sem image

mi van? újra megy az üzlet?
— 

kérdezte valaki a minap, mikor meglátta a kibelezett fotelt az étkezőasztalon, a munkahelyem kellős közepében benne. nem, az a gyereknek lesz.  mikorra? most szombatra. aha, akkor sok szerencsét.

az van, hogy az én gyerekem, amellett, hogy ryangoslingképű focista, belül egy ilyen Whitman-Matula bácsi keverék, aki azt gondolja, hogy a világon a legjobb dolog egy fotelben a kandalló mellett ülni egy pléddel, egy cicával, meg egy bögre teával, és olvasni. nem is, inkább egy jane austen ő. szóval annyiszor elmondta már ezt, hogy idén születésnapjára megkapja az egész felhajtást, illetve majdnem, mert kandallónk nincs, macskát meg sajnos nem kaphat, mert mi csak ilyen csicska bérlők vagyunk.

mivel még mindig 12+ fotelem van talonban, csak választottam egyet, ami kellően kicsi, és nekiestem. ő egy nagyon régi darab ám, nincs is jó bőrben, de se időm, se pénzem nem volt másikra. valahogy ez a kettő sosincs, most már nekem is feltűnt egy ideje.

nekiálltam megnyúzni, hamar kiderült, hogy ez nem az eredeti bőre, hanem ezt már valaki áthúzta, és úgy döntött, hogy az 1959-es Budapest összes szögével rögzíti a huzatot. 400 szöget szedtem ki, de lehet, hogy 700-at, persze az első 200-at késsel, meg bottal, meg egy heringgel, mert nem volt nálam semmi szerszám. viszont végre volt a kezem alatt egy olyan fotel, ami ilyen fasza kis régi technikával készült, hogy szalma, meg szőr, meg vatta, meg rugó, igen örvendtem neki, amikor megláttam. mondjuk kicsit jobb lett volna, ha nincs berogyva az oldala, meg ha kicsit kevésbé lóg a rugó, de mindent nem lehet, ahogy berndt storck mondaná.

mivel a gyerMekemnek készült, igen szépet szerettem volna csinálni nagyon gyorsan (ez a kombo nem annyira működ), amit mindig csak úgy lehet, hogy ezerszer mérsz, másfél órán keresztül csak hümmögve körözöl, mint légy a szar fölött, és lesed a tárgyat, hogy végiggondold, hogy mit kéne milyen sorban, mit fogsz változtatni és mi lesz ugyanolyan.

kell rá például egy macska. na ebben a macskában benne volt minden, ami az amatőrségemet jellemzi ezekben a bútorsztorikban. kikeresem  a pinterestről a megfelelő sziluettet.

kép elment, szuper, akkor csak veszem a negatívját, mert azért csak nem nyomtatok ki egy A4-es oldal feketét, aztán ráhelyezem, körbevágom, felvarrom, allé-hepp! lófaszt. hiszen nem értek semmilyen képszerkesztőhöz. a paintben nincs szar sem. a telómon sincs szar sem. google online image editor. az van. kép feltölt. kedves program, plíz invert. tenk ju. sőt, valami mást is csináltam vele, ha megöltök se jut eszembe, de valamit. így lett egy kockás macskám fehér háttérrel. hogy még spóroljak a tintán (a sóher sváb kurva anyámat!) paintben még kiradírozgattam a macska belsejéből a kockákat, hogy csak egy körvonal maradjon, a többi legyen fehér. nyomtatnám. nem nyomtatja. máshogy is, úgysem. a kurvanénikéd, akkor rámásollak egy word szarra, az biztos megy. rámásol, nagyítgat, megy. közben az indokoltnál is többször eszembe jutott, hogy vannak ezek az emberek, akik értenek ilyen dolgokhoz, és nemhogy 4 és fél perc alatt csinálnák meg ugyanezt, de ha látnának, valószínűleg keservesen zokognának. én nem tartozom ezek közé, úgyhogy én így szórakoztam. de lett macska.

innen már sínen voltam, kivéve amikor nem, mert már mikor szépen rászerkesztettem az alját, akkor jöttem rá, hogy egy dolgot elfelejtettem megvarrni. mit nem adtam volna egy olyan teleshopos kézivarró kurvaanyjáért. ehelyett: állva pedálozás a <vezetéknevem>-féle biggyesztés alkalmazásával és helyi érzéstelenítéssel összevarrás.

