teremtes

Te döntöd el, hogy kinek adsz esélyt, egy újabbat egy másabbat, egy olyat, amiben tulajdonképpen legbelül már te magad sem hiszel. Te döntöd el, hogy minek van értelme, hogy megérdemli-e valaki, hogy újra megnyisd neki a szíved. De vigyázz, mert ha valaki hetvenedjére is ugyanazt a játékot űzi veled, nem ő a hibás, hanem te. Te teremted magad köré a boldogságot és igen, sokszor azzal, hogy elengedsz valakit örökre, aki nem illik a képbe.
—  Ismeretlen szerző

Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt
csak nézni…

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek.

—  Őri István
Csokonai Vitéz Mihály - A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

jol szakito politologus haverral beszelgettem arrol, hogy innentol csak egzisztenciaval rendelkezo faszikkal vagyok hajlando ismerkedni, akik fel tudnak mutatni legalabb egy lerobbant 20 eves autot, egy lakast vagy egy mosogepet. nem, nem egy 50 ezres futocipot felevente, nem a legdragabb felnit a biciklijukon. azt mondja, hogy az ilyenek kurvat tartanak majd mellettem, mert megengedhetik maguknak, ne almodozzak.
nekem tovabbra sem az a bajom, hogy egy gyerek lerombolta az onbizalmam rovid ido alatt, hogy gecire nem akart kozos eletet es menekultszallasnak hasznalt, ettol meg szeretem tovabbra is, mert szerintem jo ember lehet a maga mondjan. az zavar, hogy folyamatosan luzereket fogok ki es kurvara kezdem unni a kibaszott szakitos dumakat, hogy pl te a harom ev alatt semmit nem tettel magadert. hova tegyek? nem en lettem hajlektalan fos egy dontes miatt, ugyanugy megy tovabb eletem, ha nem jobban.

haver szerint magyarorszagon eros tendencia, hogy a nok maguknak epitik meg a csaladi feszket, amibe beleraknak egy faszit, aztan egy gyereket es orulnek maguknak. 10 ismerosom kozul 7nek van sajat otthona, ebbol 5 no, ez igaz. messzemeno kovetkezteteseket nem vonnek le ebbol, de bazmeg, csak letezik par pasi, aki elobb teremt meg mindent onmaga korul, hogy komoly parkapcsolatba kezdene. en is ezt tettem. gecire sokat szenvedtem, hogy onalloan megalljak a sajat labamon, bar most rossz, de sosem torok meg.

mielott a kurva anyamat: nem a penze, javai erdekelnek, hanem hogy mennyire komolyan gondolkozik a jovorol, a sajat eleterol, amibe masokat is beenged elobb-utobb. teny es valo, az ilyen nem az enyhen tulsulyos, semmilyen noket keresi meg elobb. en azert remenykedhetek.

Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról

Hol a zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott - “vigyázz!”-ban,
“tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban:

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget:

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves,
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog:
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

Gábor Pósfai - A Decathlon Magyarország KFT ügvezető igazgatójának súlyos szavai

Pártállástól függetlenül ez a legnagyobb baj ma Magyarországon. Hogy ez a közbeszéd nívója és így beszélnek velünk: „…békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere..” –mondta Húsvétvasárnap reggel a magyar miniszterelnök az elmúlt hetek tüntetéseire. Abba most ne menjünk bele, hogy én keresztény emberként akár ezt ki is kérhetném magamnak és számonkérhetném rajta a Tízparancsolat különböző pontjait, különös tekintettel a VII., VIII. és X. pontra. De a legfőbb bajom inkább az, hogy aljasul megint előjön az uszítás, a magyar emberek tudatos egymással szembe fordítása, az „amit szabad nekünk, azt másoknak nem” effektus.

