sorba

4

I can’t stop fusing my ocs. And I don’t regret it at all.

A velünk élő konzervatív maradiság

Nem járok túl sűrűn McDonald’s-ba, tegnap viszont érdemes volt, és tanulságos.

Nem tudom, mióta van ilyen, én még nem láttam ezt a high-tech újítást: a bejáratnál 3 darab hatalmas, érintőképernyős cucc hirdeti, hogy rendelj és fizess gyorsan. Gondoltam, kipróbálom: végigbökdöstem, hogy mit akarok, lecsippantottam a PayPass-es kártyát, kaptam egy sorszámot (ahogy a bankokban szokták) aztán leültem, elkaptam két Pokémont, és már villogott is a 36-os, ami az én sorszámom. Nagyjából feleannyi ideig tartott az egész, mint a megszokott.

Aki közvetlenül előttem érkezett, még sorban állt kb 10 másik vendéggel, amikor én először beleharaptam a BigMac-embe. Nagyjából negyed órát töltöttem ott, ezidő alatt kb 20-an tértek be a mekibe, közülük mindössze KETTEN választották ezt az innovatív, gyors és kényelmes megoldást, a többiek mind beálltak a sorba.

Régóta gondolkodom azon, vajon mi lehet az oka annak, hogy az emberek nagyobb része idegenkedik az olyan technikai újdonságoktól, amelyek kényelmesebbé teszik az életet. A postán még úgy-ahogy meg szoktam érteni: egy nyugdíjas már nehezen alkalmazkodik az újdonságokhoz, sárga csekken fizeti a rezsit Díjnet/netbank helyett, alkoholos filccel írja rá a csomagra a címzést, ahogy megszokta (pedig a posta által működtetett vaterafutar.hu nem csak gyorsabb és kényelmesebb, de közel feleannyiba kerül a csomagfeladás, mint simán) és a Tesco-ban sem az önkiszolgáló kasszát használja még akkor sem, ha feleannyi idő. De a Mekibe jellemzően nem az idősebb korosztály jár… Értetlenül állok a jelenség előtt.

anonymous asked:

Te mire vagy ennyire nagykepu? Hogy tobb szazan reblogoljak a hulye ,semmit nem ero kiirasaid? Ha rad ir az ember akkor meg rajon hogy mekkora egy nyomorek vagy,es csak bunko stilusban tudsz valaszolni... Jobb lenne ha nem lennel ennyire elszallva magadtol Ilyen szanalmas embert meg nem lattam😂 (Ne) legyen szep eleted Csa

Haters gona hate. Nem kell sem kovetned, sem reblogolgatnod nem, neked irom, magamnak, az reblogolja es az kovet aki akar, ha nem lenne rajta semmi note is csinalnam. Lehet neha flegma vagyok, lehet veled pont bunko voltam. Nem vagyok nagyra magammal le lehet nyugodni, tisztaban vagyok a hibaimmal. Nem tetszik, nem kell mellettem lenni. Erre a bunko stilusos dologra meg sztem sokan racafolnanak de te tudod. Ja van hogy nekem is szar kedvem van, nem fogok akkor nekiallni jopfizni. Ha csalodast okoztam hat sajnalom, allj be a sorba, majd lepacsizol szuleimmel. Ja es en vagyok a szanalmas de nem en fikazok masokat nev nelkul.

aszondja a nej reggel, hogy két baleset is volt az autópályán reggel és kilométeres dugók vannak, majd vigyázzak a motorral. gyorsan lecsekkoltam a forgalmat, a traffic camerák képét meg az időjárást és úgy döntöttem, hogy elüldögélek én a kocsiban a melegben, zenét hallgatva, megtankoltam a dömpit és beálltam a sorba, aztán nézegettem a jégesőt amíg Lluís Coloma nyomta a boogie-t

🙃 Még valamit? 🙂

Tegnap a pécsi Árkádban voltam és gondoltam, hogy bedobok egy kínait. Sorba is álltam és ekkor kezdődött az eddigi talán legdühítőbb ételrendelésem.

Én: Jó napot kívánok!

Eladó: Mit adhatok? – kérdezi, miközben a tányérok előtt állt.

Én: Egy nagy adagot kérnék szépen.

Miután az előttem álló férfi (aki egyébként egy nagy tál sült krumplit kért magában, ami egy nagyon izgalmas választás egy kínai étteremben) miatt még nem láttam, hogy milyen kaják voltak, így csak a biztosat mondtam, de ez nem volt elég ahhoz, hogy Eladó el tudja dönteni, hogy nekem a kicsi vagy a nagy tányérra van szükségem.

Eladó: De mit?

Láttam, hogy legalább egy valamit mondanom kell, miután az előttem álló férfi még mindig nem tudott előrébb sétálni, hogy lássam a választékot.

Én: Tojásos rizzsel kérnék…

Ez már elég információ volt, hogy ki tudja választani a nagy tányért. Így kiszedi a tányérra a tojásos rizst és kirakja elém. A pesti Árkád kínaijában is így csinálják, szóval nem lepődtem meg, hogy itt is külön kapom a köretet és a feltétet, túltettem már magam az ilyesmin, majd összeöntöm én magamnak.

Eladó: És még?

Közben az előttem álló férfi továbbhaladt, így tudtam választani.

Én: Kukoricás csirkét és szezámmagos csirkét kérnék felesben.

