teremtes

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit.“

Forrás: Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

1933 február 6

 

Reményik Sándor

(1890. augusztus 30. - 1941. október 24.)

költő

A Biblia mily csodás könyv! Olyan magas és széles, mint a világ, a teremtés szakadékaiba gyökerezik és az ég kék titkaiba tornyosodik. Napfelkelte és naplemente, ígéret és beteljesedés, születés és halál, az emberiség egész drámája, minden ebben a könyvben van. A könyvek könyve ez, a Biblia.
— 

Forrás: Heinrich Heine: Helgolandbrief  1830. júli 8.

(Heinrich Heine, SW. Krit. GA, hg. v. Ernst Elster, Leipzig, VII 1890, 45) Fordította: Harsányi Andrásné

Heinrich Heine (1797. december 13. — 1856. február 17.) német költő, író és újságíró

youtube

Teremtés

3

Álmondnak-e az építészek elektronikus rendszerekkel? Pintér Márton: 110011 Humán+Gép

A jó science fiction mindig rendszerszinten gondolkodik. Az alapokat kezdi ki és teljes valóságokat teremt. Pintér Márton diplomamunkája – saját bevallása szerint – nagy port kavart az Építészeti Intézetben. Elgondolását nehéz a maga egészében átlátni: egyszerre építészeti, technológiai és társadalmi projekt. Olyan szuperszámítógépet álmodott meg a Duna vizére, ami a város teljes koordinációját képes ellátni különböző algoritmusok révén. A felvetés ember és gép elválaszthatatlan kötelékére épít.

Keep reading

Suki Kim: Az észak-koreai rendszer a félelemre épül, és örökös paranoiát teremt

Kép forrása Nincs még egy olyan diktatúra, amelynek elzártsága, ellentmondásossága annyira frusztrálná a világot, mint Észak-Korea, leginkább az a felett érzett tehetetlenség nyomán, hogy hetven éve semmilyen repedés nem látható a rendszer falain.

from Index - 24óra http://ift.tt/1WPj69A
via IFTTT

Hans Christian Ørsted

„Nekem úgy tűnik, hogy az egész természet annak a szellemnek a műve, melynek a saját létünket is köszönhetjük. Ha valóban a szemünk előtt tartjuk a gondolatot, hogy ugyanarról az értelemről van szó, ugyanarról a teremtő erőről, mely a külső természetben és a saját gondolkodásunkban, érzéseinkben is megnyilvánul, akkor úgy éljük meg a természethez való kapcsolatunkat, mint létezésünk nagy harmóniájának részét, nem pedig úgy, mintha egy igen erős hatalom szellemiségének anyagi következménye lennénk.”
Forrás:
H.C. Ørsted „Der Geist in der Natur“, 2 Bände, 1. Band, Leipzig 1853, S. 57

Hans Christian Ørsted
(1777. augusztus 14. – 1851. március 9.)
dán fizikus, vegyész, az elektromágnesesség felfedezője

Íme, befejeztem e művet, melyre elhívattam. Megírásához felhasználtam mindazt a szellemi erőt, melyet Te kölcsönöztél nekem. Arra törekedtem, hogy fejtegetéseimet olvasó emberek megismerjék műveid nagyszerűségét, már amennyit korlátolt értelmemmel végtelen gazdagságukból felfoghattam.
Köszönöm neked Úr Isten, mi Teremtőnk, hogy megengeded nekem, hogy lássam a szépséget teremtési műveidben.
— 

Forrás: Johannes Kepler a bolygómozgások harmadik törvényét tartalmazó könyvét (Harmonices Mundi) 1619-ben ezzel a záró imával fejezte be. (részlet)

Idézi: Prof. Dr.Werner Gitt : Jelek a mindenségből,Evangéliumi Kiadó, 1993. (50. oldal)

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

—  Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez 

„A Szentírás azt tanítja, hogy bűnbe esett lények vagyunk, és a bűnre való hajlam velünk született.  A bűneset története cáfolja az evolúcióelmélet alapeszméjét. A Biblia nem azt tanítja, hogy az ember az erkölcsi létra legalján kezdte, és a társadalmi és pszichológiai fejlődés során lassan egyre magasabbra emelkedett, hanem épp az ellenkezőjét: az ember a teremtési rend csúcsán kezdte, de mivel vétkezett, ezért az emberi történelem a szégyenteljes erkölcsi és lelki hanyatlás története.”