És ennek az uszításnak már most drámai következménye van Magyarországon. Csak egy vélemény lehet helyes. Csak nekünk lehet igazunk. Mindig háborúzni kell. Elmúltnyolcév, magánnyugdíjpénztárak, Gyurcsány, Bajnai, kizsákmányoló multik, migránsok, EU, Simicska, Brüsszel, Soros – állítsunk meg mindenkit, mindenki ellenünk van! Mindig más a hibás. És közben embereket, barátokat, családokat fordítanak egymás ellen a demagóg, sokszor teljesen alaptalan és értelmetlen érvrendszerükkel. Magyarországon mindig is hiányzott a normális vitakultúra, de az „elmúlthétév” még a csíráit is megszüntette, elkezdte teljesen elbutítani az embereket. Mert vitázni veszélyes. Ahhoz kellenének kellően alátámasztott érvek. Ahhoz tisztelni kellene a másikat. És az poiltikailag nem lenne olyan kifizetődő. Miért nem lehet normálisan leülni egymással? Ha erősödik egy ellenvélemény (netadó, vasárnapi zárvatartás, olimpia stb), akkor gyorsan levesszük napirendről. Miközben ezekből több olyan téma is volt, amiről lett volna értelme vitatkozni, átbeszélni. Ugyanez igaz a migránshelyzetre is. Valódi probléma, de nem normálisan beszélünk róla, hanem háborús, rövid távú politikai érdekeket szolgáló kontextusba helyezve. Sok olyan ismerősöm van, aki még mindig hisz ezeknek a szólamoknak. Tiszteletben tartom a véleményüket, bár sajnálom, hogy ez így van, de látom azt is, hogy ez minek lehet a következménye. A mindennapos agymosás tökéletessé vált és ez egyáltalán nem segíti a tisztánlátást.
De a legszörnyűbb, hogy a véleménytisztelet, nyitottság egyre kevésbé van meg a másik irányába. És ez baj. És erről az elmúlt 15-20 év összes politikusa tehet, de leginkább az “elmúlthétév”, mely megveti azt, akinek más a véleménye. A megosztottság elképesztő mértékű, szerintem mindenki tud mesélni ilyet az ismeretségi köréből. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Ismerős?
Elszomorít ez az egész, mert nem vezet sehova. Ha más a vélemény, akkor „viszket a tenyér” és különben is biztos a Soros fizet engem is. Nem unalmas ez még? Zseniálisan ki van minden találva. Média kontroll alatt, állami vállalatoknál minden ember kontroll lalatt („ne lájkolj”, „ne tüntess” mert bajod lehet belőle; csak a lojalitás, semmi más). Rengeteg olyan saját tapasztalatom van, amikor értelmes embereknél látom már az öncenzúrát, hogy az állami vállalatoknál, sportági szövetségeknél, kulturális területen, de még nagyon aprónak tűnő pozíciókba is „azt kell választani”, aki jóban van xy-nal vagy annak körével… Beindult az igazodás, miközben központi vezényszót magyaráznak meggyőződéses csinovnyikok teljes átéléssel. Minden csak központi jóváhagyással mehet.

Tüntetni, akkor lehet, ha azt a Békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki. A multi az akkor jó, ha munkahelyet teremt, de majd megmondjuk, hogy azt hogyan tegye. A szerencsejáték csak akkor veszélyes, ha nem mi szedjük belőle a hasznot. A bankok kizsákmányolóak, persze csak akkor ha nem államiak. Az átláthatóság fontos, kivéve közbeszerzéseknél és az állami szerveknél. A dohányzás káros, persze csak akkor nem, ha ebből is mi húzunk hasznot. Sorolhatnám nagyon sokáig.

Sokan már csak megszokásból szavaznak Orbánra és körére. „Mert ő a keresztény”. Ez komoly? (lásd Tízparancsolat vagy 90-es évek orbáni liberalizmusa) „Mert ő véd meg minket”. Kitől kell? „Mert nehogy visszajöjjön a Gyurcsány”! Könyörgöm, csak ő jöhet szóba?
Emberek, ez így nem (lesz) jó. Nagyon nem. És ne jöjjön nekem senki Gyurcsánnyal meg társaival. Mindig is „jobbra” szavaztam, ha tehettem. Szerencsés voltam és vagyok az élet minden területén. Nem megkeseredésből, hanem elkeseredésből írom e sorokat. Tőlem is állandóan kérdezik, hogy nem félsz, hogy ezt osztottad meg? Hogy ezt írtad? Mitől féljek? Miért gondoljátok, hogy félnem kéne? Meg azt is hallom, hogy egy nagy cég vezetőjeként ne nyilvánítsak véleményt. Miért nem? Nem kell mind az 1400 munkatárssal egyetértenünk mindenben. Azért még lehet más is normális, hogy nem ugyanazt gondolja, amit én. Azért még dolgozhatunk együtt sikeresen, mert pont a sokszínűség, a sok különböző vélemény viszi előre a világot. Jobb helyeken.

