steve fekete

Hipokrata világ ez, ösztön és kényszer, bámulom a tömeget, már semmit sem érzek.
Ráz a hideg minden monoton és absztrakt fekete, mint a kávé, fekete, mint a billentyű.
Szagtalan rímek, torzuló basszus, rothadó virágok, szivárvány patrus.
Elpárolog a haragom, mint a gőz a kádból, metafora köddé válok, mint a kámfor