Forrás: Békehirnök, 2011. 10. 16.,  Borzási Gyula, baptista lelkipásztor 

Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél, hogy megértsük művedet…
… Uram, engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban, megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját, hogy ez a mi bolygónk a bőség, békesség, a boldogság, és a szépség biztos otthona lehessen.
—  Forrás: Szent-Györgyi Albert : Psalmus Humanus és hat imádság: Ötödik ima: A föld (részlet) Csillag Vera fordítása

Jól ismerem az érzést a múltból, amikor van egy célod, de úgy érzed, olyan távolságban van tőled, hogy semmi értelme elkezdeni dolgozni érte. Tudod, hogy megváltoztatná az életed, tudod, hogy jobban éreznéd magad tőle, ugyanakkor minden alkalommal szembesülnöd kell azzal is, hogy változtatnod kell az életeden érte, tenned kell azért, hogy megkaphasd azt, amire vágysz.

Van, aki szívesen fizeti meg az árat. Bármekkorát. Boldogan ébred fel hajnalban, mert tudja, a napi 8 órás menet után csak azzal foglalkozhat, ami számára fontos. Mások kifogásokat gyártanak, arról beszélnek, hogy nincs idejük arra, hogy megváltoztassák az életüket, holott egyszerűen csak nem elég kreatívak - íme pár life hack, ami segíthet:

1. Teremts időt magadnak! Vedd magad elé a naptárad, és nézd végig, hogy mire mennyi időt szántál az elmúlt hét folyamán. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan kósza percet fogsz találni, ami a Facebook értelmetlen böngészésével telik, vagy valaki olyannal való beszélgetéssel, aki csak lehúz. A házimunkának sem kell elvennie minden percedet!

2. Reggel írd össze a feladataidat, és írd melléjük azt is, hogy mi mennyi időt vesz igénybe, majd rendszerezd őket az elvégzéshez szükséges időtartam szerint! Ez a technika abban segít, hogy még véletlenül se ijedj meg, ha tele van a napod feladatokkal.. Hiszen lehet, hogy mind csak 2-3 percet vesz igénybe!

3. Limitáld az egy adott feladatra szánt időt! Sokkal hatékonyabban tudsz dolgozni, ha tudod, hogy mennyi idő áll rendelkezésedre egy feladat elvégzéséhez!

4. Némítsd le a telefonod, és zárj be minden alkalmazást, ami meg tud zavarni a koncentrációban (erre már applikációk is léteznek)! Addig, amíg a feladaton dolgozol, nincs Facebook, instagram, e-mailezés, .. Tanulj meg újra elmélyülni egy feladatban!

5. Napközben ha teheted, iktass be egy rövid sétát, természetesen telefon nélkül! Ha egy séta nem is fér bele, legalább menj ki levegőzni. Többet fog segíteni, mint bármiféle energiaital, vagy kávé.

6. Ha például úgy döntesz, hogy blogolni fogsz, ahogy azt a tanítványaim közül is sokan tették, minden áldott nap áldozz rá egy kis időt! Ha ráérzel az ízére, hidd el, hogy olyan praktikákat találsz ki, hogy még gyorsabban végezz az addigi feladataiddal. Emlékezz csak vissza a vizsgaidőszakra.. Volt, hogy hetekig semmit sem tanultál, de a vizsga előtti este egyetlen órája elég volt arra, hogy felkészülj. Na ugye.

Minden attitűd kérdése.

by Oravecz Nóra

Utolso

A what-happend-bolog véglegesen bezárja a kapuit. Most nem csak abba a maradnak a postok hanem a szerkesztö fáradt bele az életbe. Utolso post a szerkesztö életéröl fog szolni. 