El kéne kezdeni építeni valami normális társadalmat. Együtt. És utóbbi nem egy politikai párt neve ebben a mondatban, hanem utalás arra, hogy szétszakadva, egymásra fújva, egymást hergelve ez nem fog menni. Sőt: társadalmi katasztrófához vezet majd.
Viszket a tenyered? Mosd meg és nyújtsd oda Felebarátodnak. Ha már Húsvét van.

Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt
csak nézni… 

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek.

—  Őri István
hiperdelem

a valóság elhagyta Magyarországot. legutóbb Záhony felé látták menni: méreténél fogva a hiánya űrt teremt. Vákuumot, amely beszippant és megcsócsál mindenkit. Nem arról van szó, hogy aki közel megy a tűzözhöz, az megég: aki a tűzre gondol, arra ráveti magát a hő.

sem Örkény sem Moldova nem tudna ilyet kitalálni. két óriásplakáttal leiskolázza őket a Fidelitas és GFG: a reakciósok Brechtet tanulmányozták, amíg a progresszió feladta a jövőt tíz óra Skyrimért.

mindig kijelentjük, hogy ez a mélypont, majd a valóság jön, és belegépeli a fejünket az aszfaltba. szétbomlott a tér, a digitális média-valóság megette a valódit. Baudrillard megfekszik a technopropaganda, a Facebook targeting és a bonyhádi virtuális migránsapokalipszis boncasztalán.

Mészáros Lőrinc óránként több pénzt keres, mint a legjobban pörgő budapesti hip étterem, ahol az innovációs nagytőke lecsapódik ebédidőben. Bajszos szar, lámpavas visszhangzik az utcán és a kommentszekcióban: Bayer Zsolt visszhangzik a fejekben.

Hegyeshalom, shalom! Magyarország. Ki eltávozik, Soros-ügynök, gyanús volt mindegyik: képzelni azonban muszáj. Alapanyag-gondolat-szó-írás-tett-valóság: így készül a jövő.

Előre hát! Gyorsabban! Őrüljünk meg, vadabbul, még vadabbul! A múltból utánunk nyúl Szálasi, Sztálin, Hitler, Kossuth, Petőfi: Szent István felnégyeli Koppányt, veszettül fut százfelé a magyar, ki-melyik szerep utáni vágyból, legtöbben túlélésből. Teljes tudattal-tudatlanul: bezzeg régen, lejár Trianon, miféle hatmillió, állam által szponzorált BDSM megemlékezés-politika: Nagy-Magyarország után Cuck-Magyarország.

Nem, nem soha! Hova?

Orosz Mihály Zoltán lovat áldoz a jó termésért. Fideszközeli vállalkozók vidéken felajánlják elsőszülött lányukat egy éjszakára Lázár János helyi jobbkezének némi úniós pénz fejében. A progresszió erői arról vízionálnak, miként fogják lecsapolni Rogán Antal gerincváladékát, és állítják majd ki egy befőttesüvegben a Lánchíd lábánál.

Rogán Antal újabb milliárddal gazdagodik: milliárdja kokainná változnak a Déryné WC-jében. Arcán mélyülnek a barázdák, amint a fennmaradt újságírók drónokkal követik minden mozdulatát és szatyor-átadását. A média többi részén teljes a pszichózis: több száz négyzetméternyi folyamatábrán keresik, hogy ki mögött hogy állnak az Oroszok.

A Momentum elindítja a pártlapját, “Az Oroszok a spájzban vannak” címmel. Legnagyobb anonim donorjuk Simicska Lajos, aki milíciát szervez az eljövendő oligarchaháború következő fázisához.

Mészáros Lőrinc egy yachton az adrián nem gondol semmire. Az oroszok svájcban vannak: Orbán Viktor orvosi tanulmány tárgyát képezi. A NER élvonalán próbálják ki az európai gyógyszeróriások a legújabb csodadrogjaikat, közvetlenül az állatkísérletek után.

