vegyek

Alku

Szombat volt, mi pedig egy, amolyan családi összejövetelre voltunk hivatalosak. Már, amikor ezt közöltem veled sem voltál elragadtatva, és most, hogy eljött ez a nap még inkább látni lehetett rajtad a szenvedést.

Nem szerettél kiöltözni. Jelenleg egy szál alsónadrágban ültél az ágyon, én pedig a szekrényem előtt álltam.

-Nem tudom mit vegyek fel. - mondtam.

-Nincs kedvem menni. - mondtad.

-Igérem hamar végzünk, nem kell maradnunk a végéig, eljöhetünk előbb is, csak menjünk el.

-De tudod, hogy nem szeretem az ilyeneket.

-Igen, tudom és nem is kérnélek rá, ha nem lenne fontos.

Egy nagyot sóhajtottál, majd elfeküdtél az ágyon, én folytattam a kutakodást a megfelelő ruha után.

Eléggé belemerültem, mert nem hallottam, amikor mögém léptél, akkor vettem észre, mikor kezeid a derekamra vezetted.

-Ha itthon maradnánk nem kéne ruha után kutakodnod. - mondtad a vállamra döntve a fejed.

Megfordultam, kezeim a nyakad köré kulcsoltam.

-Jó lesz és gyors. - mondtam.

-De nekem most sokkal jobban tetszel. - végigpillantottál rajtam.

Igazság szerint nem volt rajtam semmi, csak egy bugyi meg egy melltartó.

-Azt gondoltam. - mosolyogtam.

-Ühm.

Az ágyhoz toltál, majd egy kisebb lökéssel elterítettél rajta. Felém másztál.

-Itthon csinálhatnánk mást is.

-Mire gondolsz? - kérdeztem, pedig nagyon jól tudtam a választ.

-Megpuszilgathatnálak. - a nyakamba pusziltál, miközben a kezeid végigvezetted az oldalamon. Kellemes bizsergés fogott el.

-Ruhát sem kéne felvenned.

-Ezt már említetted.

-De még ennyit sem, mint, amennyi most rajtad van. - a hátam mögé nyúltál, majd kikapcsoltad a melltartóm.

-Drága.

-Hm?

-Így tényleg nem fogunk tudni elmenni.

-Nem baj.

-Egyezzünk meg. - javasoltam.

-Hallgatlak.

-Elmegyünk, gyorsan túl leszünk rajta, aztán ha hazaértünk megkapsz. Mit szólsz?

-Nem rossz, de most is meg akarlak kapni.

-Fél óra múlva ott kell lennünk.

-Az még rengeteg idő.

-De drága. Még fel is kell öltöznünk, meg odaérnünk.

-Pszt. Te csak ne aggódj. Megoldjuk, most pedig - a hátadra fordultál, magadra gördítve engem - ha megengeded, kiélvezném, hogy az enyém vagy. - mondtad, majd a fenekemre vezetted a kezed.

Már akkor a tied voltam, amikor az ágyra döntöttél, csak akkor még tudtam tartani magam, most viszont elszakadt a képzeletbeli cérna.

Nyakadba hajtottam a fejem, hagytam, hogy elfogjon az a jóleső melegség.

-Akarlak. - sóhajtottam.

Fordítottál a helyzetünkön.

-Az enyém vagy. - suttogtad a számra, majd megcsókoltál.

Ha

Ha nincs barátnő,nincs a reggeli “Ahj már,mit vegyek fel?” viszont nincs az esti “Na mit vegyek le” sem.Nincs a reggeli másfél óra fürdőszoba foglalás,viszont nincs a zuhany alatti finom csókolózás.Nincs a “Hol voltál és kivel,miért késtél édesem?” viszont nincs az “Itthon várlak,nagyon siess” .Nincs a minden apróságon való veszekedés,de nincs az utána lévő békülős szeretkezés.Nincs amikor a lakás női parfümben tobzódik,viszont nincs az Ő illata a párnán,amin alszik.Nincs amikor a bizonyos napokon csak Te lehetsz a hibás viszont akkor nincs a kis kifli-nagy kifli összebújás.Nincs a “van egy szerelmes film,nézzük meg” viszont nincs akivel a filmet együtt élhesd meg.Nincs aki azt mondja: “Elegem van,gyűlöllek” viszont nincs aki szerelmesen a szemedbe nézve kimondja a legszebb szót: Szeretlek