17 éves srác magányba zárkozva.. semmi és senki nem érdekli minden hülyeség hegyén hátán jön s csak jön megállás nélkül ami hülyeség létezik ö a zt megis teszi.. senki nem tudja leálitani senki nem érdekli a szüleitöl elhidegül egy uj családot teremt a haverokat persze az a nem a legjobb baráti kör telnek a napok. mignem csak megismer egy csajt. a csaj… (…) telnek a napok ahogy a srác jobban megismeri belészeret 6 nap ismerkedés után össze is jönnek eggyüt vannak és nagyon boldogok  de ahogy telik az idö lassan 1 éve vannak együt valami megromlik a srác multja vissza köszönt ahogy az lenni szokot veszekedés hegyén hátán pontosan az nap mikor 1 éve lennének együt a sárc szakit rá 1-2 hétre ujra haveri társaságot talál uj családot és vissza tér a rossz élethez.. telnek a napjai a sok hülyeséggel tovább.. öszejön egy csajjal de csak kihasználja és felejtésre akarja használni ami nem sikerül de visszajön a régi csaj felidézteti a fiuba a régi szép idöket mert vissza akarja kapni a sárc szakit a csajjal és ujra összejön a régivel telnek a napok megint.. a srác annyira igyekezet hogy ne rontson el megint mindent hogy balul sül el és rosszra fordulnak a dolgok és ujra veszekedések.. most is ahogy ezt irom egy veszekedés dul és már belefáradtam az életbe minden rosszba amit tettem.. és ugy döntöttem véget vetek ennek. utolso szavak töllem. tekinthetitek bucsu levélnek és vérrel irodotnak. LEGYETEK JOK ÉS NE IGYEKEZZETEK MERT ABBOL CSAK BAJ LESSZ NYUGODTAN ÉS ÁTGONDOLTAN.

