samyang-14

Februári Állatövi fény

Koratavasszal a fényszennyezéstől távol nyílik nagyszerű lehetőség az Állatövi fény megfigyelésére az esti órákban.

Az állatövi fény nem Földi eredetű, a világűrben is látszódik. Naprendszerünk poros és a poron szóródik a nap fénye. A szemcsék leginkább a naprendszer síkjában, az ekliptika vonalán koncentrálódnak. Ahogy szóródik a nap fénye, úgy napnyugta után, vagy napkelte előtt, amikor a horizont alatt van még a nap, akkor látszódik egy fénypiramisként, mely magasra emelkedik az égbolton. Első pillantásra fényszennyezésnek tűnik, de míg a fényszennyezés állandó, addig az Állatövi fény együtt mozog az égbolttal.

Az Állatövi fényt legjobban koratavasszal este lehet megfigyelni nyugaton, amikor az ekliptika vonala meredeken emelkedik a horizonthoz képest. Ugyanez a lehetőség ősszel korahajnalban is megtörténik, de koraeste sokkal többen látják a jelenséget a kényelme miatt. 

Kényelem ide, vagy oda:: Az Állatövi fényhez sötét égbolt kell távol a városoktól, települések fényeitől. A Tejút fénye képes már túlragyogni ezt a jelenséget.

Tavasszal a piramis alakú felfénylés a hozitonttól indul és egyre inkább szűkül össze. Jól követhető az állatövi csillagképeken keresztül. A “csúcsát” könnyű megtalálni, mivel majdnem a Fiastyúk nyílt csillaghalmaznál végződik.

Ahol rendkívül tiszta és sötét az égbolt, ott van még egy különleges jelenség, mely szabad szemmel látató, és az Állatövi fényhez kapcsolódik, mely nem más mint az Állatövi Ellenfény, a Gegenschein. Ez a kis felfényesedés a nap ellenpontján van, mely így február utolsó dekádjában az Oroszlán csillagképben figyelhető meg. Abban az irányban a nap fénye jobban visszaverődik a porrészecskékről. Delelése konkrétan éjfélkor van.

A felvételek február 15 és 16-án este készültek a Zselici Csillagparkban. Canon EOS6D és Samyang 24/1.4 illetve Samyang 14/2.8 lett felhasználva erre a célra. Mivel az Állatövi fény látszólag hatalmas, ezért szükség volt több képre, melyek panorámaként lettek összeillesztve.