sokkal

“Sok helyzetben el lehet képzelni egy vezető fideszes politikus és egy alvilági körökben hírhedt vállalkozó találkozását, de egy óvoda már talán túl van a képzelőerő határain. Az Index viszont megtudta: Kubatov és Vizoviczki ugyanabba a pesterzsébeti óvodába járt. Egyelőre nem tudjuk, hogy hányszor találkoztak, de az biztos, hogy 2012 áprilisában - nem sokkal Vizoviczki letartóztatása előtt - összefutottak az óvodájuk 110. születésnapi zsúrján, ahol a beszámolók szerint beszélgettek is egymással.”

azon gondolkoztam, hogy bármilyen idegesítő is tud lenni, valahol azért szerencsés, hogy a kisgyerekek tiltakozásból választott önvédelmi mechanizmusa jellemzően kimerül a torkuk szakadtából bömbölő hisztériában, sokkal kellemetlenebb volna például, ha már kiskorukban eltanulnák mondjuk a keményvonalas szarkazmust, és a metszően cinikus, fensőbbséges megjegyzéseiket kellene hallgatni negyven percen keresztül megállás nélkül minden alkalommal a ráckevei héven.
:((

2

Jó, de miért csinálom ezt az egészet? Mondjuk tényleg nem a pénzért. :-)

Ma vége van a konferenciának. Elképesztő forgatag, felfoghatatlan mennyiségű információ, nagyok sok régi ismerős, még több új, kapcsolatok, új és régi projektek, kérdések és válaszok kavarognak a fejemben.

De jogosan kérdezte meg tőlem ma valaki, hogy de mire volt jó mindez. Minek utazik el huszonkétezer ember Durbanbe egy hétre, mit használ ez a HIV-fertőzötteknek vagy azoknak, akik ki vannak téve a HIV-fertőzés kockázatának?
Elsőként is az az értelme, hogy mindenhonnan jól látszik ez a tömeg. Ha ennyi ember egyszerre beszél ugyanarról, akkor az általában a legtöbb helyen megüti az ingerküszöböt, és egy kicsit jobban figyel mindenki a HIV/AIDS kérdéseire, különösen Afrikában, ahol teljes generációk tűntek el a fertőzés miatt. Tegnap is meghallgattam egy asszony történetét, aki éveken át minden nap 2 temetésre kellett elmenjen, éveken át. Azért napi kettőre, mert nem bírt többet a temető a faluban. A teljes családja eltűnt.

Kelet-Európában és Közép-Ázsiában sem sokkal jobb most a helyzet, még akkor is, hogyha az érintettek más csoportokból kerülnek ki.

A HIV/AIDS elleni küzdelem (jobb szó ez, mint a “harc”, de a Sontag féle metaforákkal máskor foglalkozunk majd) tovább már nem pénz, hanem politikai akarat és elhatározás kérdése. A gyógyszerek olcsón és hatékonyan megőrzik a fertőzöttek egészségét, miközben teljesen megakadályozzák, hogy a HIV-vel élő megfertőzzön másokat. Az elméletben nevetségesen olcsó PrEP pedig az óvszernél is sokkal hatékonyabban előzi meg a fertőzés elkapását a veszélyeztetettek esetében.

Ilyen módon tényleg csak azon múlna az egész, hogy a politikusokat és döntéshozókat sikerüljön meggyőzni, hogy moralizáló és sokszor vallásos hittől és megalapozatlan hiedelmektől vezetett döntések helyett a tudományos bizonyítékokra támaszkodva cselekedjenek.

Ahogy Charlize Theron mondta a beszédében: nem a HIV diszkriminál, hanem az emberek. Itt az ideje, hogy komolyan vegyük, hogy a melegeket, a szexmunkásokat, a szerhasználókat, a nőket és lányokat, a transz* embereket, a nem fehér embereket és a tanulatlan fiatakokat ugyanúgy megilleti az egészséghez való jog, mint a fehér középosztályt.