Egy nagy szerelem kezdeterol

Sokan almodoznak rola hogy megismerjek, hogy tudjak milyen erzes amikor ott all veluk szemben a masik feluk, aki kiegesziti oket, aki a valasz az osszes fel nem tett kerdesre, amit magunkban hordoztunk. Sokan azt hiszik hogy igy egycsapasra jobb lesz a lelkivilaguk, es a szerelem megoldja a problemakat.
Ez nincs igy. Ujabbakat teremt.
En nagyon szerettem valakit, sose szerettem meg igy senkit. Sose volt nehez es ennyire szivbemarkolo meg elvalni senkitol, mint mikor tole tettem meg. De most azt meselem el, hogyan talalkoztam a nagy szerelemmel 2013ban.
Egy decemberi nap volt, reggel 5ora, esett. Egykedvuen indultam dolgozni, kicsit sietos voltam, mert elozo nap elaludtam, igy aznap igyekeztem idoben elindulni, es jova tenni a dolgokat, mert akkor megcsak probaidos voltam az ujnak szamito munkahelyemen. Aznap leltar volt, ami annyit tesz, hogy leszamoljuk a termekeket, es felirkaljuk cetlikre mibol mennyi, mit hogy. Rendhagyo nap. Kulon csoportokat alkotunk, es a csoportoknak van egy vezetoje, akiket kijelolnek. Mindegyik csoport mast szamol, es egy adott reszlegert felelos. Engem is beosztottak aznapra, semmi kulonoset nem vartam, ‘valahogy ez a szar nap is eltelik’ volt bennem. Sokkal jobban vartam a masnapi hazibulit, ami nalam volt megtartva. Am reggel 5orakkor penteken, meg nem tudtam hogy az eletem megvaltozik, es belep valaki aki a szerelmem lesz, es lelkem kulcsanak orzoje. Aki 100x megbant, aki 100xelhagy, es akiert megis 100x tuzbe mennek.
Alltam a buszmegalloban, hallgattam az esot. Sz is ott allt. (Nevezzuk Sznek Ot.) O kivul allt, sapka volt rajta. En belul, szinten sapkaban. Egy fal valasztott el minket, akkor meg csak kollegakat. Egyszer csak, az egyik kozos kollegank nezett be a megalloba ahol alltam, es poenkodva invitalt hogy alljak oda hozzajuk. Akkor mar paran vartak a ceges buszt, es egyutt alltak kint. En hajlodtam ra, jofejsegbol, holott kedvem nem volt, de odalepdeltem. A kollegank folytatta az ercelodo szoke nos vicceit, amikor abbahagyta nekem, es elkezdte a tolem jobbra allo szemelyt huzni. O volt Sz. Akkor mar tudtam hogy vele leszek leltarnal is, mert elotte mar lattam bent, es olvastam hogy ki hol lesz, de soha nem tulajdonitottam neki nagy jelentoseget. Aznap reggel azvolt az elso gondolatom rola, 'De faradt ez a lany, milyen taskasak a szemei.’ Hogy mirol volt szo mar nem emlekszem. Es akkor sotetben, esoben, annyira meg se figyeltem Szt. Majd jott a buszunk, es mi helyetfoglaltunk rajta.
Odabent elveszettnek ereztem magam, azt se tudtam kit keressek. Tartani probaltam magam, hagy lassak masok hogy magabiztos vagyok. Akkoriban meg jol ment a latszat es manipulalas. Ma mar torlodtek belolem ezek is, annyi minden massal egyutt. Szoval, sokat segitett hogy ott volt Niki, a kozvetlen kollegam is. Nikit mashova osztottak be, de amig nem rendezodtek el a csoportok tudtam hozza csapodni, es nem ereztem magam olyan egyedul.
Gyakran eltoprengek rajta, ha vajon Nikit osztjak be Szhez, es nem engem, vajon akkor mennyire alakult volna mashogy az eletem? Vajon akkor is kialakult volna bennem valami csak kesobb, vagy mas helyzetben?
Aztan volt egy rovid tajekoztato, es en ereztem, na oke, akkor most megkell keresnem Szt, es bemutatkozni. Meg is lattam. Elottem sietett papirokkal a kezeben a folyoson, kovetni kezdtem. Lattam hogy felmegy a lepcson az irodak fele, oda ugy gondoltam nem megyek utana. Hat vartam. Kozben feltunt Niki es egy tok mas lanyra mondta hogy o Sz. En hajthatatlan voltam, pontosan tudtam hogy ki Sz, az arc memoriam mindig jo volt. De azert Niki hatarozottsaga miatt, odamentunk a lanyhoz akire gondolt es megkerdeztuk, o e az. Mondta hogy nem, o Anita, de mindjart jon Sz is es akkor szol neki. Par perc mulva tollakkal a kezeben jott is. Mondta hogy van egy rahedli, meg tud hozni ha valakinek tobb kene. Post it cedulak is voltak nala.
