valaki

  • Azt hallottam, balszerencsét okoz
  • Ha sarokból jövő pókot valaki kínoz
  • Talán nem kellett volna megöljem őt
  • Miközben átlátszó hálót szőtt
  • Féltem a csípésétől, a viszketéstől
  • A napokig látszódó kiütéstől
  • S talán meglehet
  • Hogy boldog,aki nem öli meg
  • Lehet a tettem miatt lettem távol
  • Legtávolabb a boldogságtól
Olyan gusztustalanul boldognak érzem magam😍

Betettem egy adag ruhát delay enddel a mosógépbe, reggel hatkor már teregethetek, szóval megúszom a nagy meleget. Aztán dagaszthatok egy jó kis kenyértésztát, mert annyira jó lett a múltkori zsemle, hogy sütök megint :3 Amíg az megkel, elkezdhetek végre rendet tenni az íróasztalomon. Ha minden jól megy, holnap még azelőtt, hogy fizikoterápiára kellene mennem délben, mindennel elkészülök, amit beterveztem délelőttre :3

És még valaki azt mondja, hogy a házimunka nem öröm! Egy hét kórházban fekvés után a tény, hogy főzhetek és takaríthatok, már majdnem olyan jó, mint egy orgazmus :3

lakáskeresős help

Sziasztok!

Remélem nem kelt ez az off-topic nagy disszonanciát, de orvul letesztelném azt a hipotézisem, hogy előreláthatólag ezt viszonylag sokan elolvassátok, így hátha akad olyan valaki, aki kiadna júliustól egy lakást Budapesten.

*ketten költöznénk a Barátommal, 1/1,5 szobás bútorozott garzont keresünk
*mindennel együtt maximum 90e-100e közötti összeget szánnánk rá havonta, persze ha olcsóbb lenne annak elmondhatatlanul örülnénk (:
*a belső kerületek lennének a legszuperebbek, mert a VII. és V. kerületben tanulunk és dolgozunk, de akár Újpest vagy Óbuda is, Pesterzsébetig mondjuk már nem mennénk el
*nem dohányzunk, nincs háziállatunk, és egyesek szerint jófejek vagyunk, házibulit korábbi emlékeink nyomán nem tartunk

Aki esetleg megszólítva érzi magát, ismer valakit, aki segíthet, vagy hallott valakiről, aki ismer valaki stb. légyszi írjon: nagykata018@gmail.com

nagyon-nagyon köszi,
Kata

Hajnali fél három van. Pontosan annyi az idő. Most fejeztem be egy nagyon boldog végű könyvet. Ahol mindenkivel minden rendben volt. És boldogan éltek, megkaptak mindent amire vágytak. Én pedig összetörve sírok felette, mardos a féltékenység, szinte elemészt, néhány könyvszereplő iránt. Gondolkozok a tetteiken. Gondolkozok azon, hogy annyi önzetlen tettük volt, amire én képtelen lennék. Hogy teljesen egyértelműen megtudtak bizni az emberekben. Hogy kiálltak a másikért. Hogy mindent képesek voltak megbeszélni. És én? Én hol vagyok, néhány kitalált karakter mellet? Képtelen vagyok önzetlen lenni. Mindig magamra gondolok elősször. Sőt, másodjára is. Hogy képtelen vagyok megbízni az emberekben. Mert tudom, ha valaki kedves velem, akar valamit. Kiálni a másikért? És hogyan? Hogyan kezdjek neki? Hogyan ne legyek ennyire elkúrt ember!?