A konferencia legfontosabb érdeme az volt, hogy hangot adott ezeknek a csoportoknak. Hogy én és száz társam kiállhatott a pódiumra és azt mondhattuk, hogy HIV-vel élünk, de nem ez számít, hanem a munkánk.

10

grúziában sokkal szentebb állatnak tűnik a tehén mint indiában, a hegyekben minden tele van szép, jóltáplált szarvasmarhákkal, amiknek a tejéből isteni sajtokat készítenek.
a marhák csapatostul mászkálnak vagy sziesztáznak az utakon, a kocsikat le se szarják, az autósok többsége is nyugisan kerülgeti őket, bár a marshrutkások azért néha ledudálják a pofátlanabbját az úttestről.
közben kimeríthetetlen fotótémát szolgáltatnak az olyan idióta turistáknak mint mi, akik egy idő után már fogadkoznak, hogy nem csinálnak több hegyes-tehenes képet, aztán nyilván csinálnak még egy csomót. hatalmas önuralommal a teljes sorozatból most csak ezt a tízet közlöm.

melókában

az első olyan, hogy 60 percig megállás nélkül tud beszélni, de valóban, néha mutatóba kérdezek ezt-azt, de ennyi, ma pl. arról beszélt, hogy hogy lehet az, hogy nincsen faszija és a kurvaéletbemárna. ez sokkal jobb, mint amilyennek hangzik, 120% woman, higgyétek el, imádom.

aztán jön a második és újra elindulunk a számítástechnika alapjai elnevezésű csúszós lejtőn, ami abból áll, hogy nekem 400 kérdésem van percenként és minden megválaszolt kérdés újabb 4-et generál. ma pl. a bináris rendszerről volt szó meg az ascii tábláról, meg a partícióról (asszem), ezekre még kb. fél napig emlékezni is fogok, aztán lehet elölről kezdeni. de viszont összekülönböztünk egy nyelvtani szabályon, amit gyorsan meg is gugliztunk, így legalább megtudtam, hogy a data, mint rendhagyó többesszámú szó egyre inkább átpártol egy másik klubba, abba, ahol az egyes számú főnév egyes és többes számmal is állhat (azzal a különbséggel, hogy ez valószínűleg a többes számú formájában fog ott megragadni, pedig a többi mass noun egyes számú, ami egészen elképesztő tripla kivételt képez, na mindegy). szóval ez, ami nyelvészetileg szerintem eszetlen izgi, másrészt megtanultunk angolul egy pár matematikai fogalmat is a hatványozással kapcsolatban, erre meg ő fog kb. fél napig emlékezni, aztán soha többé. jövő héten innen folytatjuk.

a harmadik meg 18 és macskabolond, és már igazán el is felejtettem, hogy miért olyan lenyűgözőek a tizenévesek, hát azért, mert lelkesek és őszinték és érzelmesek. hogy például simán megmondja a szemedbe, hogy ez a ruha tök nem áll jól, mert nem látszik benne a derekad és kövérnek tűnsz benne és különben is olyan, mint egy szemeteszsák. vagy kiveszi a kezedből a filcet, amikor eiffel tornyot akarsz rajzolni, mert látja, hogy nem megy (balra az enyém, jobbra az övé)

és a házi az házi, azt meg kell csinálni mert erre vagyunk huzalozva (ez kicsit szomi, de azért praktikus) és ha már egyszer érdekel valami, akkor miért ne tanulnám úgy, hogy lerajzolom, szóval ma beállított egy ilyennel:

aztán meg teljes nyíltsággal beszél arról, hogy fimota gyerek ( figyelemzavar - motorosnyugtalanság - tanulászavar), meg hogy az apja kétszer hagyta el. nevetgélünk, szuperédes.

2 óra múlva jön majd a jegeskávés, utána meg jude law: a jegeskávést azért imádom, mert fél bud spencer idézetekből is megértjük egymást, jude lawt meg azért, mert elképesztő nagy bullshitter saját bevallása szerint is.

jó meló ez.

