Things get weird when you try and draw Deadpool…

Instagram // Website

QUIMBY 25

1997/1998

“Diana hercegné halálos autóbalesetet szenved Párizsban. Mozikban a Men in Black és a Csinibaba. Palik László elől eltűnik Damon Hill. Megjelenik a Depeche Mode Ultra és a Radiohead OK Computer című albuma. Lemegy az utolsó Dallas-rész a Magyar Televízióban./ Merénylet az Aranykéz utcában. Orbán Viktor alakít kormányt. Elindul a Barátok közt. Megalapítják a Google-t. A Titanic 11 Oscar-díjat nyer. Meghal Frank Sinatra.”

“1997-ben jelent meg a Diligramm, amit aztán az év hazai albumának választottak. „Nem ez az a lemez, amit elvesztettél Livius?” – kérdezi Tibi. „Nagyon jó hangulatban próbáltunk, de senki nem jegyezte meg a dalokat. Csak a magnó. Livius viszont elhagyta a kazettát az ötleteinkkel együtt a 4-6-os villamoson. A stúdióban aztán összekapartunk valamit, csináltunk mást, de ott borzalmas körülmények voltak. Épp árulták a helyet.” Az időszakról leginkább kaotikus működést és totális káoszt emleget a zenekar, miközben a Quimby egyre népszerűbbé válik. „Sűrűn váltogattok a szervezőinket. A mai fiatal zenekarok bámulatosan tudatosak. Nálunk az első tíz év forgószél volt.”

Livius azzal egészít ki, hogy akkoriban a profizmus kommersz irányt is jelentett. „A profik kilencven százaléka, huss, eltűnt. Gyakran beszóltak, hogy fordítva ülünk a lovon. Viszont mi minden összeszedetlenségünk ellenére kitartóan és szívvel csináltuk.” A Quimby igyekezett világokat teremteni a fellépéseik köré. Például két hétig gyártottak lampionokat és kis lámpákért szaladgáltak a koncertek előtt. Vagy alsógatyában jöttek vissza ráadásra. „Mi voltunk a no budget műfaj királyai.”  

 A Diligramm díjával kapcsolatban Szilárd megjegyzi: furcsa, hogy megkapták. Faszi kontráz. „Mi az hogy, szabotázs volt. Mikor az átadón a nyertesek között felolvasták a nevünket és Búza Sándor bejelentette, hogy következik a Hol volt, hol nem volt, négyperctizenhét, többet tudott, mint mi. Nem szóltak, hogy fel kellene lépnünk.” Livius folytatja. „Soha életünkben nem playbackeltünk, ott sem voltunk hajlandóak. Kellemetlen helyzet volt, mi punkosan reagáltunk. Tibi elment szkreccselni, én énekeltem, a szaxofonos (Molnár Tamás – a szerk.) fordított gitáron játszott. Ennek az lett a vége, hogy a produkciónkra ráengedték a stáblistát a tévéközvetítésen.”  /forrás: HVG.hu, Balkányi Nóra/