utam

Azt hiszik egy fiatalnak olyan könnyű az élete. Azt hiszik a tanuláson kívül semmi gondja. Pedig ott van , a család, barátok, szerelem, problémák, fájdalom, érzelmek, (…).
A családom hajt, hogy tanuljak, mert nem viszem semmire. Leszol amiatt aki vagyok. Elvárja, hogy megfeleljek!
A barátaim elvárjàk a segítségem. Gondjaikat a vállamra pakolják.
A szerelem üldöz és azt játssza, hogy olyanokkal hozza össze utam akiknek én nem kellek. Aztán jól kinevet.
Problémáim vannak magammal, a világommal, a múltamal, a jelenemel, a tetteimmel,(…).
A fájdalom a bal vállam fölött ül es mindig lelkemben tombol ha rosszul cselekszem, döntőm, ha sértés ér vagy elutasítás(…).
Az érzelmek váltakoznak bennem mint a napszakok. Hol boldog, hol szomorú, hol érzékeny, hol kemény ,(…) vagyok.
Talán mégse vagyok olyan boldog és gond mentes mint hiszik!
Szomorú vasárnap száz fehér virággal vártalak kedvesem templomi imával. Álmokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánat. Szomorú vasárnap. Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor is virág vár, virág és - koporsó. Virágos fák alatt utam az utolsó. Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak. Ne féj a szememtől, holtan is áldalak... Utolsó vasárnap.

Projeto Integrado com gostinho de café.

A Projeto Integrado fez o redesign da marca da cafeteria Utam Express. O novo logotipo possui traços modernos e uma tipografia cursiva refinada, refletindo o prazer de tomar um cafezinho feito na hora.

Localizada em Riberão Preto, a cafeteria também solicitou a agência a reformulação de seus painéis, cardápios e demais materiais gráficos, com o objetivo de unificar e reforçar a nova identidade visual.


………………………………………………………….

Aproveite e siga a Projeto Integrado no Twitter.

» Veja todas as publicações aqui «

Az a pont

Túlságosan szerettem régen
s az emberek elnyomtak.
Aztán nem.
Majd lábaim megrogytak.
Újból szeretni kezdtem.
Téged.
De sajnos Te is csak ember vagy.
Rögös utam lassacskán új vizekre hajt
mert rájöttem
kinek adsz rá esélyt
idő kérdése csak
s elnyom majd.
Szeretni úgy is lehet
hogy a megszokást nem engeded.
Elkerülhetetlen tehát
hogy újra önzőbb legyek.
Direkt leszek újból
újból szabadabb.
Ezúttal jóval
jóval ravaszabb.
Így félig ismertek majd
csak félig szerettek.
Nekem is lesz hozzá jogom
hogy gonosz lehessek.

Meddig tart a mindig?

Ilyenkor derül ki, meddig tart a mindig,
Fájdalommal takart utam mosolyoddal hintik.
De ami egykor gyógyította, most égeti a sebet,
Hisz az elpusztító fájdalom a mosolyodból ered.

Ezer éve

Nincs itt, akit gyűlöltem,
sehol sincs, kit szerettem.
Járom az utam, búsan,
s sötét égbolt lebeg felettem.
Szomorúan szórok szét
milliónyi átkot,
míg Te boldogan alszod
gyönyörű szép álmod.

Napok óta nem alszom,
s megint ítélkezel felettem.
Tudom, nem fogod érteni,
hisz nem látod a háborút fejemben.
csak prédikálod,
hogy mit tennél a helyemben.

Csak lázadok
s fáradok.
Fejem felett gyorsan szállnak
a századok.
Száraz borok közt
keresem az értéket,
s megbotlok utamon,
hisz nem ismerem a mértéket.

Ezer éve járom az utam,
s sötét égbolt lebeg felettem.
Volt egy lány, kiben értékre leltem,
de nevét ezer évvel ezelőtt elfeledtem.

,,Ülök a szobàmban s gondolkozom, Közben egy verejtèk csepp fut le homlokomon. Mikor lett a vilàg ilyen haszontalan? Jàrom az utam,akàr egy hontalan. Màrcsak egy valami maradt szàmomra; a remèny , Sanyarú èletem lassan kitesz egy regényt. Kétszínű baràtok vàrnak, Álszent csalàdok válnak s közben engem kísèrtenek sötèt àrnyak. Vège lesz valaha a zàrkózottsàgnak? Vagy èljek tovàbbra is a csalòdottsàgnak? Mint falevèl a lombkoronàròl, Ùgy tàvolodok el ènis egyre jobban a boldogsàg nyomàtòl."
7:59

