“Hallottam ma egy beszélgetést . Egy vak ember beszélt két nemvaknak , hogy amúgy nem is annyira szar neki, mert ő születése óta vak, így mások elmondása alapján, tapintás, ízlelés, és képzelőerővel épített fel a kezdetektől magában képeket dolgokról , amiket aztán lát magában , a maga módján . Összerak fejben bármit , és vágja hogy nézhetnek ki a tárgyak, emberek, a világ körülötte .. Egyetlen dolog van amit nem tud elképzelni, vagy összetenni magában sehogy sem.. Az eget . Azt szeretné tudni . Hogy milyen az ég, mi az az égbolt . Milyen a kék ég, a csillagos ég, felhős ég, stb .. Haladtam közben , úgyhogy ennyi volt a sztori . Felnéztem egy pillanatra , és annyi jutott eszembe , ehhez képest mi lehet az a probléma , neked vagy nekem, megoldandó feladat , vagy bármi a mai nap , vagy úgy a hétköznapokban , ami olyan nagy feladat lehet, mint annak az embernek elképzelni …milyen is az ég”

“Nagy ostobaság egy régi sebet feltépni. Az csak vérzik és vérzik, mintha sohasem akarna elállni. A szíved meg kettéhasad.”

“You make me feel so protected. And safe. And cozy, and warm. Comfortable. I just feel good with you.”