Az egész náci threadet nem reblogolnám ha nem muszáj, csak ezt a részét emelném ki. @startup-punk ezt a statisztikát azért nem mutogatnám büszkén. Mert igen, van egy olyan értelmezése, hogy nem kell aggódni, a muzulmánok 60-80%-a teljesen elítéli az öngyilkos merényleteket, de van egy olyan is, hogy mondjuk Franciaország esetében 100 muzulmánból 36 bizonyos esetben minimum elfogadhatónak tartja, hogy ártatlan embereket küldjenek a halálba. Ami irtózatosan nagy szám ahhoz képest, hogy ha viszonyítani tudnánk, az ártatlanok megölése vajon az európaiak körében mennyire elfogadott, valószínűleg 90-99%-ban azt kapnánk, hogy sohasem. 

Szerintem ez sokkal realistább megközelítés annál, minthogy azt hangsúlyozzuk, hogy de az a 60% viszont teljesen elítéli. Ártatlanok lemészárlása témakörben a 60-80% kurva kevés. Legalábbis az én szememben ezek sokkal inkább ijesztő, mint megnyugtató adatok. 

Keserédes

Hát eljött ez a nap is, mikor teljes ihlethiányban ülök le az asztalhoz és ragadom meg a tollat. Az elöttem elsimuló falapon éppen csak elfér a könyv, mert akkora rajta a rendetlenség, hogy lassan már a gondolataimat is ellepi.

Csak az asztalon van rendetlenség, vagy az életemben is? Arra tippelek, hogy sokkal inkább bennem nincs rend, mint sem körülöttem. Fel vannak forgatva a napjaim, bár ez nem csoda, hiszen olyan érzések lélegeznek fel bennem, melyeket hosszú évek óta kihaltnak hittem. Na, persze nem mintha maguktól kaptak volna életre, de ez már rég egy másik téma.

Ez a szöveg pont annyira összeszedetlen, mint én az elmúlt héten, és pontosan látszik rajta az is, hogy nem azért ültem le ide, mert erről a hatalmas asztalon elterülő káoszról akarok beszámolni, sem pedig az összeszedettlenségemről, a szóismerlést nem is említve. Legbelül talán én is belátom, hogy arról próbáltam írni, hogy ki felelhet a bennem fel-alá bóklászó élőhalott érzésekért, de bele kell törődnöm, hogy ha van valami, amiről egyenlőre semmiképp nem akarok írni, az ez. És az az igazság, hogy nem csak írni róla, de érezni sem igazán akarom. Megvoltam a holtnak hitt érzésekkel. Megsirattam és elengedtem őket. Azt hittem véget ért ez az egész, de újra rá kell jönnöm, hogy egy történet addig nem érhet véget, míg végleg le nem tesszük a tollat.

Kezdődik az AIDS2016 Konferencia. Ez a férfivécében van.
Vajon hogyan lehetséges az, hogy a mi térségünkben az óvszer érthetetlenül drága? Megmondom: azért, mert a profit sokkal fontosabb, mint az egészségvédelem vagy a nem kívánt terhességek megelőzése.

Számodra úgy tűnhet, hogy a távolból mindig sokkal jobban szeretlek, és aztán ha ott vagy, próbálok úgy tenni, mintha hidegen hagynál. Ha megkérdeznéd, akkor sem tudnék rá felelni, miért viselkedem így, magam sem értem. Talán még mindig félek és téged is féltelek. Nem tudom, hogy csináljam jól, hogy szeresselek eléggé, de nem túl fullasztóan. Talán kinevetnél, ha megmutatnám, hogy valójában milyen nagyon repked a lelkem mikor így vagyunk, mikor veled vagyok, mikor végre érezlek. Látod, már ez is túl érzelmesen hangzik kimondva, így nem mondok semmit és inkább nem is mutatom, csak ha már nagyon közel vagy, akkor nem bírom visszafogni magam. Pedig nem nevetséges, és nem is érzelgős, amit irántad érzek, csak nekem új ez az érzés.

Tudjatok, milyen hangja van egy furjnek?

En reggel fel 6 ota tudom. A szomszed az 5 kakasa es sokkal tobb tyukja melle vett egy csokor furjet is.