Egon Schiele
π
4 millió éve járom ezt a tájat, gyűlik a zsebemben a csokipapír. A barátaimat hangokra cseréltem, a szerelmeimet fényre, végre találtam egy éjszakát a kedvenc színemben, és pont a méretem.
Annyira vagyok veszélyes, amennyire komolyan veszel. Szemmel tartom a játszóterek kettős életét, és egyre közelebb sodródik egy partok nélküli tenger, mióta sötétedés után érkezel. Az ujjaimmal rendszeresen végigjárom a menekülési útvonalakat a fejbőrödön, legfontosabb izmaink között egy jégmadár szárnyfesztávolsága. Fehér póló, nyalóka, a füledre hajfesték, a könyöködre zöld tapadt, minden más csak drónnal látható.
Ha te vagy az egyetlen, akkor a végén úgyis ketten maradunk. Ha elég erős vagy, akkor azt csinálok veled, amit akarok. Addig azt csinálsz velem, amit akarsz. Valahol összenyitnak két lakást, felhőkben csempészik a lizergsavat tengerről tengerre, valaki a sínek felé indul, hogy megtapsolja a sötétséget, valahonnan hárman közelítenek. Egy kutya, egy ember és egy ember, pizzával a kézben, félúton a mentőállomás felé.
Ez a vers volt a matekfuzetem boritoja gimiben, szoval rengetegszer elolvastam, de meg mindig nem unom, nem ugy mint az eletem, barcsak inkabb matekon ulhetnek megint, akkor legalabb tudnam mi untat annyira
Dolgok, amik nagyon hiányoznak a szellemeknek
Mint az első korty hideg sör egy forró nyári napon. Egy hatalmas eső után végre meleg helyre érni. Ahogy a száraz ruha először ér hozzá a kihűlt bőrhöz. Aprópénzt találni a rég nem hordott nadrág zsebében. Lehámozni a csokit a Túró Rudiról. A színek, mikor belenézünk a Napba, aztán behunyjuk a szemünket. Ahogy egy idegen illata utat tör a tömegben és egy pillanatra megbolondítja az embert. Megnyerni egy kő-papír-olló párbajt. Megtanulni csettinteni, fütyülni. Az érzés, mikor megcsúszunk a fürdőszobában, de sikerül megkapaszkodni. Dinnyét enni úgy, hogy a könyökünkön folyik a leve. Pont akkor érni a zebrához, mikor zöldre vált a lámpa. Mikor arra ébredsz, hogy fázik a lábad, és behúzod a takaró alá. Egy kézzel feltörni a tojást. Kidugni a kezünket az autó ablakán és táncolni a tenyerünkkel, valahogy így: ~~~~~~. Végighúzni az ujjunkat egy poros asztalon. Mikor másnál nyílik a napló felelésnél. Kihúzni a szálkát a kezünkből. Fogmosás nélkül lefeküdni. Addig ülni a kádban, míg ki nem hűl a víz. Egyszerre kimondani ugyanazt a szót valakivel. Megérinteni egy kutya orrát. Az érzés, mikor nem akar jönni a tüsszentés. Rálehelni valaki ajkára csók előtt. Az utolsó szál gyufával gyújtani meg a cigarettát. Eltévedni egy idegen városban. Felriadni az álomból, amiben éppen lépcsőztünk vagy futottunk, rúgni egyet a semmibe. Percekig keresni valamit, ami ott van a kezünkben. Azt hazudni, hogy belement valami a szemünkbe. Mikor a kenyér nem a vajas felére esik. Áthajtani egy alagúton, visszatartva a levegőt. Rálehelni az üvegre, és odaírni a nevünket. Nézni, ahogy eltűnik. Hátrasimítani valaki haját. Elhívni moziba. Igent mond. Nevetni. Nevetni úgy, hogy nem kapsz levegőt. A libabőr. A kávé. A deja vu. A kávé.
Ettol mintha fel lennek boncolva
immafuster
Egon Schiele - Composition with Three Male Figures (Self Portrait), 1911
HOUSE STARK
House Stark of Winterfell is a Great House of Westeros, ruling over the vast region known as the North and the Vale as Kings in the North from their seat in Winterfell. It is by far one of the oldest lines of Westerosi nobility, claiming a line of descent stretching back over eight thousand years. The head of the house is the Lord of Winterfell. Before the Targaryen conquest, the leaders of House Stark ruled over the region as the Kings in the North. Jon Snow is the current King in the North and the Vale, partially due to the allegiance of Petyr Baelish, the Lord Regent of the Vale, to House Stark.
Biokém
Ha a gondolataim vízcseppek lennének, valószínűleg már kétszeresére püffedt volna a testem, mint a vesebetegeké. Valaki kipukkaszthatna már, mint egy másodfokú égés okozta hólyagot, de hiába szabadulnék meg saját testem börtönétől, ha egyszer mindenki másban olaj kering. Nem tudok elegyedni, basszus.
Dear Charlie,
Things are getting hard again. Friends don’t seem like friends anymore and my throat always itches to cry out. I’m really tired Charlie, I am so very tired. I need someone or something to make this pain disappear. I don’t know how much longer I can hold on Charlie, but I’m trying. I really am.
Lejövő
Ez itt fölöttünk egy másfél millió km magas árnyékkúp – az éjszaka 55-ször akkora, mint a Föld. Azt nem tudom, egy emberi agyban hány éjszaka fér el, de most 2:43 van, legutóbb 6 órája voltál elérhető. Te nem maradsz fenn emiatt hajnalig, nem gondolkodsz ezen.
Sietek hazaérni a biztonságot adó reflexek közé. Elrontott kapukód, C. Elrontott kapukód, C. Már rég kimondtam volna, hogy mindegy, de az újrakezdés metaforái folyton az arcomba tolakodnak. Akármi is lesz, örülök, hogy egy olyan éghajlati övezetben történik, ahol létezik a tavasz. Most épp tavaszodik, és a tavaszban a nyár a legjobb.
Elmondom nagyon egyszerűen: te vagy a kedvenc emberem. De bele kell törődnöm, hogy mostantól a nélküled nem az önsajnálat egyik eszközét, hanem az ébren töltött időt fogja jelenteni.
Egy fogságban nevelt állat első órái ezek a vadonban. Ül, remeg és szabad és nyirkos. Boldogulni kéne valahogy, de neki sincs ennél jobb ötlete.
Még mindig 2:43, alig telt el néhány másodperc, hiszen ezek csak gondolatok. A narrátor kilép a téridőből, bevárja az olvasót, tűnődik. Az éjszaka valójában egy teljes napfogyatkozás, amit nagyon közelről látunk.
Bong.
Olyan tapasztalat vagy, amiről nehéz szavakkal beszélni, mert egymás jelenlétében a közös molekuláris nyelvnek nincs olyan egysége, hogy szó.
Az éjszakának sincs többes száma, egyetlen éjszaka létezik, és halad körbe-körbe.
Milyen lenne elhitetni a világgal, hogy megőrültem nélküled. Vagy megőrülni tényleg, és úgy maradni örökre.