Ha szerelmes leszek beléd, évekre melléd bújok majd. Ha szerelmes leszek beléd, szerelmes leszel belém. Nem két percre , nem egy éjszakára hanem valahol örökre beszívod a nevem és az illatom. Ha szerelmes leszek beléd, nagyon veszélyes is leszek. Nem tudok közömbös maradni veled vagy nem fogom tudni visszafogni magam amikor ideges leszek vagy mérges leszek rád. Ha belém szerettél már semmi nem lesz ugyanaz, mint előtte. Akárhányszor elmész hiányozni fog a hangom, hiányozni fog, hogy a nevemen szólíts vagy hogy egy fáradt napodon a karjaidban pihenjek. Hiányozni fog a levegővételem, a szívem dobbanása és az is, hogy reggelit készítsek neked.

Sietni fogsz hozzám, hiszen én vagyok az otthonod és nekem Te vagy az otthonom. Ha szerelmes leszek beléd, hajnalban is felkeltelek, hogy beszélgess velem Te pedig édes mosollyal az arcodon mondod nekem, hogy “Gyere kicsim, bújj vissza hozzám aludjunk tovább”. Ha szerelmes leszek beléd, türelmes leszel velem és minden porcikámra vigyázni fogsz. Vigyázni fogsz arra, hogy a szememből ne aludjon ki a tűz. Vigyázni fogsz, hogy a lelkem többet ne törjön össze és vigyázni fogsz arra is, hogy a szívem mindig nyugodtan dobogjon ha éppen nagyon hevesen ver is.

Ha szerelmesek leszünk többé nem fog minket érdekelni a múlt. Rögtön rájövünk, hogy amiről azt hittük ez a szerelem, egy kicsit becsapva érezzük magunkat. Hiszen még soha nem voltunk ennyire boldogok és ez az érzés az amit életünk végéig mindennap legalább egy kicsit érezni szeretnénk. Mindennap tudomásodra fogom hozni, hogy mindennél jobban szeretlek. Ez megnyilvánulhat abban, hogy reggel mielőtt felkelsz én már az ágyba hozom neked a kávédat. Lehet gyorsan lefutok a pékségbe, hogy vegyek neked kakaós csigát, mert az a a kedvenced. Minden este odabújok hozzád és elmondom neked, hogy mennyire boldoggá teszel. Elmondom, hogy megváltoztattad az életem az egész lényem. Biztonságban és boldogságban érzem magam, mert ezt adod nekem. Megígérem, hogy én is vigyázni fogok rád.

Hű leszek hozzád és mindig számíthatsz rám. Mindig támogatni foglak és melletted leszek. Ameddig szükséged van a kezemre, fogni fogom. Ameddig érdekelnek a lágy szavaim, beszélni fogok neked. Ameddig érdekelni fognak a történeteim, mesélni fogok neked. Ameddig megnyugtat a hangom, suttogni fogok a füledbe. Ameddig édes és szenvedélyes a csókom, csókolni foglak. Ameddig a szívem az otthonod, mindig hazavárlak.