Bemutatkoztam. Ami feltunt rajta eloszor is mar, hogy roppantmod tavolsagtartonak tunt velem es huvosnek. (Kesobb megtudtam hogy ezzel csak leplezni akarta magat, nehogy jobban mehnezzen. Tekintve hogy azonos nemuek vagyunk) Nem nezett a szemembe es igen, mintha a tavolsagot akarta volna tartani. Itt meg nem tortent meg a nagy beleeses. Az kb 5perc mulva volt. Szoval benaztam ott meg a bemutatkozassal, es kiderult a nevsoron rajta sincs a nevem, mire szoltam, es a felettesunk odairta nekem. Aztan Sz kiosztotta a feladatokat es hogy kinek mit kell csinalni. Huzalokat kellett egyik pontbol a masikba pakolni, amik meglehetosen neheznek bizonyultak. Erre voltunk 5en kb. Termeszetesen mivel uj voltam, igy a 4en akik regebben dolgoztak ott, parokba alltak hogy ugy pakoljak es szamoljak a huzalokat. En pedig egyedul maradtam, raadasul 2x akkora huzalokat kellett megszamolnom. Magamban kicsit rosszul esett ez. Oke uj dolgozo, na de miert nem esett meg a szivuk rajtam ahogy ott szerencsetlenkedem? Raadasul elgurult a rud, osszevissza raktam. Ja es azt nem is irtam, par nappal azelott elkaptam valami felsoleguti betegseget, akkor is tartott meg. A hangom idonkent rofogesre emlekeztethetett. Nem kivantam a halalt, de kezdtem ragondolni huzalpakolas kozben. Es akkor, kinjaim tetopontjan megjelent Sz. Jott, es szo nelkul elkezdett nekem segiteni. ( Kesobb is ezt csinalta, kapcsolatunk idejen. Mikor mar nagyon szar volt minden, o akkor megjelent vagy visszajott, de mindig feltunt.) Ez mindig is imponalt nekem, ha rolam van szo ha masrol, ha valaki hatarozottsaggal segit egy nala elesettebbnek. Es o ott volt (barcsak most is itt lenne) es pakolta nekem. Majdnem kiszurtam a szemet egyszer-ketszer, mire mondta hogy nem haragszik. (Ha tudtam volna hogy kesobb a vilagot jelenti majd nekem amit abban a szemben latok, nem mentem volna azert olyan kozel a huzallal.) Aztan egy kicsit leblokkoltam, bekavarodtam a szamolasban. Sz talan eszrevett valamit es megfordult egyenesen felem, de lefele nezett. Es akkor ezt mondtam neki: 'Sose voltam jo szamolasban.’ O elmosolyogta magat.
Es mosolygott. Es mondhat barki barmit, ez volt az a pillanat amikor megertettem a szerelem elso latasra igy kezdodik. Amikor kiprobalsz egy olyan drogot aminek allapotaban olyan jo minden, hogy kesobb szukseged lesz ra ujra es elso alkalom utan a fuggoje leszel. Es ha le is kell allni, vagy nagyon eros leszel es ugy menni fog, de akkor is orokre ott lesz az agyad hatso zugaban a gondolat.
Az O mosolya ilyen nekem, es akkor lattam eloszor.
Kesobb elmondta, hulyenek nezett akkor, es nem ertette hogy egy ilyen szamolni nemtudo lanyt miert hozza osztottak, am akkor nem mutatta ennek jelet.
Utana figyelgettem ot, de alig mertem megszolalni a kozeleben. Es szerencsetlensegeket szerencsetlensegekre halmoztam. Elhagytam a tollam, 3at is, elhagytam a post item, tobb csomagot, osszepiszkoltam a jelenleti papirokat. A hangom pedig tovabbra is egy fokaera hasonlitott. Hat zavarban voltam, es hatas alatt. Meg ebedelni is felve ettem. Neha neha beszurtam egy egy altalam viccesnek velt mondatot, es volt hogy mosolygott rajta. Azota is emlekszem nehany mondatara, amiket csak ugy meselt a tobbieknek. A szabadsagokrol, az anyukajarol. Aztan kimentem veluk dohanyozni es nem tudtam rola levenni a szemem. Akkor tortent meg velem eloszor hogy beleneztem a szemebe. Turkizkek szempar nezett vissza ram, csillogassal, fennyel, sebezhetoseggel. Egy pillanat volt, de olyan szepet lattam amihez a szerelmet hasonlitom. Sznek szoke haja volt akkor is, es karika fulbevaloja.
Hisz valaki a karmikus kapcsolatokban? Mert ez a lany ugy vonzott magahoz onnantol mint a magnes. Holott semmi, tenyleg semmi nem allt a kapcsolatunk vagy a szerelmunk oldalan, soha. Csak a szerelmunk. A szerelmunk amit vegul kesobb elengedtunk, de errol majd legkozelebb.