Életemben először elkéstem a suliból. Furcsa. Késtem már el bocsánatokkal, vallomásokkal, álmokkal, összeütköző szempárokkal, sőt még a reggeli mekit is lekésem. Ez megszokott, hisz elfoglalt ember vagyok…fejben. Túl sokáig agyalok a semmi, amiből aztán világmegváltó gondolatok születnek; majd meghalnak még mielőtt bárki is tudta volna, hogy léteznek. Futólépésben tettem az utam, ha már suliból elkéstem, az életről ne maradjak le. Ránéztem a telefonomra. 8 óra, becsöngettek. Mármint nem csak töri órára, de az életbe is. Elkéstem. Késtem már beadandóval, minden-rendben-lesz mosollyal, öleléssel, sőt még a sorozatomról is mindig lemaradok. Kívülről figyelem a mozgást és; lét, lét, lét, lét, látod?
Lét-ezem. Létezem, azaz figyelem a hibákat, keresem bennük a szépet, de néha nincs bennük csodálnivaló. Meg hát…túl sok a tanulnivaló. Ezért is összevesztél velem, szóval összegeztél és leszögeztél egy tanácsot nekem: Oszd be az idődet! Mire azt mondtam, hogy én az időmet szorzom 2-vel és utána osztom el és nem be, így megkapom az örökkévalóságot fényidőben. És még így is elkéstem a mondandómmal.

kurvára miniszterelnök akarok lenni,

dédelgettem ezt a gondolatot, elhessentettem sokszor, de most úgy érzem készen állok, ez az én utam. fogok lopni, nem vagyok aszkéta, szükségem van a pénzre, de nem ez a motivációm. közel húsz éve trollkodok, sokmindent elértem. kitiltottak az index fórum svájci válogatott topicjából, mert azt írtam tehénnel basznak az edzőtáborban, a férfi, aki tetszik nekünk topicból azért kellett mennem, mert folyamatosan thürmer gyula képeket posztoltam. indítottam egy fórumot üzekedő nyugdíjas néven, ami még mindig fut, és sok szépkorú embernek okoz örömet. kaptam anonokat a tumblr–en, amik a fogyatékos gyerekemet ekézték. anyámat, gyermekeim szidalmazták demokratikusan, még szegény nagyszüleim is le lettek nácizva. mindent elértem, amit az interneten el lehet érni. zsidó is voltam sokszor, de szűk már ez a zubbony. ha itt működik, működni fog irl is, ebben biztos vagyok. nem ígérem, hogy könnyebb lesz az élet, hogy több lesz a pénz, de abban kurvára biztosak lehettek, hogy vicces lesz. nem savköpő menyétek lesznek, nem kolis viccelődés, hanem véres, kőkomoly móka.

tettem amit tettem

épp csak ránk sütött a nap
és nem volt több közös ébredés
nem járok már többé feléd
nem nézek kifelé a kocsim ablakából állandóan
téged várva, keresve mindenhol
nem várlak éjszaka haza,
azt remélve hogy mikor hallom meg ahogyan roppan az út
az autód alatt.
egy perc,
csak mégegy
és mégegy.

gyönyörű volt
gyors volt
fájdalmas volt
elmúlt.

már napok óta nem érzem az illatod
a ruháimon,
a bőrömön
és majd elfelejtesz gyorsan,
én meg majd lassan
nagyon
lassan.

tudtuk előre, hogy ez lesz
de nem hittünk a szemünknek
és mire láttuk, hogy reped a szív
túl késő volt meggyógyítani.

te nem akarsz szilánkokat összerakni
nekem meg egyedül nem megy
neked könnyebb tovább lépni
nekem meg nincs más utam
csak előre
el
mellőled.

szép emlék leszünk egyszer
egy perc
csak mégegy
és mégegy

Pamacsfelhők - (Részlet)

“Meghívót kaptam a mennyország poklába
ahol az angyalszárnyas Lucifer fogad
és randira hív a purgatóriumba
ajandéknak egy marék parazsat hozat
és befektet egy forró kádba
hogy szokjam a pokolban való égést,
hívogat magához, muszáj megtennem az első lépést.
Útközben töröttszárnyú pillangók mesélnek nekem arról
hogy létezik ennél egy riasztóbb hely
amit Földnek csúfolnak az emberek
mégis erre veszem utam
mert lemenni
a pokolig nem merek.
Az élet nevű dologban
ahol több a kín mint ott lent
a föld alatt,
Te vagy a szerelem hófehér ördöge ki rossznak született
de mégis jó maradt.
Megmutattad az élet legszörnyűbb oldalát,
szerelem volt a neve,
megmutattad de annyira,
hogy a szívem fájdult bele.
Mennyi ember akar itt a Földön
nap mint nap meghalni
és inkább a föld alatt
vagy az égben
valami csodára várni.
Ilyenkor jön rá az ember, hogy az élet egy büntetés
azoknak az embereknek, kinek lelke elhervadna
de teste erre még nem kész.,,

kalandos hazaút, én úgy mondom, tldr.

Hat éve buszozok ugyanazon az útvonalon, ilyen kalandos utam mégsem volt még, pedig higgyétek el, láttam már ezt-azt.

Elindultunk, még ki sem értünk Szegedről, megállt a busz, mert rosszul lett egy lány. Nem volt több 20-nál, hatalmas pocakkal. Öt-hat perc után elkezdtek zúgolódni az emberek, ekkor már a fülhallgatót is kivettem a fülemből. Kb. tíz perce állhattunk, a sofőr próbált neki segíteni, mentőt hívni, de a lány  mondogatta, hogy felhívja a barátját/férjét akárkijét, és eljön érte. Kb. 30 fok volt napon, a sofőr mondta, hogy így nem indulhat el, meg nem is merne, késni fogunk, megvárjuk a lány barátját.

