vanjegyem.hu
Hevesi Sándor Színház
Színház története Az 1970-es évek végén Zala megye az ország egyik legdinamikusabban fejlődő megyéje volt. Lakóinak száma a dinamikusan fejlődő cégeknek és a megfelelő lakásprogramnak köszönhetően folyamatosan emelkedett. A kulturális igények kielégítésére olyan művelődési intézményeket létesítettek, mint a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Városi Művelődési Központ, Tudomány és Technika Háza, múzeumok, kiállítótermek, valamint a Városi Sportcsarnok és a Városi uszoda. Fontosnak tartották, hogy a zalai emberek mindent, ami a civilizált életvitelhez szükséges, a megyén belül megtalálják. Zalának nem volt saját színháza, elsősorban a kaposvári színház, valamint a Népszínház és az Állami Bábszínház tájelőadásaival pótolták ezt a hiányosságot. Éveken keresztül érlelődött a gondolat, hogy szükség lenne egy állandó társulatra. A megye vezetői a nyolcvanas évek elején Ruszt Józsefet szemelték ki a leendő színház művészeti vezetői posztjára. Ruszt nem akart várni a volt Megyei Művelődési Központ átépítésének befejezéséig, ezért nem kis munkával sikerült elfogadtatnia tervét, hogy már 1982-ben beinduljon egy úgynevezett előévad. Zala Megye Tanácsa végül 1982. március 1-ével megalapította a zalaegerszegi Állandó Színházat. Az épülő színház mellett, az ott folyó munka segítésére a Deák Ferenc Szakközépiskolában műhelyházat alakítottak ki, ugyanott raktárbázist építettek. Az ideszerződő művészeknek egy 34 garzonlakásos színészház és néhány lakás biztosított otthont. Ruszt és az általa verbuvált fiatal csapat 1982. nyarán Paul Foster: Tom Pain című előadással mutatkozott be az Egervári Estéken, majd szeptember 30-án a színháznak ideiglenes otthont adó Városi Művelődési Központban. Ezzel kezdte meg működését a megye színháza. 1982. őszéig - Varga Zoltán igazgatói kinevezéséig - Ruszt József látta el megbízottként az igazgatói feladatokat is. Varga távozás után 1984-től pedig ő lett a kinevezett igazgató-főrendező. Ruszt poláris színházi koncepciót hirdetett meg, a magas művészi színvonalat megcélzó program mellé közművelődési programot indított. A kezdetek legfontosabb feladata volt: közönséget kellett nevelni. A középiskolások számára beavató színházi előadásokat tartott. A gyerekprodukciókkal együtt 12-16 bemutató is volt. A kis létszámú társulat éjjel-nappal próbált vagy játszott. A városban öt játszóhelyen tartottak előadásokat. Ez adott lehetőséget a sokfajta nézői igény kielégítésre. A fiatal színház hamar kilépett a nemzetközi porondra, már az 1982/83-as évadban az arezzói Nemzetközi Színházi Fesztiválról több díjjal tért haza. A kezdeti sikert azóta is számos hazai és nemzetközi elismerés követte. A saját épület megnyitója, s egyben Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának bemutatója 1983. október 11-én volt. Ezzel az előévad véget ért, az