Én már nem törekszem a belső rendre,
Sokkal inkább a csendre.
Hallgatom, élvezem,
S ha itt vagy, kedves kis szavakkal bélelem.

Én már nem törekszem a belső rendre,
Sokkal inkább a csendre.
Hallgatom, élvezem,
S ha itt vagy, kedves kis szavakkal bélelem.
65.
- Úgy nézel rá.
- Mégis hogy?
- Úgy, mintha Ő lenne minden, ami a boldogságodhoz kell.
— its-infinite-love
dreams
via weheartit
Aranyos dolog lenne ezt az egészet szerelemnek nevezni.
A szerelem az olyan gyomorgörcsös, térdremegős rajongás.
A szerelem az amikor nem látod a másik hibáját, csak a szépet és a jót, és imádod őt. Hogy izgulsz, mikor találkoztok
Ezért nem mondom, hogy szerelmes vagyok beléd. Sokkal többet érzek irántad ennél az aranyos szerelemnél.
Szeretlek mint ahogy ember képes a szeretetre.
Nem pillangók vannak a gyomromban, hanem hatalmas űr a szívemben.
És nem boldog vagyok, hogy veled tölthettem egy délutánt hanem kibaszottul aggódok, hogy nehogy bajod essen mikor nem vagyunk együtt.
Nem tökéletesnek látlak, hanem pontosan tudok az összes őrjítő hibádról amik ennyire csodássá tesznek téged.
Nem azért akarlak megcsókolni vagy simogatni mert kívánlak. Hanem mert azt akarom hogy jól érezd magad.
Nem kereslek mindenki másban, de benned megtaláltam mindent amit képes vagyok szeretni.
Úgyhogy nem kedvesem, én nem szerelmes vagyok beléd. Én szeretlek.
Pontosan úgy ahogy egy ember szerethet egy másikat.
“Vajon az emberek tudják értékelni más emberek önzetlen barátságát?”
—
“Kiváncsi lennék ,hogy hogyan reagálsz ha én jövök szóba.”
—