen vastagságban, milyen módon és hová kerüljön. Stagnáltam, nem tudtam merre tovább (szégyenlem, de nagyon nem is kutattam), lelkesedésem csökkent, különben is lefoglalt (sport vonatkozásában) az erősember versenyzés és a felföldi játékok. A változás 2015. októbere, Fitparádé. 360 shop stand, ahol találkoztam Galba Zsolttal és Egyházi Gáborral. Kommunikációnk a minimumra szorítkozott, mert a közelben zajló táncos – ugrálós sportfoglalkozást szerintem még a szomszédos kerületben is hallani lehetett. Ennek ellenére egy remek hangulatú 15-20 percet töltöttem ott. Volt fogáserő mérés, gripperek, Rolling Thunder és egyéb fogantyúk, és szöghajlítás. Rengeteg lelkesedéssel feltöltődve jöttem el! Az áttörés Elkezdtem kutatni: edzésmódszerek, technikák. Videómegosztókra feltöltött felvételeket néztem a nagyoktól (Alexander Kirillov, Jedd Johnson, …). Megismertem a Red Nailt (hidegen hengerelt 180/7.9 mm-es acél), elvégre volt valahol otthon félretéve három darab. Utána jártam (www.ironmind.com), 1995. óta kevesebb, mint 130-an hajlították meg hitelesített körülmények között. Távlati, homályos célként fölkerült a „térképre”a meghajlítása (akárhogyan…). Tanultam. Gyakoroltam. Kísérleteztem. Elkezdtem tudatosan edzeni: hetente egy nap a hajlításé, 3-4-5 fokozatosan nehezebb szög, előtte alapos bemelegítés (gimnasztika, kettlebell szakítás, bottom up press), utána nyújtás. Ekkorra találtam 260/7,6 mm és 300/8 mm –eseket is. (Ezeket különböző hosszúságúakra vágtam, így nem csak az átmérő növelésével, hanem a hossz rövidítésével is variálhattam.) És ami a legfontosabb lett: stílust váltottam. Reverse helyét átvette a double overhand. Nem ment minden zökkenő nélkül. Szerencsémre a vállmobilitással nem volt gondom, de eleinte egyáltalán nem éreztem, hogy mikor, melyik izomnak kell(ene) dolgoznia, milyen mozdulat is lesz célravezető. De kitartottam, mert akkor már tudtam, hogy muszáj bevetnem siker érdekében a fentebb már emlegetett izom-triót. 2015.november vége. Odáig jutottam, hogy 210 – 230 mm hosszra vágott 8 mm (valójában ez idő tájt jöttem rá, hogy ez biz a’ 8,7 mm) szögeket hajlítottam. Egy délután a hajlító edzés végén azt mondtam, ez könnyen ment, mi lenne, ha megpróbálkoznék a „kis vörössel” (Galba Zsolt után szabadon). Vastag tekerés (messze a hivatalos kísérletnél megengedettnél vastagabb), negyed óra erőlködés, és siker. Madarat lehetett volna velem fogatni, úgy fél óra múlva, amikor tudatosodott bennem, hogy mit tettem. Egy hét múlva már tudtam mindent az ironmindos szabályokról. Elméletben: rendelkezésre álló idő: egy perc, csak ironmind gyártmányú kendő használható, egy-egy a szög két végén, stb. Azért megpróbálkoztam az edzés végén egy gyorsabb red nail hajlítással. Sikerült, ha nem is egy percen belül. Újabb hét telt el ekkor megpróbáltam a hivatalos körülményeket minél jobban modellezve hajlítani. Eredmény: épphogy egy percen belül, „szabályos” tekeréssel, sikerült! A hajlítás Pár napig gyűjtöttem a bátorságot, aztán e-mail az Ironmind –nak: jelentkeztem egy hivatalos kísérletre. Tudtam, hogy, ha csak egy mód van rá, bírónak olyan személyt szoktak kijelölni, aki már szintén sikeres hajlításon van túl, ezért lelki szemeim előtt már külföldi utazások kiadásinak rémálma lebegett, de egy-két nap után csak annyit válaszoltak, hogy örömmel vették a jelentkezésem, hamarosan elküldik a szükséges adatokat a bíróval történő kapcsolatfelvételhez. Edzettem tovább. Az erőmet nem csak szinten tartani akartam, hanem növelni, mert tudtam, a kísérlet során semmi nem garantálja, hogy optimális körülmények lesznek, muszáj biztosra mennem, kell az „erőtartalék”. Teltek-múltak a napok, egyre sűrűbben néztem az elektronikus levelesládámat, de nem érkezett újabb levél Kaliforniából. Karácsony előtt újra írtam. Azonnal válaszoltak, elnézést kértek a késedelemért, de technikai jellegű probléma adódott, türelmemet kérik. Várakoztam tovább, eltelt a karácsony. Gondoltam, az ünnepek között hiába is várnék levelet, nem is jött. 2016. január. Türelmem, reményeimmel együtt fogyott. Azért pár levélváltás után rákérdeztem, vajon az jelenti a „technikai jellegű problémát”, hogy nem találnak számukra is elfogadható bírót? Telibe találtam. Csak ezzel nem jutottam előrébb, mert a szabályok feketén-fehéren leírják, a jelentkezőnek a bíró jelölésében, delegálásában nem lehet szerepe. Pár, levelezésben gazdag, hét elteltével megkaptam azt az e-mailt, amit már nagyon vártam. Találtak megfelelő személyt, és a válaszát várják, vajon elfogadja-e a bíráskodásra való felkérést? A soron következő levélből megtudtam, hogy Lakatos Péter (Master Strongfirst Girja Instruktor) vállalta a feladatot. A kapcsolatfelvétel zökkenőmentes volt, az időpont egyeztetés már nehezebb: mindekettőnknek sűrűn be volt táblázva a naptárja. Február 9., 12:00, Budakalászi Sportcsarnok, 360 gym. „Szűk családi körben”, Péter szigorú tekintete előtt sikeresen meghajlítottam a red nailt. (Az erőtartalékra bizony szükség volt: aznap reggel hétkor adtam le …