Mindegy, csak üssön, mint a német ipari lobbi.

Migránsválságból képződő migráns-valóság: aki fehér él, aki fekete meghal. Ez a harc lesz a végső, hogy a magyarokat (lengyeleket, románokat, szlovákokat, szerbeket) benntartsuk a fehér definíciójában. Lesz Európa, újszerű, egymással viaskodó elitek: a nemzetközi bal egyre feszül, főgondolkodóik nyelveken szólnak, mágiát tanulmányoznak.

Varoufakis szétszórja Debord hamvait az EP lépcsőin. Brüsszel betiltja a meredek ívű banánokat (15 fok fölött). Az európai közvélemény röhög, a lépés mögött azonban a délolasz agrárimport-lobbi áll. Egy spanyol oknyomozó újságíró leplezi le az összeesküvést: cikke lejön két rosszul targetált Állítsuk meg Brüsszelt banner között magyarul is.

Nincs remény, csak bővülő hadsereg, növekvő hadikiadások: a kérdések csak arra butulnak le, hogy ki ellen is irányítsuk a fegyvereket. Pozitív nemzetképünkben Magyarország lehet végre gyarmatosító nagyhatalom, csak azt kell eldönteni, hogy Romániát vagy Ukrajnát szálljuk meg: pártválasztás formájában dől el a kérdés különböző tőkecsoportok viaskodása nyomán.

A mobilizált hústömeg önként rohan a vesztébe: TGM-et agyonütik egy elvesztett Fradimeccs után.

Matolcsyék tanulmányt készítenek 400 millióért a lóáldozás gazdaságra tanusított hatásáról. A HVG-ben eközben külön szekció foglalkozik a Mandiner kommentek gazdaságpszichológiai hatásáról. Télen négyszáz ember megfagy: a Momentum elítéli az influenzát.

Én pedig felkötöm magam az Andrássy úton egy lámpavasra.

Nézem a kezét, meg akarom mondani neki, hogy mennyire otrombák ezek a bőrkeményedések, azután eszembe jut, milyen játszi könnyedséggel alkot zenét a húrokon, olyan könnyen teremt szépet, hogy elszégyellem magam, amiért valaha is csúnyát gondoltam az ujjairól.
A szerelemről

elmondok mindent a szerelemről,
amit csak tudok.

Kétpetéjű iker a szív
s, hogy inkább szörny-e,
vagy
valami rózsaszín plüss?,
a ’ kérlek ne bánts, többè’
vagy, ’ ha igazan szeretsz,
kérlek üss meg! ’?

Fájdalommal szeretni,
a boldogságtól sírni.
szóval
Hány féle képp lehet
a szerelmet leírni?

Szuperképességből a
megsemmisitő hiány.
Főnix leszel tőle míg
elszállnak meghalni
a madarak.

Állítólag kémia.
Lassan ható ismeretlen szerek.
- ezt azzal cáfolnám, hogy
kiskoromban szerelmes
voltam Jasmine-ba az
Aladin című rajzfilmből.
Megesküdtem, hogy egyszer még veled leszek.

Nem adtam fel.

- Akkor már inkább fizika,
valhogy görbíti a fényt.
- a szerelemnek gravitációja
van. Hasadnak tőle
az elemi részecskék
is és eltűntet, majd
új anyagot teremt,
ami
abban a pár röpke,
tökéletes pillanatban
nem fél az istentől se.

színtelen,
tömeg nélküli vakító sötét,
ami csak az ajkakon olvad
és bár szagtalan tőld
mégis illatokat érzel,
ott is, ahol már rég csak
szagok vannak.

Vegytiszta akarat, ami
feloldoz a mocskos dolgok
alól, mintha angyal-pornóra
élveznénk át magunk
a túlvilágba,
és közben mégis
anya és apa lehetünk,
férfi meg nő, vagy épp
férfi meg férfi,
vagy nő és nő.

A szerelem giccses kép,
valami tánc a néma
csendben, hogy őszintén
repülhetsz míg a
zuhanás tart.

A szerelem Rúzs és Borosta,
Balett és beretta.

Csokonai Vitéz Mihály
A reményhez
— 

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!