ratra

Önarckép

Várudvari görbe fák alatt cinkos emlék nyomot takar. Lidérc szellők mozgatják a lehajló ágakat. Keverem a kéket. Zsongnak a számadás virágai, feloldják a téboly fekete mozdulatlanságát.  Merész magatartás szembe kerülni saját képmásommal. Az elmeszesedett pokoljáratok figyelmeztetnek az elmúlásra.  A fogyó értelem megfékezi az elmúlt évek lázongásait. Minden önarcképet az utolsó szó jogán kezdek el, utolsó kiáltásnak is tűnhet. Párbeszéd magammal. Álmaim színes díszletével körözöm a fejet, melyen megjelennek az emlékeimből előkotorászott motívumok és jelzések. Mielőtt az önarckép megfestéséhez kezdenék, döbbenten olvasom saját írásomat: „Az erdő szélén jó akaratú, emberszabású faragványok helyezkednek, a mezőn meg szamarak és szarvasok, nem menetelnek, nem is masíroznak, csak állnak a mezőn.”  Egy pillanatra a főbejáratra száll gondolatom. Ott helyezkedik el a ravaszság. Zakatoló lépés, hang  alapján kétségbe esetten dobálja valaki a lépteit, és meg is szólal. „ Hallgassatok ravasz bűnözők (bűnösök?) !” A kert sűrűjében a szomszéd macskák köröznek, érdek nélkül. Így, a fogalom találkozik a téma érdekével. Zizegnek a levelek. Az idő csokrából hullnak a meglovagolt szépek. Tükörbe nézek, szembe kerülök önmagammal: – Ki vagyok? – kérdezem. Nem sikerül azonosítanom a tükörből visszatekintő arcot a szembenéző személyemmel, a kettő egészen más. A tükörképmás az igazibb, és nem a valóságos. Titkos víziók kékes árnyalatai homályosítják el az eredetiséget. Tükörkép a földi test lelki képe.

Fredericia, bútor, bicikli

Két hete volt megrendezve az iskolai futóverseny, amin az osztálynak kötelező volt a részvétel. A táv 7 km, egyénileg vagy csapatban. Én egyedül futottam, és magamhoz képest olyan gyorsan, ahogy máskor sosem.  Nem nagyon akartunk menni, de miután lefutottuk már minden jó volt. Itt látható az eredményem:


Múlt hét kedden pedig mentünk Andersszel Fredericiába, mert az anyukája 50. születésnapi bulit rendezett. Kedden este mentünk volna, de kiderült, hogy Andersszel nem ugyanarra a vonatra volt jegyünk (Nekem egy órával később lett volna), de azért bepróbálkoztunk ugyanarra a járatra, és nem is volt probléma. Anders öccse, Axel megint annyira izgatott volt, hogy nem tudott elmenni aludni amíg meg nem érkeztünk.

Másnap reggel elment a család egy kávézóba ahol ebéd/reggeliztünk. Szóval egy csomóóóó fincsi kaja: sajtok, sonka, joghurt, gyümölcsök, tojáskrém, stb…

Délután felállítottunk egy udvari sátrat, ami alá székeket, asztalt pakoltunk. Nem mintha kint lett volna az egész, mert baromi hideg és esős idő volt, de ez is egy opció volt – amit leginkább a dohányzó népség vett igénybe. A vendégek déluán 5 körül jöttek kb 30 fő. A vacsorát rendelték: előétel (mindenféle halas, salátás, sonkás dolog), főétel (krémes krumpli+tehén) és csokitorták. Nyam. Na meg még ott voltak különféle sajtok, amit végigkóstoltattam Axellel, aki a kék sajtnál rohant a kukához kiköpni, aztán meg azzal gyanusította meg az anyukáját, hogy megmérgezi a vendégeket. :D
Volt nagy táncolás is, bár én inkább csak néztem meg vigyorogtam. :D

Következő nap pakoltuk a sok széket, sátrat, asztalt és a kb 100 db poharat (mert mindenkinek volt legalább 3). Andersszel jól lepárnacsatáztuk Axelt a trambulinon, aminek egyértelműen örült.

Pénteken hazamenetel előtt még elmentünk egy másik szigetre (Fyn), ahol egy kastélyparkban sétálgattunk a tenger mellett. Odensébe még elmentünk kocsival, hogy onnan szedjen fel minket a busz, és így Andersz szülei is el tudnak menni az Ikeába.

Délután hazajöttünk, de még találkoztam este Lindával. Egy belvárosi tavas parkban ültünk, és ilyenkor nagyon jó az este, annak ellenére hogy hideg van, mivel nagyon sokáig világos van. És ennél még jobb is lesz!! J Csak lenne melegebb is. Bár Andersz erre már azt mondja, hogy nyár… Na persze… :D

Június végén/júli elején pedig költözni fogok egy másik koliba, ami sokkkkkkkkkkkkal közelebb van a városhoz, és sokkkkkkkkkkal olcsóbb is. Addig meg szelektálok a bútorok között, hogy mi kell és mi nem. Nagyon örültem a kanapénak, amit begyűjtöttem a koli elől, de elég egészségtelen lenne hosszú távon, így nem érné meg elvinni. De legalább a következő 1 hónapban még itt van. :D Itt látható a szekrény amit Niklasszel sikerült behozni a szobámba. 

Így néz ki az egyik sarok:

Ez pedig a kanapé:

Új biciklit is kell vennem, mert a bicikliszervízben nem bírták megcsinálni. Az utóbbi időben vagy 2-szer is kezelni kellett a gumit, mert defekt lett, de a fő probléma a kormánnyal van. Amíg nincs új bicikli, addig ezt el tudom használni az állomásig, de városba nem merném megint bevinni…

Sajnos a normális képek a szülinapról még nincsenek meg, remélem majd hamarosan….