—  Perepelica Claudia
Ha szerelmes leszek beléd, évekre melléd bújok majd. Ha szerelmes leszek beléd, szerelmes leszel belém. Nem két percre, nem egy éjszakára, hanem valahol örökre beszívod a nevem és az illatom. Ha szerelmes leszek beléd, nagyon veszélyes is leszek. Nem tudok közömbös maradni veled, vagy nem fogom tudni visszafogni magam amikor ideges leszek, vagy mérges leszek rád. Ha belém szerettél már semmi nem lesz ugyanaz, mint előtte. Akárhányszor elmész, hiányozni fog a hangom, hiányozni fog, hogy a nevemen szólíts, vagy hogy egy fáradt napodon a karjaidban pihenjek. Hiányozni fog a levegővételem, a szívem dobbanása, és az is, hogy reggelit készítsek neked. Sietni fogsz hozzám, hiszen én vagyok az otthonod, és nekem Te vagy az otthonom. Ha szerelmes leszek beléd, hajnalban is felkeltelek, hogy beszélgess velem, Te pedig édes mosollyal az arcodon mondod nekem, hogy “Gyere kicsim, bújj vissza hozzám, aludjunk tovább”. Ha szerelmes leszek beléd, türelmes leszel velem, és minden porcikámra vigyázni fogsz. Vigyázni fogsz arra, hogy a szememből ne aludjon ki a tűz. Vigyázni fogsz, hogy a lelkem többet ne törjön össze, és vigyázni fogsz arra is, hogy a szívem mindig nyugodtan dobogjon, ha éppen nagyon hevesen is ver. Ha szerelmesek leszünk, többé nem fog érdekelni a múlt. Rögtön rájövünk, hogy amiről azt hittük “ez a szerelem” , egy kicsit becsapva érezzük magunkat. Hiszen még soha nem voltunk ennyire boldogok, és ez az érzés az, amit életünk végéig minden nap legalább egy kicsit érezni szeretnénk. Minden nap tudomásodra fogom hozni, hogy mindennél jobban szeretlek. Ez megnyílvánulhat abban, hogy reggel mielőtt felkelsz, én már az ágyba hozom neked a kávédat. Lehet gyorsan lefutok a pékségbe, hogy vegyek neked kakaóscsigát. Minden este odabújok hozzád, és elmondom neked, hogy mennyire boldoggá teszel. Elmondom, hogy megváltoztattad az életem,az egész lényem. Biztonságban és boldogságban érzem magam, mert ezt adod nekem. Megígérem, hogy vigyázni fogok rád. Hű leszek hozzád, és mindig számíthatsz rám.Mindig támogatni foglak, és mindig melletted leszek. Ameddig szükséged van a kezemre, fogni fogom. Ameddig érdekelnek a lágy szavaim, beszélni fogok neked. Ameddig érdekelni fognak a történeteim, mesélni fogok neked. Ameddig megnyugtat a hangom, suttogni fogok a füledbe. Ameddig édes és szenvedélyes a csókom, csókolni foglak. Ameddig a szívem az otthonod, haza várlak.
—  “Ha szerelmes leszek beléd..”
Nem érdekel

..hogy all a hajam
…hogy all a ruham
…milyen a sminkem
…milyen polot vegyek fel
…kell-e megtobb szempilla spirál
…hogy ettem-e ma
…ittam-e ma.
…ki néz rám
…ki nem néz rám
… már te sem
…kilatszik-e a zoknim
Hisz tudom, hogy nem sokara feladom es meghalok.Csak egy haldoklo embert latnak es nem rudjak miert van osszefogva a hajam miert nincs kihuzva a szemoldokom miert van lekopva a koromlakkom nem tudjak hogy ez az elso polo ami a kezem ugyebe kerult nem tudjak.De engem meg nem is érdekel.

legjobb barátnő

Elmentél
És engem itt hagytál
Igaz csak pár hétre,de most jöttem rá,hogy nélküled üres az életem
Nincs kihez fordulnom,hogy elmondjam,hogy a tegnap az ő hangjára keltem
Nincs akihez fordulnom,hogy elmondjam,hogy hétfőn reggel ki csókolt meg
Nincs akihez fordulnom,hogy elmondjam,hogy mennyire bebasztam pénteken éjjel és sirtam miatta,amíg mindenki bulizott
Nincs akihez fordulnom,hogy elmondjam,hogy épp nem tetszett a hajam szombaton este
Nincs akihez fordulnom,hogy megkérdezzem,hogy milyen ruhát vegyek fel
Nincs akihez fordulnom,hogy elmondjam,hogy mennyire szeretem és szeretlek
Nincs akihez fordulnom,és azt mondjam,hogy köszönöm hogy vagy nekem
Nincs akihez fordulnom,ha épp rám jön a sírás és nincs kinek mondjam,hogy köszönöm,hogy velem sírtál vagy épp nevettél
És nincs kinek mondjam,hogy köszönöm,hogy feltétel nélkül szeretsz
Igazából még nagyon sokat tudnék sorolni,de mind értelmetlen,mert tudom,hogy ezzel csak neked okozok szomorúságot
Nem vagy itt mellettem a boldog és a szomorú perceimben és kezdem nem bírni nélküled
Azt érzem,hogy egy részem hiányzik és az a részem pont TE vagy.
És ahogy szoktuk mondani:
“Nézz rám!Én vagyok a biztos pont az életedben.”