A mellettem ülő nő ekkor már habzó szájjal méltatlankodott, hogy itt kell hagyni, nem lesz semmi baja, nekünk itt melegünk van az álló buszon(!!!), kifizette a jegyét, induljunk el, a kisasszonnyal meg lesz ami lesz, _elvileg_ már úgyis jönnek érte. A kedves nénit további kedves nénik követték, a sofőrrel ment az acsarkodás, közben pedig visszaszállt a buszra a leány, mondván, hogy nem tudnak jönni érte, de neki el kell jutnia oda, ahová indult, menjünk akkor, kibírja. 

Ahogy ezt kimondta, asztmás rohamot kapott.

A mellettem ülő szemforgató nőt ekkor már majdnem oldalba könyököltem, de szerencsére nem volt rá időm, mert azonnal gyógyszerész-véleményt kértem, hogy szabad-e rohamoldó inhalátort adni terhes nőnek? Szabad.

Odaverekedtem magam három táskával, mondtam, hogy terheléses asztmám van, van nálam mindig ilyen szar, gyógyszerészt megkérdeztem, nyugodtan használhatod, 2perc múlva semmi bajod nem lesz, csak nyugodj meg, mert ha pánikolsz, csak rosszabb lesz a fulladás (is). Benyomta, kapott levegőt, fasza volt minden, elindult a busz is. 

Leültem a csaj mellé, mert borzasztóan meg volt ijedve, beszélgettem vele kicsit, miközben látom, hogy egy idősebb nő hátrafordulva méregeti a mellettem ülő lányt és hergeli magát. Hergelte is, odáig, hogy gyakorlatilag levegővétel nélkül percekig oltotta, hogy “minek szül az ilyen felelőtlen ember gyereket”, majd szépen halkan megkértem, hogy legyen szíves előrefordulni, csendben maradni, és az út végéig ehhez tartania magát, mert ha megint befullad a lány, akkor ő lesz a legjobban felháborodva, hogy megint áll a busz. Szerencsére hallgatott rám.

Nem hiszitek el, én is alig, de kb 5 km után lerobbant a busz. Esküszöm, hogy akkor már csak röhögni tudtam kínomban, a lánnyal megígértettem, hogy amint hazaér azonnal bemegy az ügyeletre, én még fél órát küzdöttem az isten háta mögötti buszmegállóban 10%-os aksival, hogy akkor végülis hogyan jutok haza már végre bazmeg, de két és fél óra alatt végül csak sikerült, na.

Igazából csak annyit szeretnék kérdezni, hogy mi a fasz van az emberekkel?

Érthetetlen

Te vagy nekem az ősz,
Színes, sejtelmes közöny
Hirtelen érkezel megsérted az arcom
Mint egy fuvallat úgy belém karolsz.
Felviszel az egekig elhiszem hogy szállok
Te elengedsz engem és zuhanok
Mily mámor
Érzem a vesztem
Fájdalmam teljes
De mielőtt földet érek
Te egyszer megmentesz
Megmutatod merre menjek
S én már szemem előtt látom
Vándor utam csak egy fele
Feléd járom.
De csalfa útra viszel
Hagyod hogy eltévedjek
Sötét erdő mélyén sírva elvesztem
Mielőtt kiutat találnék
Lámpával utat mutatsz
Hideg szélben tüzet gyújtok
Érzem hogy túlélem
S te mégis csibész módjára
Kioltod a fényem
Elveszed a kabátom
Sebesre metszed szám
Kezed nyújtod segítségül
De újra becsaptál
Nem hagyod szívemet nyugalomba lenni
Ez vagy te csalfa ősz
Te szívtörő senki
Ki belevittél a dekadensbe
Hagyj el most vagy légy enyém örökre
Ilyen hitvány alak
Te vagy nekem az ősz, te!

H. P. (2016.12.06.)

Örök vándor

Keresem az utam,
De sehogy sem lelem.
A tábla előre mutat,
De úgy érzem hátra megyek.
A jövő helyett emlékekbe veszek,
Emberek helyett a magányt keresem.

Keresem az utam,
De sehogy sem lelem.
Fiatalságom elsuhan
S minden boldogságom vele.
Utána hiába kapkod a kezem,
Késő… hiába verem falba fejem.

Kerestem az utam,
De tovább nem teszem!
Ezzel töltöttem a múltam,
De jövőmet visszanyerem!
Rövid életem hát mérlegre teszem
S örömmel arcomon hunyom le szemem.

2016.10.14. Langane Dominik

Senki se tudja , mivan belül , amikor hazaérek egyedül es felakasztom a mosolyom , az életemet nem éppen így terveztem , de az utam adott , mindegy hányan csapódnak hozzám , vagy fordulnak ellenem . Nekem mennem kell , mert mindig is ezt akartam , még akkor is ha nehezebb mint álmodtam .