Eladó:  *megfogja a kukoricás csirke merőkanalát* Mennyit?

Én: Felesben kérnék kukoricás csirkét és szezámmagos csirkét.

Eladó: Jó, de mennyit?

Én: A tányér felébe kukoricás csirkét, a másikba pedig szezámmagos csirkét kérnék.

Eladó: Mennyit?

Én: Kukoricás csirkét és szezámmagos csirkét kérnék úgy, hogy a tányér egyik felén a kukoricás, a másik felén pedig a szezámmagos csirke van.

Eladó: Fele-fele?

Ekkor felcsillant a szemem, hogy lehet, hogy végre meglesz a közös nevező.

Én: IGEN!

A nő erre letette a kukoricás csirke merőkanalát és a csipesszel elkezdte a tányéromra szedni a szezámmagos csirkét. Miután kitett 4 darabot váltott a kukoricás csirkére, ahonnan az összeset kikanalazta a tányéromra.

Eladó: Ez kevés!

Én: Igen, láttam, hogy kevés lesz, éppen ezért kértem felesben, hogy az összes kukoricás csirkét elviszem és a tányér másik részét pedig ki tudja pótolni a szezámmagos csirkével.

Néz rám nagy szemekkel, látszik, hogy egy szót sem fogott fel, annak ellenére, hogy direkt lassan mondtam, hogy hátha átmegy valami a gondolatmenetemből.

Teljes elkeseredésemre elindult előre a tányérommal és szecsuani csirkéből pótolta ki a hiányzó kukoricás csirkét, majd odaadta.

Eladó: Ez majdnem ugyanolyan! *átnyújtja a tányért*.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a szemem már erősen rángott, de még mosolyogtam a tányér átvétele közben és azt hittem, hogy egész jól állok a kajámhoz jutásban. A sorban mögöttem álló nő azonban már itt röhögött, mint később kiderült, ő már rutinos vásárló és tudja, hogy milyenek ezek az eladók.

Előreérek a pénztároshoz. Ő a szokásos kérdéssel fogad.

Pénztáros: Még valamit?

Én: Igen, egy Pepsi Maxot kérnék szépen.

Erre hirtelen nagyon morcosan nézett rám, majd megfordul ránéz egy férfire, aki feltehetően a tulaj lehetett vagy ilyesmi, mert ő volt az egyetlen nem ázsiai a pult mögött. Miután összenéztek újra rám nézett, ezúttal már határozottan mérgesen, hátra sétált és odahozott nekem egy Pepsi Maxot.

Nem értettem ezt a közjátékot, mert bőven volt Pepsi Max a hűtőpultban, egészen konkrétan olyan sok volt és olyan kicsi volt rá a kereslet, hogy még a régi dizájnos palackkal is volt (egyébként olyat kaptam, de még pont nem járt le a szavatossága).

Ezt követően a pénztáros elkezdte beütni a fogyasztásom. Ezen idő alatt eszembe jutott, hogy evőeszközre még szükségem lesz és miután körbenéztem, megállapítottam, hogy azt bizony kérnem kell (az, hogy miért kell kérni és miért nem vehetek magamnak önmagában egy teljes kijelzőnyi szöveget megérne…).

Én: Egy evőeszközt is kérhetnék?

Pénztáros: *roppant mérges tekintettel átnyújtja és közben közli a végösszeget* 2030 Forint.

Egy kicsit nagyon meglepődtem, mivel a Móricz környékén egy ilyen kaját kihozok 1000 forint alatt, de mivel nagy volt a sor mögöttem, úgy láttam, hogy nem tehetek mást, fizetnem kell.

Ki is tettem 1 ezrest, 2 ötszázast, 1 húszast és 2 ötöst, majd megköszöntem és elvittem a tálcám.

Három lépést tettem meg és máris ordított utánam a pénztárosnő.

Pénztáros: JÖJJÖN VISSZA! JÖJJÖN VISSZA!

Megfordultam, visszamentem, letettem a pénztár elé a tálcám és döbbentem néztem rá, hogy mi a fene történt.

Pénztáros: *teljesen kikelve magából* NEM FIZETETT!!

Rámutattam az  1 ezresből, 2 ötszázasból, 1 húszasból és 2 ötösből álló rakásomra.

Pénztáros: *idegesen bökdösi mutatóujjával az aprótartó tálkát* IDE KELL!

Én: *teljesen megrémülve* Bocsánat!

A mögöttem lévő nő itt már a barátnőjével összekacsintgatva röhögött rajtam és mondta nekem, hogy ebben a kínaiban mindig kioktatják az embert. Miután sokkos állapotban voltam, erre csak egy kínos mosolyt tudtam adni a nőnek.

Erre jött az, ami végképp feltette a pontot az i-re. Fogta magát a pénztáros, felemelte a pénzemet, letette az aprótartó tálkába, elengedte, majd újra megfogta a tálkából és eltette a pénztárgépbe. _Mint_egy_kibaszott_robot_

Én itt már nem mondtam semmit, csak reménykedtem, hogy miután megvárakoztattak, hülyének néztek, mérgesek voltak rám, lehúztak, lopással vádoltak, talán megehetem nyugalmasan a kajámat.

A kaja egyébként hideg volt, de már nem volt lelkierőm visszamenni, hogy megmikróztassam, mert féltem, hogy ha csúnyán néztek volna rám, akkor véletlen az arcukba dobtam volna a tálcám.