maradt még a kézzel hátvarrás, mert olyan mocskos kemény fából van a kerete a fotelnak, hogy a szöget alig bírtam beütni, nemhogy a kárpitosszeget. arról nem is beszélve, hogy 23 darab szegem volt, több nem, az meg a Fontos Helyekre kellett. így esett, hogy egy 40+ fős szülinapi zsúr után még elszaladtam befejezni ezt a szart, mert holnap prezentálnom kell a Születésnapi Zsúr II-n a végterméket. Ilyen lett, lámpafénynél fotózva, szerszámmal, kosszal, rumlival.

azért az nagyon jó volt, hogy kivételesen tök figyeltem arra, hogy mindig relatív rend és tisztaság legyen a cucc körül: ami nem kellett, azt mindig kidobtam, ami kellett, az kéznél volt. leginkább azért, mert egy sznob hipokrita vagyok, aki trendi műhelyérzést akart varázsolni az órák hátterébe a “valahollehethogyvanittegyhalottnyúlis” életérzés helyett. de bejött, rend a lelke mindennek, mondják, és sajnos tök igazuk van (azoknak, akik mondják). és bár sietni kellett, nagyon hosszú idő óta először élveztem a munkát, újra előkerült chick corea, flora purim, jan hammer, meg a többi korszerűtlen társam, akikkel ilyenkor lógunk és esküszöm voltak pillanatok, amikor átmenetileg elhittem, hogy nekem a világon a legjobb, mert melós ruhában nyomulok egy kapocsbelövővel. és még kávém is van.

holnap átadom a gyereknek, ha nem tetszik neki, akkor…akkor az anyja picsáját.

Produced by the National Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID), under a magnification of 25,000X, this digitally-colorized scanning electron microscopic (SEM) image depicts numerous filamentous Ebola virus particles (blue) budding from a chronically-infected VERO E6 cell (yellow-green).

Ebola is one of numerous Viral Hemorrhagic Fevers. It is a severe, often fatal disease in humans and nonhuman primates (such as monkeys, gorillas, and chimpanzees).

Ebola is caused by infection with a virus of the family Filoviridae, genus Ebolavirus. When infection occurs, symptoms usually begin abruptly. The first Ebolavirus species was discovered in 1976 in what is now the Democratic Republic of the Congo near the Ebola River. Since then, outbreaks have appeared sporadically. See the Flickr link for additional SEM NIAID Ebola virus imagery.

Produced by the National Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID), this digitally-colorized scanning electron microscopic (SEM) image of a dry-fractured Vero cell revealed its contents, and the ultrastructural details at the site of an opened vacuole, inside of which you can see numerous Coxiella burnetii bacteria undergoing rapid replication. Please see the Flickr link below for additional NIAID photomicrographs of various microbes.

Infection of humans by Coxiella burnetii bacteria usually occurs by inhalation of these organisms from air that contains airborne barnyard dust contaminated by dried placental material, birth fluids, and excreta of infected animals. Other modes of transmission to humans, including tick bites, ingestion of unpasteurized milk or dairy products, and human to human transmission, are rare. Humans are often very susceptible to the disease, and very few organisms may be required to cause infection.

Copyright Restrictions: None - This image is in the public domain and thus free of any copyright restrictions. As a matter of courtesy we request that the content provider be credited and notified in any public or private usage of this image.

4

Placoid scales aka dermal denticles are found in cartilaginous fishes such as sharks, rays, and chimaeras. 

They are also structurally homologous with vertebrate teeth (“denticle” translates to “small tooth”), having a central pulp cavity supplied with blood vessels, surrounded by a conical layer of dentine, all of which sits on top of a rectangular basal plate that rests on the dermis. 

The shape of denticles is specific to individual species and cannot grow in size, but rather more scales are added as the fish increases in size. 

  • SEM image of Banded Wobbegong Shark (Orectolobus ornatus), Brier Shark (Deania calcea), Tiger Shark (Galeocerdo cuvier) and Gummy Shark (Mustelus antarctius) denticles.
  • all photographs by Sue Lindsay/ Australian Museum