Resident Evil, Spencer Mansion 1F, by Tom Slater.

Resident Evil is a game that I’ve completed many, many times, so the floor plan ought to be quite simple to remember. But then as I started sketching it out, it occurred to me that I wasn’t sure what I remembered from the Saturn and what I remembered from the Gamecube remake. Hopefully this is fairly accurate to the original.

There’s an L-shaped outside room with herbs and dogs that I know I’ve forgotten, and while I think most of the mansion’s rooms are accounted for, they may not necessarily found themselves in the right place or orientation.

The scale is probably wrong on a lot of rooms, but hey, it was the only way to fit my memory into a rectangle!

[Josh says: I’m sorry, Jill.  I think he’s…

The original Resident Evil was a profound touchstone game for me, very much my introduction to proper survival horror.  I spent an hour on my first go, unsupervised and with no context for the game; after that, I explained to the friend I was visiting who owned the game that I had got myself well and truly out of ammo and low on health.  He laid out the practical fact that I could either suddenly become perfect at the game, or start over and not shoot so damn many bullets at zombies I didn’t need to kill.  It was an enlightening afternoon.

I actually mostly-finished a scale model recreation of Spencer Mansion in Minecraft, back in late 2010 when I was completely sucked into the game, and it was a fun if complicated exercise in recreating a complicated space using not-very-well-suited architectural materials.  So this just kind of warms my heart.  I love the dogs on the right, there.]

“Ennek következtében a dzsentrifikáció Barnsburyben (és feltehetően egész Londonban) egy veszélyes játék. A dzsentrifikáló új beköltözők értékelik mások jelenlétét – ez erősen észlelhető volt a megkérdezettek válaszaiban –, de inkább nem érintkeznek velük. Leginkább úgy értékelik őket, mint valamiféle társadalmi tapétát (social wallpaper), de nem többre ennél.

Tim Butler -  Living in the bubble: gentrification and its „others” in London (kiemelés tőlem) 

idézi: Tom Slater: A kritikai perspektívák kilakoltatása a dzsentrifikáció-kutatásból

Fordulat 13. szám

Contrary to contemporary journalistic portraits of latte-drinking white ‘hipsters’ versus working class people of colour, the class struggle in gentrification is between those at risk of displacement and the agents of capital (the financiers, the real estate brokers, policy elites, developers) who produce and exploit rent gaps.  Housing is class struggle over the rights to social reproduction – the right to make a life.
—  Tom Slater, “There is nothing natural about gentrification“

“ a „vagy elviselhetetlen alulfejlettség és pusztulás, vagy újrabefektetés és kiszorítás” egy hamis dichotómia az alacsony státuszú csoportok számára […] a haladás akkor következik be, ha a dzsentrifikáció mint probléma kerül elfogadásra, és nem mint megoldás a városi szegénységre és sorvadásra”

Tom Slater: A kritikai perspektívák kilakoltatása a dzsentrifikáció-kutatásból

Fordulat 13. szám

Shadow Of The Beast Part 2, world map, by Tom Slater.

This is a hastily drawn and poorly photographed attempt at mapping Beast 2 from the Amiga (and Atari ST… maybe there was a Megadrive port? I’m not sure). I used to love the game as a kid; fantastic music, great graphics… terribly unforgiving gameplay.

One afternoon, maybe 11 or 12 years after having first played the game, I finally beat it. Maybe I should have been busy writing an essay on French New Wave cinema, but I was determined to beat it… I still had a day to meet the essay deadline… And I did! Only to be greeted with a static page of text saying “Well done. Buy Beast 3.” After 12 years, it was something of a disappointment.

Anyway, there’s probably parts I’m missing and I haven’t even attempted to draw the internal areas you visit, but I’m surprised how much of the game world I was able to piece together in my mind. There’s one part where you have to go into a whirlpool after having collected 36 coins and buy a trumpet from a snail (of course) or something, but I’m not sure where that should go.

If you can’t make out my handwriting, you’re really not missing much. Does anyone even remember this game? If you’re unfamiliar, I’d recommend a quick youtubing of it.

“Mióta elkezdtem írni és kutatni a dzsentrifikáció témakörében, az egyik legemlékezetesebb megjegyzést egy német politológustól hallottam, aki öt éven át lakott Berlin egyik dzsentrifikálódó városrészében, Prenzlauer Bergben. Amikor egy vancouveri workshopon kutatói érdeklődésemről beszéltem, így szólt: „Érdekes. De a dzsentrifikáció-kutatás nemcsak ürügy, hogy menő környékeken szürcsölhesse a lattét?” Ez a tréfának szánt, valójában felettébb éleslátó hozzászólás pontosan megragadta a dzsentrifikációról kialakult populáris, és egyre inkább elterjedő tudományos képet. Ebben többé nem a növekvő lakbérekről, a bérlők zaklatásáról és a munkásosztály kiszorításáról van szó, hanem utcai látványosságokról, menő bárokról és kávézókról, iPodokról, szociális sokszínűségről és laza stílusú ruhaoutletekről. Ahogy David Ley hangsúlyozza, a dzsentrifikáció „nem egy mellékes jelenség, hanem a városi átalakulás egyik fő komponense”. A városi önkormányzatok […] „kreatív osztályért” folyó versenye is azt igazolja, hogy a dzsentrifikáció – nem annyira a terminus, amely kegyességből továbbra is egyfajta „csúnya szó” maradt, hanem az a kép, melyben bohém, menő, művészies csoportok lepik el a kávézókat, a galériákat és a kerékpársávokat a korábban a „kreativitást” és a befektetéseket nélkülöző városrészekben – világszerte egyre inkább a város életerős gazdasági jelenének és jövőjének jeleként van beállítva.”

Tom Slater: A kritikai perspektívák kilakoltatása a dzsentrifikáció-kutatásból (kiemelés tőlem)

Fordulat 13. szám

Episode 15 - Flashback

Tom Brady has just come from a mandatory Patriots HR workshop on workplace bullying when he overhears some guys talking smack about Julian’s yoga pants. “Nice culottes bro,” says Stork. “Did you get those pants from Title 9 or Athleta, Jules?” asks Patrick Chung, whose wife buys things from those catalogs regularly. “You dressed better before you got that stylist, man” says Hightower. Julian, who paid a bundle for those pants, is anxiously saying “They’re actually high end yoga pants guys.” Gronk says “I love yoga pants! They make asses look good!”  “Good asses, good asses!” shrieks the parrot.

So Tom pulls the other guys off to the side and very earnestly tells them “Listen, Julian is a metrosexual” (Tom is such an out of touch square and he’s heard rumours about Julian’s feelings for him and also knows how much Julian likes fashion, so he thinks metrosexual is still a thing people say). “The Patriots are an open and affirming organization and what you are doing is bullying. If I catch you doing it again, I’m going to have to report you.”

When Tom refers to Julian as metrosexual, Chung and Hightower look at each other incredulously. “Did he just say metrosexual?” Chung whispers. “What kind of asshole still uses the term metrosexual?” Chandler says, a little bit louder. Slater says, even louder, “If you think those yoga pants are something, you should see what he sleeps in.”

The resilience of neoliberal urbanism
Tom Slater

“What we will not learn from the Guardian ‘Cities’ feature it is that when the shadowy urban ‘experts’ talk of “resilient cities”, there is a symptomatic silence over the most resilient feature of cities all over the world: what David Harvey calls “accumulation by dispossession”, or the relentless quest for profit from land and real estate, usually achieved via violent land grab and forced eviction.”