zh*

teljesen szét vagyok esve. tegnap eljött az a pillanat, amivel megszűnt aggódásom utolsó tárgya is. most már csak amiatt lehet izgulnom, hogy péntekre meg tudom-e tanulni azt a kb. 100 évszámot, amiből zh-t írunk. ez nem rendes probléma, emiatt nem lehet sírni. még ilyet. se fiúk, se felvételi, se munka. még ilyet.