saját gondolat

Olyan régen írtam, hogy már elfelejtettem milyen címet akartam adni neki című irományomat olvashatjátok

Próbáltam nem csak rá szegezni a tekintetem. Úgy értem, annyi minden van egy koncerten, amit nézni lehet.. Jó pasik, minél furcsább emberek, meg kihívóan öltözködő lányok.. Minden, ami csak érdekelheti egy ember fantáziáját. Vagy miért nem néztem magát a koncertet? Miért nem táncoltam? Miért nem énekeltem, és éltem bele magam? Talán, ha nem lettél volna ott, mindez ment volna. És nem csak az volt a baj, hogy zavarba voltam. Egyszerűen csak érdekesebbnek tartottam figyelni a mosolyt az arcodon, mint bármi mást a világon. És, még ha a koncertet nem is élveztem annyira, akkor is azt kívántam, bárcsak sose lenne vége. Hiszen ott voltál te. És ott voltam én is. És akárhányszor összetalálkozott az én szemeim, meg a te csillogó szemeid tekintete, mindig azt kívántam: bárcsak. Bárcsak megállna most ez a pillanat. Itt, ahol most vagyunk, mert annyira tökéletes. … Tudod milyen érzés hazavárni valakit, aki sosem fog jönni többé? Én tudom. Tudod milyen érzés, mikor azt hiszed, ezt a valakit sosem fogod tudni elengedni? Ezt is tudom. És azt tudod, milyen érzés, mikor nem vártad, de jön valaki, aki miatt nem gondolsz valakire, akit az igazinak hittél? Azt hiszem, ezt is tudom. Most már.. Mert itt van ő. És, lehet, sőt, ezt hívják szerelemnek. És jó érzés tudni, hogy ebből olyan szerelem lehet, amire mindenki vágyik. Amiből már volt egy, csak elromlott valami miatt, és most Ő a fiú, akit teljes szívedből szeretsz. Lehet Ő lesz,  aki nem töri össze azt a szerető szívet. Az, aki megtartja. Megtartja magának, hogy visszaadhassa azt a szerelmet, amit kap azért cserébe, mert vigyáz a szívemre. Vigyáz rám. Mindenemre. Nem hagyja, hogy bajom essen, és néha, ha tudat alatt is, de azt sugallja, hogy én vagyok a legjobb dolog, ami valaha is történhet vele. Lehet, hogy ő lesz az, aki mellett nem fogok másra nézni, és bele se fogok gondolni soha “mi lett volna, ha…”. Lehet ő lesz az az egy, az a bizonyos nagybetűs Ő, akit majd a világon mindennél jobban szeretek és óvni akarok. Akinek a hiányába belehalnék. Lehet ő lesz az, aki miatt elfelejtek valakit, akiről azt hittem, sosem fogok, és ezzel ő válik majd felejthetetlenné. Lehet ő lesz majd az egyetlen, aki pótolhatatlan, és aki nem is akarja majd, hogy bárki pótolja, hiszen én leszek neki a reggeli napfény, éjjel a legfényesebben ragyogó csillag, meg minden ilyen klisés szar. Viszont míg ezekre nem tudom a választ, addig maradok. Állok csak itt, a koncert kellős közepén, és miközben ezen gondolkozom, örülök, hiszen nem kell elrejtenem a boldogságom, amit a puszta jelenléted okoz.
- gősizsófi -

Önmagam, de mégsem

Tudod mi a legrosszabb dolog? Eljátszod azt, hogy boldog vagy, elhíteted az emberekkel, hogy te az a személy vagy, akinek látszol, vagyis teljesen a valódi éned ellentéte. Bezárod magadat egy kalitkába és végül már te sem tudod, hogy ki vagy. A saját játékod vesztese és egyben gyertese lettél. Saját magad csabdájába estél.

Rózsa

A kedvenc színeid a fekete, és kék,

A legszebb tűz már kék lángban ég,

Vagy fekete,

Mint a legszebb virág széles e

Földön

Fekete rózsa,

Mely oly ritka,

Hogy csak Hollandiában terem.

Akkor a naplementék,

Remélem vele telnek a reggelenték,

Melyet fotózol,

És közben semmivel sem foglalkozol.

A világ hallja meg a neved,

Melyet senki el nem felejthet:

Nóra.

Szókimondó szövegek (SZSZ)

A jó kurva anyádat,

És már bocsánat,

De ha hívő vagy,

akkor ez nem az az olvasat,

Amiből tanulhat,

A kicsi agyad.

Kapja be minden lány,

Aki egy találkozóval sem szán,

Meg.

Nem értek annyit, kurvák

Majd egyszer a szívetek úgy is átszúrják,

Egy hatalmas lándzsával,

Vagy csak egy hatalmas Fasszal.

Bassza meg minden kurva,

Verseny az hogy hányszor lettetek megdugva?

Szégyen.

Az arcomról a bőr leégne,

Ha minden nap Faszon kéne,

Ugrálnom.