“Most úgy odabújnék hozzá”

“Amikor a nyakamat csókolgatja, érzékien simít végig, látom rajta, hogy engem akar…”

“Csókold meg. Lassan, csak nyugodtan, mintha nem lenne más hely, ahol szívesebben lennél. Csókold, de ne úgy, mintha bármi másra vágynál, mintha a kezeid a blúza, vagy a szoknyája alatt lennének, vagy épp a melltartója pántjaiba gabalyodva. Semmi hasonló. Csókold, mintha elfelejtettél volna minden más ajkat, melyet valaha a tiéd érintett. Csókold, kíváncsi, gyermeteg örömmel. Nevess a szájába, lélegezd be sóhaját. Csókold, amíg nyögni nem kezd. Csókold, arcát fogva. Vagy a hajába túrva. Vagy húzd magadhoz, mintha meg akarnád táncoltatni. Mintha egy fedetlen helyre pörgetnéd, és nézd őt, amint úgy néz rád, mintha te lennél a legragyogóbb dolog, amit valaha látott. Csókold, mintha ő lenne a legragyogóbb dolog, amit valaha láttál. Csak nyugodtan. Csókold, mintha az első és egyetlen szelet csokoládé lenne, melyet valaha kóstolni fogsz. Csókold addig, amíg elfelejt számolni. Csókold szótlanul. Végül kérdezd meg tőle mennyi 2+2, és hallgasd, ahogy a nevedet mondja válaszul.”