Ott ultem a dohanyzoban, es neztem ahogy szivja a cigijet, es figyel a vele szembeallora. Egyszer ketszer ramnezett egy pillanatra, es amikor ezt tette olyan volt mintha aramutes erne. Ez kesobb is megmaradt egy ideig. (Es barmilyen inteziv is volt ez az erzes, aztan leszivo, hianyzik.)
Aztan folytattuk a munkat. Egy ideig meg ott voltam veluk, aztan zavaromban, mondvan nem vagyok jo passzban, talan jobb ha maskor 'vagodok be nala elmentem mashol segedkezni. De mindvegig rajta jart az eszem, es hirtelen a munkahely is jobbhelynek tunt. Egyszeriben orultem hogy ott dolgozom, mert o ott dolgozik es en vele akarok dolgozni. Semmit nem tudtam ezen kivul akkor meg Szrol, megis elfelejtettem masokrol is mindent akik elotte voltak nekem mint potencialis partnereim. Raneztem es tudtam, itt most meg kell allnom, ez egy megallohely. Savage Garden - To the Moon and back lyrics.
Azota ha hianyzik, mindig a nevetese hianyzik. Ha faj, mindig az faj hogy emlekezhetek ra, de sose lathatom, sose hallhatom nevetni mar. De a nevetese hangjat mindig fel tudom majd idezni. Ahogy a mosolyat is ahogy eloszor rammosolygott.
Leltar vege fele, en arra gondoltam hogy biztos hogy kozossegi oldalon, facebookon, meg kell keresnem es be kell jelolnom. Mar ott bent rakerestem a mobilommal, am akkor meg nem mertem a 'add friendre kattintani. Nem tudom mitol feltem, gondoltam varok meg, nehogy tulbuzgonak nezzen vagy hasonlo. Kint az oltozo utan is, amig vartuk hogy kicsekkolhassunk a kartyankkal es sokszor elcsiptem a pillantasat. Kicsit az volt az erzesem, hogy o is figyelemmel kovet, am ebben nem lehettem biztos. Pedig tetszettem neki, de ezt akkor meg nem sejthettem. Kicsekkoltunk, felszalltunk a buszra, a busz elindult. Ugy ultem hogy lattam, es akkor is gyakran neztem, o pedig visszanezett. Niki ult mellettem, jokedvuen utaztunk. Akkor volt az utolso munkanapunk vege, es mi orultunk hogy elkezdodhet a teliszunet, a 2013as. Ha visszagondolok akkora, igazan boldog idoszak volt. Meg volt a magam tarsasaga, ahonnan ugyan kilogtam, nem meglepo modon, de volt hogy jokat buliztunk. Eljartam koncertekre, es volt par srac akik mindig vigyaztak ram, kozuluk csak az egyik utalt. Foleg Krisztian vigyazott ram, aki akkoriban a orangyalom volt es mindenhova kisert. (Kesobb persze o is megutalt.) A munkahelyemen epp betorni igyekeztem hogy elismerjenek vagy hasonlo. Es itt volt Sz, aki ezen a napon megszeretette velem azt a munkat. Amikor leszallt a buszrol, mintha keresett volna, hisz egyutt szalltunk fel, miert nem ott szallok le. Nekem leszallohelyek kozul kozelebb volt az eggyel utanalevo, a lakasomhoz. Meg akkor is esett az eso mikor leszalltam.
Ilyen rozsaszin allapotban voltam, szinte ugrandozva tettem meg a lepcsohaz ajtoig az utat, csak Sz es az arca jart a fejemben. Szinte minden mast elfelejtettem. Tatabanya hirtelen metropolisznak tunt es a mennyeknek. Hazaerve bejeloltem, es kiirtam facebookra, ’ es most januar 6-ig relax :D’ Aztan keszulodtem, mert aznap ejjel jottek haza lakotarsaim Nemetorszagbol, es palacsintat sutottem nekik, igy vartam oket.
2hetig nem voltam dolgozni, 2hetig talan feledesbe merult Sz. Mivel 3muszakban dolgoztunk, es nem egy szakban voltunk tudtam hogy ritkan lathatom majd. De en ahogy kozeledett a januar 5.e, ugy jutott egyre gyakrabban eszembe. 'Ugye ott lesz, Ugye latom?’
Szerelem Szerelem. Mint a jo es rossz. Mindenben megvan az orok kettoseg. Szep es csunya. Onzo es onzetlen. Boldogsag es kedvetlenseg. Kegyelem es kegyetlenseg. Harc es beke.
Nyugalom es nyughatatlansag
Egeszseg es betegseg
Eros es sebezheto.
Sz Sz az en orok ellenpolusom. Hisz mint ahogy egy kesobbi talalkozonk folyaman is elhangzott:
En: - Ebben is az ellentetem vagy!
Sz: - Azok vonzzak egymast.
En: - Es vonzzak?