Nem eszek..leszokok róla.. miért?

Amúgy én nagyon sokat tudok enni,sőt egyszerűen imádok enni.De amikor szomorú vagyok,elmegy az étvágyam akár 2-3 napra is. Eddig ez nem zavart,mert ez a fajta rossz kedvem elég ritkan fordult elő.
Most pedig úgy érzem kordában tartom a fájdalmam. Bár eddig mindig az volt a baj,hogy az evésbe menekültem.Még is csak azt veszem észre, nincs kedvem ehhez. Ha éhes vagyok ,sincs kedvem enni. Max,ha egy gyümölcsöt megeszek,vagy magamra erőltetek valamit.
Tudjátok,ez felidegesít! Faszomat nem eszek! Miért nincs étvágyam a kedvenc ételemhez?? Igen,engem felbasz ez az egész. Enni jó,akkor miért kezdek leszokni róla?? Ennyire tudatalatti a szenvedésem?
Korog a gyomrom..de még egy barackhoz is erőt kell vegyek.

(LM)
VILÁGSZÍNVONALÚ MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

A napokban egy jogosítvány-megújítás során kiderült, hogy magas (18,4) a cukrom. A háziorvos hát beutalt az illetékes kórházba, sürgősséggel (péntek). A 70 körüli főorvos asszony köszönés helyett - emelt hangon - lebaszással nyit:
- Maga is ilyenkor jön, amikor az embernek jobb dolga is lenne?!?!?
Éhgyomorra 14,1-et mértek. Kaptam receptet: váltsam ki, egyek valamit, vegyek be egy fél tablettát, és menjek vissza másfél óra múlva. Főorvos asszony közben újfent lebaszólag közli, hogy ő már nem lesz itt. De visszarendel hétfőre (tegnapra) kontrollra egy kollégájához. Közli, hogy mindenképpen hívjam fel a főorvos urat, hogy mikor tud fogadni.
Kaja, gyógyszerbekapás, másfél óra séta, visszamenés.

Cukorszint 21,6.

Hétfő reggel hívom a kijelölt cukrászt, hogy ma találkoznunk kellene.
- Várjon egy kicsit! - 2 perc csend - Augusztus 7-én fél háromkor tudom fogadni.
- Kezdő cukros vagyok - mondok -, kicsit aggódom. Nem lehetne hamarabb?
- Mit képzel, most jöttem vissza szabadságról! Addig szedje a gyógyszert, amit felírtak magának, legalább látni fogjuk, hat-e.

Namost az van, hogy cukormérőt meg tesztcsíkot csak a szakorvos tud kiírni. De ha kapok is egy ismerőstől, aki ígérte, akkor is csak majd 3 hét múlva foglalkoznak velem.

Ma voltam laboron, ahova nem a kórház, hanem a háziorvosom utalt be, azonnal levették a vért és a pisit (A reformok működnek!). Mondom, ha már itt vagyok, átmenek a szemészetre - szintén háziorvosi beutalóval -, ahol az egyébként nagyon kedves asszisztens közli, hogy szemfenék-vizsgálatra csak szeptember 10. után lehet telefonon bejelentkezni, akkor megmondják, mikorra tudnak előjegyezni.

