"Tudod, soha nem båntam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem."
KĂĄnyĂĄdi SĂĄndor: Tudod
âValĂłjĂĄban senki sem tudja, hogy min megyek keresztĂŒl, Ă©s mit kellett tĂșlĂ©lnem eddig teljesen egyedĂŒl. Sosem volt tĂĄmogatĂł bĂĄzisom. Sosem ölelt ĂĄt senki, mikor sĂrtam. A legtöbb barĂĄtom fĂĄjdalmat sem lĂĄtott mĂ©g rajtam. ErĆs, mint a kĆszikla, gondoljĂĄk Ćk, de soha senki, mĂ©g a szĂŒleim sem foglalkoztak azzal, mi lapul a falak mögött.â
â
Az, hogy milyen gyerekkorod volt, az teljes mértékben befolyåsolja azt, hogy ki vagy ma.
kezd kurvĂĄra sok lenni mĂĄr hogy mindig nekem kell engednem, alkalmazkodnom, nyelnem, Ă©s ezzel mindig valami elbaszĂłdik Ă©s nem olyan lesz mint ahogy elterveztem elĆre...