Minden egesz kettosegbol all ossze.

A legnagyobb szerencsetlenseg es szerencse kigyogyulni egy ilyen szerelembol.

Igy indult hat eletem 2evet befolyasolo, szuntelen pusztito, es egyben almokat epito nagy szerelme.
Nagy szerelme, akit elengedtem. Mert a nagy szerelmek sosem teljesedhetnek be.

Az iment emlitett nap utan 2honap mulva randiztunk eloszor, ra 1egy honap mulva lettunk egy par. Valoszinu hiaba nem lehetunk egyutt, mindig sz*******.

Jókai Mór
„S miért akarjátok az emberi lelket az állati párával egyenlővé tenni? Nem lobog-e előttetek a lángész világa? Költészetben, képzőművészetben, építészetben? Nem hirdetik-e a dicsőséges monumentumok, hogy Isten szövetkezett az emberi lélekkel azoknak alkotásánál?
Miért akarjátok az emberi léleknek halhatatlanságba vetett hitét leszállítani a hernyók és pillangók átalakulási ösztönére? Miért fosztanátok meg a haldoklót a halál békítő túlvilág-hitétől? Miért rontanátok le sírjaink fejénél a márványt, a “Feltámadunk” felírással?
Hát ez a ti egész világi és társadalmi létezéstek egész lényegében nem azon a törvényeken alapul-e, melyeket a Religio adott az emberiségnek?
Nem a hit alapította-e meg az Istentől kiadott parancsolatokban a családi életet, apa és anya szeretetét, mely végkifejlődésében a haza szeretetében dicsőül meg? Nem a hit parancsolatja védi-e meg a gyöngét az erős ellen, a becsületest az álnok ellen? Nem a hit parancsolatja emeli-e ki a nőt állati alárendeltségéből, hisz a hit nélkül a nő csak kéjre, szolgálattevésre rendelt asszonyi állatja a férfinak: a hit adott neki emberi jogokat, a hit nemesítette meg a szerelmet: állati ösztön helyett magas hivatást tűzve ki céljául.”

Forrás:
Jókai Mór: Világteremtés
Nyugat, 1925. 3-4. szám
Jókai Mór
(1825. február 18. – 1904. május 5.)
regényíró, országgyűlési képviselő

Jóllehet, mind az evolúció, mind a bibliai teremtéshit hozzáférhetetlen a tudományos módszerek számára és mindkettőt hit által kell elfogadni, ez nem jelenti azt, hogy az ismert tudományos tények és megfigyelések ebben az alapvető kérdésben semmilyen támpontot nem adnak. Éppen ellenkezőleg: a tudományos tényeket fel kell használni arra, hogy segítsék tisztázni: a világ kezdeteire vonatkozó melyik modell valószínűbb, ezért a beléjük helyezett hit intelligens és nem vak.
—  Forrás: Josh MacDovell és Don Stewart: Biblia kontra evolúció,1993,12. o.

Jonathan Edwards

(1703. október 5. – 1758. március 22.)

amerikai filozófiai hittudós és misszionárius:
„Isten a végtelen bölcsességhez illően úgy rendezte el a dolgokat, hogy a műveiben hallhatjuk a hangját. Tanítja azokat, akik észreveszik, elénk tárja és megmutatja az isteni misztériumokat és mindazt, ami közvetlenül hozzá és spirituális birodalmához tartozik. Isten műve nem más, mint Isten kedves hangja vagy anyanyelve, amellyel az intelligens lényeket tanítja a hozzá tartozó dolgokra. És miért ne gondolnánk, hogy ezzel és mással is a műveire tanít meg minket, vagyis elénk tárja az isteni dolgokat, a műveit, mert Isten szeret tanítani… Ha az isteni dolgok árnyait Isten hangjának tekintjük, akkor megtanítja nekünk a spirituális és isteni dolgokat, és micsoda öröm lesz nekünk, milyen kellemes és világos formában jut el hozzánk a tudás, milyen értékes lenyomatot hagy az elménkben, mintha Isten szólna hozzánk. Akárhol vagyunk és akármit teszünk, megláthatjuk a tökéletesen elénk tárt isteni dolgokat.”


Forrás:

The Images of Divine Things (Az isteni dolgok lenyomatai), New Hawen, CT, Yale University Press, 1948, pp. 61-9

 Idézi Alister E. McGrath: A tudomány és a vallás című könyvében