Miniszter úr, valóban lipsi hisztéria a magyar egészségügy kritizálása…

végleg meghalt a telefonom. valaki eldönthetné helyettem, milyet vegyek.

persze, mindent meg tudok csinálni magam is. de nem akarom!

legalább ajánlhatna valaki egy telefont, ami nem nagyon dárga, mindenre képes, bármit kibír és holnap a kezembe adják. vagy küldhetne egyet a Papa Soros! mert pénzem se nagyon van.

Oké, utálom magam és mindent magamon. Utálom hogy ilyen gyenge vagyok. Utálom, hogy minden apróságon elsírom magam. utálom hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Egyszerűen utalok élni. Utálom hogy én soha senkinek nem voltam fontos, hogy meg csak nem is szerethettem, sosem szerethettem baszki. Itt vagyok ennyi idősen és nem tudom megmondani mi az a szerelem. Utálom hogy bámit csináltam elbasztam valamit. Sose voltam első sehol semmiben, senkinek!!!!
Utálok úgy tenni mintha minden rendben lenne mert kurvara nincs rendben semmi. S ezt még csak nem is látják rajtam. Utálom hogy nem merek ilyenről beszélni a barátnőmnek. Utálok folyton mosolyogni és vidámnak látszani. Mintha velem mindig minden rendben lene. Utálom hogy reggelente nem tudom mit vegyek fel, hogy melyik ruhában látszok kevesbé kövérnek. Utálom az egesz életem. Utálom hogy anyám csak a testvéremmel van elfoglalva. Azt se tudja mi van velem vagy hogy hogy érzem magam. ANYA a kislányod nincs jól! Itt sír a bezárt szobába. Csak ne csináljon semmi hülyeséget.. Ja már mindegy.
Úgy sajnálom. Bocsáss meg hogy sose tudtalak boldoggá tenni vagy olyat csinálni amire azt mondtad volna “Büszke vagyok rád!” Bocsánat. De ezért nem akarom hogy szarul érezd magad mert nem csak tudod rosszul esik hogy nem igazán foglalkozol velem mikor én mindig melletted voltam. De én ezt is megértem. Nem kell hogy szeress csak csak nem tudom.. Mondjuk néha megölelhettél volna vagy megtaníthattad volna hogy milyen is bocsánatot kérni mert most teljes alázattal próbálom a bocsánatát nyerni az egész világnak és nem tudtam hogy ez ilyen nehéz, hogy ennyi könnyel meg fájdalommal jár. Kínomban az íróasztalomról törölgetem a könny tócsám..
Na mindegy majd kialszom magamból.. Ezt is ahogy minden mást…
Szia

ma egy kutya fésülése közben (cseh szálkás szőrű vizsla, kibaszott aranyos nagy boci feje van) belenéztem a szemébe és megkérdeztem tőle, hogy lehet valaki ilyen gyönyörű? válaszul elkezdte nyalogatni a fejemet én meg alig bírtam visszafogni a bőgést meg múltkor egy kutya gazdája mondta h most jöttek utoljára mert visszaviszik a tenyésztőjéhez mer nincs idejük rá, hát majdnem megőrültem, futottam a vécére elérzékenyülni, nem könnyű szakma ez azért basszameg mondjuk hazafelé vmi azt súgta vegyek egy terhességi tesztet mer nem annyira normális dolgok ezek. most jut eszembe, hogy amikor hazaértem azon is bőgtem, hogy anyámék kis házat akarnak venni és ha engem kibasz a faszim nem lesz hova mennem de mondta anyám, hogyha visszamennék  akkor a pince lenne a helyem (amin nincs ablak) úgyhogy megnyugodtam

egyszer a szent imre sbo-n végignéztem egy gyomorfekélyes csávó újraélesztését, kihagytam volna az élményt, de most itt nevetgélek miatta (amúgyis sikerült meg túlélte), mert picsa szarul vagyok, ami miatt a kisebbik fiam irtó dühös rám, és most hánytam vért és elképzeltem, ahogy kilyukad a gyomrom, ő meg ül a nyakamon és durcás arccal basztat, hogy vegyek neki sajtos stanglit, vagy különben soha többet nem veszi le a pizsamáját (ma reggeli true story, bro) és nagyon nevetek