transzvesztita

5

Nem tudom mit gondoljak a cigányságról. Pontosabban nem tudtam, hogy mit gondoljak. Városi gyerekként jót is, rosszat is hall az ember. Inkább rosszat. De egy biztos, akármelyik oldalról is közelítik meg a roma kérdést, mindig csak a szélsőségeket emelik ki. Én pedig a szélsőségekben nem hiszek. 

Nem hiszem, hogy a cigányok azért, mert cigányok, szentek lennének. Nem hiszem, hogy teljesen alaptalanok lennének a negatív diszkriminációra okot adó vádaskodások, de azt sem hiszem, hogy a cigányság maga egyenlő a sátánnal és gyűlölni kell őket. 

Azt hiszem, hogy a cigányok is ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk. Azt hiszem, hogy vannak közöttük jók és rosszak. És bármennyire nincs jó véleményem az emberekről a földön (főleg a magyarokról!) tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberi jóság sokkal nagyobb százalékban van jelen, mint a gonoszság. És ez a képlet valószínű, hogy a romákra is igaz. 

Sőt nyíltságban és befogadásban nagyon sokat tanulhatnánk tőlük. Amikor Gyöngyöspatán jártam megismerkedtem három transzvesztita sráccal, Zsuzsival, Barbie-val és Lucy-vel. Akikről azt gondolnánk, hogy ebben a nagy roma kérdésben totálisan halmozott hátránnyal szerepelnek, de ez nincs így. A közösségük befogadja őket más szexuális irányultságuk ellenére, mert elsősorban szomszédokként kezelik őket. Ekkor határoztam el, hogy letisztázom magamban ezt a kérdést és Zsuzsi, Barbie és Lucy szemén keresztül megpróbálom megismerni a cigányságot. 

Később még jönnek képek és videók róluk!