tedd meg

Végy egy nőt. Vedd észre, szúrd ki, tégy meg mindent, hogy ő is vegyen észre. Közeledj felé. Határozottan, de ne rámenősen, óvatosan, puhatolózva, de ne beszarijancsi módjára. Beszélgess vele, mutass érdeklődést. Ha ő beszél, csillogjanak a szemeid. Tegyél meg mindent, hogy találkozzatok. Hogy fussatok össze. Ha már többször összefutottatok, ajánlj föl egy direkt találkozást. Egy randevút. Beszélj magadról, hagyd beszélni. Mondj el titkokat, amiket amúgy nem mondanál el. Légy őszinte. Légy figyelmes. Hívd el második, harmadik, huszadik randevúra. Másold le neki a cédét, ami a kocsidban úgy tetszett. Vigyél neki kamillás ajakírt, hogy a szája ne száradjon ki. Vidd el táncolni, vacsorázni. Vidd mindig haza. Vidd színházba, koncertre, operába, Rohmer-fesztiválra. Legyél mindig pontos, sose késs el. Ha bánata van, vigasztald, ha beütötte a lábát a női mosdó ajtajába, kérj a pincértől jeget, és simogasd gyengéden. Névnapjára vigyél vörös orchideacsokrot vörös papírban. Mutasd be a barátaidnak, szomszédaidnak, családodnak, rokonaidnak. Vidd el utazni, kirándulni. Sétálj vele látványosan a körúton, vállald fel, fogd meg a kezét. Csókold meg a képeslapboltban, öleld át a derekát az étteremben. Sose udvarolj a jelenlétében más nőknek. Társaságában más nő szépségét ne dicsérd. Úszás közben ússz alá, fölé, mellé, gyengéden simogasd meg. Színházban tedd a kezed a térdére. Az utcán soha ne hagyd ott, ha sivítozik, akkor se. Ha letörik a cipősarka, rohanj fel a közeli barátodhoz szögért, kalapácsért, ragasztóért. Ha távozol vagy búcsúzol, mindig integess, nézz vissza. Mindig várd meg, míg befordul a sarkon, eltűnik látóteredből, bemegy a házba. A távozás pillanatait nyújtsd el szép romantikusan. Sose lássa rajtad, hogy gondolatban már nem ott vagy. Végy egy nőt. Egyet. A Nőt. Nagy A-val, nagy N-nel. Dönts, válassz, és ne akard az összes többit. Légy felnőtt. Fedezd fel a világot benne. Vele. Végy egy nőt. Ne kettőt, ne hármat, ne ötvenötöt. Különben sose leszel férfi. Végy egy nőt. Egyet. Különben mindent, de mindent fölöslegesen csináltál.

Éld az életed és tedd meg amit szeretnél. Amiről úgy gondolod hogy ha pár év távlatából visszanézel a mostra akkor bánnád hogy nem tetted meg. Hogy nem ittad meg azt az üveg bort. Hogy nem mentél el bulizni egy társasággal mert sok volt az idegen. Hogy nem mondtad el “neki” hogy bejön neked.
Belegondoltál már abba milyen érzés lesz ez pár év mulva mikor csak arra emlékszel hogy mit nem tettél meg. És milyen érzés lenne azon nevetni hogy egyik este enyhén illuminált állapotba hogy karoltad át a barátaid a hűvős utcán. Hogy milyen ciki volt mikor szerelmet vallottál a helyes srácnak a suliból, de mégse bántad meg. Hogy azon tudsz nevetni mennyi gyerekes dolgot tettél. És nem azon sírni hogy mennyit nem.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
—  Gabriel Garcia Márquez

Tedd meg az arcokért,amikor bebizonyítod nekik,hogy képes voltál rá.
Tedd meg az érzésért,hogy végre elérted a célodat.
Tedd meg azokért,akik szeretnek és,akik mindig büszkék lesznek rád.
Tedd meg a jövődért.
Tedd meg azokért,akiken képes leszel segíteni.
Tedd meg a múltbéli énedért,aki folyamatosan hitt benned.
Tedd meg az új lehetőségekért.
Tedd meg önmagadért!

Tegyél rendet. Odabent. Zárd ki mindazt ami hátráltathat, ami fölösleges. Koncentrálj. Érted már? Egyetlen dolog számít. Mit teszel és hogyan. Menj, küzdj, szenvedj. Ha nem elég, többet és többet. Ne add fel. Mindent adj bele. Másképp nem fogsz nyerni. Sosem. Döntsd el. Akarod? Akkor szenvedj. Ha az a sorsod győztes leszel. De ha nem raksz bele mindent, az álmod magától nem válik valóra! Tedd meg. Magadért. Mert erre születtél. Ezért élsz. Semmi másért.