veim

10

Mustra: Világosi Csaba, tervezőgrafika III

Többször megdöbbentünk már itt a Mustrában azon, milyen fordulatos életutak vezetnek a MOME-ra. Világosi Csaba például Debrecen mellől érkezett, és több évet szolgált Kossuth Lajos regimentjében is előtte, bár szerencsére ez a militáns jelleg a munkáin nem tükröződik. Viszont az alábbiakból az is kiderül, hogy keveset alszik.

Józsán születtem, egy Debrecen melletti faluban, ahol a mangalicák és a szomszéd tyúkok kergetése mellett már az MS-DOS előtt vertem a billentyűzetet. Általános iskola vége felé kezdtem el hobbiból számítógépes játékokat csinálni, ami persze komolytalan volt akkor, viszont emiatt kezdtem foglalkozni a zenével és a grafikával.  Gimis éveim alatt művészeti képzés híján a padra rajzoltam meg fotózgattam. Akkoriban haverommal alapítottunk egy techno/drum and bass együttest a R.O.L.K.-ot (Regiment of Lajos Kossuth). Majd kitaláltam, hogy jelentkezek a MOME-ra. Két év Budai Rajziskola után fel is vettek. Imádtam oda járni, nem mellesleg megismerkedtem a tervezői gondolkodás alapjaival. A MOME-n most tervezőgrafika szakon tanulok, de igazából mindent csinálok, ami érdekel és szükséges a projektjeimhez. Igaz nem vagyok se fotós, se zenész vagy animátor, de az így szerzett ismereteket és tapasztalatokat felhasználom grafikai munkáim tervezése során. Emiatt szeretnék későbbiekben foglalkozni az építészettel és a mintatervezéssel is.

Keep reading

üres utcánkban üres emberek siratják
cseresznyefámban a mozdulatlan halált
feldarabolt emlékek és lélekképek
az udvaron az erekben hevernek
azt mondták már üreges volt rég
de lopva ott voltam benne még
régi kis üvegvilágom ott rejtegettem
most kiszabadult és menekült előlem
már csak létezem illúziómeztelen
nézem majd hogy az a  szerencsétlen
fatetem a tűzben sem érez semmit
elengedtem a kihűlt kérges éveim
csak meddő magokat vetek szüntelen
és magam előtt taposom a holnapom
Szeretöm, mikó valaki az olvasottcsággal gyün

Rögtön a gimnáziumi éveim ugranak be.
A sok ügyvédgyerök, mög diplomás szülök kölke.
Oszt ők is gyüttek ezzel, valójában nem a műveltcségük akarták ezzel soha prezentáni, hanem a máshonnan érközötteket lenyomni.

Olyan ez az olvasósdi, mintha azt mondaná neköm valaki, akkor tárgyalok velöd egyenlő partnerként, ha megtöszöd neköm ezt, mög azt először.

Hát ködvöskéim, egyször fordítsuk mán mög!

Akkó böszélök veled egyenlő partnerként, ha ganéztá mán disznó aló ki,
Ha koppasztottá mán tyúkot,
Ha vetötté mán krumplit, és föl is szödted,

Ha fölfogtad, hogy az olvasottság is egy privilégium. Semmivel sem vagy több, vagy kevesebb általa. Csak meg van/volt a lehetőségöd rá.

ˇˇ

Soha nem olvastam nyomtatásban még csak ehhez foghatót sem, és itt mindjárt, meggondolatlanul, azt is meg szeretném említeni, hogy kora gyermekéveim óta, messze túl a harmincas éveimig, ritkán olvastam naponta kétszázezer szónál kevesebbet, gyakran pedig közel jártam a négyszázezerhez is. Negyvenéves fejjel, bevallom, nem lettem válogatósabb, és mégis, hacsak nem vagyok kénytelen ifjú hölgyek angoldolgozatait, vagy éppenséggel a sajátjaimat, korrigálni, általában nagyon keveset olvasok, rokonaim száraz levelezőlapjain, magkatalógusokon, madármegfigyelő állomások jelentésein (ilyeneken meg olyanokon) kívül semmi egyebet, kivéve persze azokat a velős „Szerencsés gyógyulást!” kívánságokat, melyeket régi, hűséges olvasóimtól kapok, akik valahol azt a téves értesülést szerezték, hogy évente hat hónapot töltök egy buddhista kolostorban, és az év másik hat hónapját elmegyógyintézetben.