rajtam

Egy kis hang a fejemben segít, hogy ne engedjek a félelemnek és a fájdalomnak, hogy ne uralkodjanak el rajtam. Ha ezért “őrült” vagyok akkor egészségedre. Én inkább túlélésnek nevezem.
—  Kate

2,7 milliárd forintos támogatáshoz nem jut hozzá tizenhat kiemelt sportág szövetsége.

A tizenhat kiemelt sportág szövetségének szánt 5,2 milliárdos plusz fejlesztési támogatásból is elvesz a kormány a múlt héten bejelentett költségvetési zárolás részeként. A kerékpárosoknál az eredeti 22 százalékára csökken a támogatás, a kajak-kenu szakág esetében a támogatás 69 százalékát veszik el. A stadionépítés továbbra sincs veszélyben.

A múlt héten bejelentett 110 milliárd forintos költségvetési zárolás részeként az év második felében összességében hozzávetőleg 2,7 milliárd forintos támogatáshoz nem jut hozzá tizenhat kiemelt sportág szövetsége, írta a Népszabadság.

Simicskó István sportért felelős államtitkár a lapnak elmondta, az 5,2 milliárdos plusz fejlesztési támogatás nagyjából ötven százalékát zárolják…

A suliban, haverok és család előtt próbálok egy kemény lánynak tűnni, aki flegmázik mindenkivel, beszól mindenkinek és leszar mindent. De olykor, éppen a fürdőkádban vagy az ágyban úrrá lesz rajtam a gyengeség amit nappal nem mutatok ki, és könnyezek.
Én, az önsorsrontó

Annyiszor akartam, hogy tudd, csak néhány percig érezd, hogyan halok nap mint nap beléd.
És lám, van igazság: sorvadozol; de nem értem. Egy másik emberért.
Valahányszor rám nézel, szemedben saját agóniám látom.
Buta voltam, hogy rosszat akartam. Nézd mi lett: engem is utolért átkom.

Loholok sebesen, tértől s időtől távolabb, nem is voltál, nem nekem.
Mehetek, -nem marasztalsz- támogatsz.
Fájsz, és látom, látod rajtam. Nem takargatom, minek elrejtenem?

Kijövetel

Az van, hogy nem szeretem a lánybúcsukat. Egyáltalán nem. Nagyon nem. 2015-ben teljesen feleslegesnek és erőltetettnek tartom mindenével együtt. Meg amúgy is. Sose értettem. (Ha egyszer esetleg férjhez mennék, biztos, hogy nem szeretném, hogy nekem legyen ilyenem, sőt, szerintem esküdni is titokban fogok, aztán egy pár haverral utána bulizunk egyet valahol.)

De egy barátnőm, akinek rajtam kívül kb. 1 barátnője van, megkért, hogy szervezzem meg neki a leánybúcsúját.
Komolyan mondom, egyáltalán nem tudom, hogy mit csináljak. :/ :(

ez a piros ruha azóta nem is volt rajtam, hogy ez a kép elkészült. napokig bolyongtam az üres lakásban és megittam az összes alkoholt, ami a nyárról maradt.

Erdő

itt maradtam

erdő lettem

gyökereim fognak engem

fésül napfényt

sok-sok ágam

hintázz rajtam

erre vártam

puhítom a kérgem neked

ágaimra fészket teszek

és csak  állok sötét csendben

hogy ezer évig

bolyongj bennem

Az csodálatos génekről

Átlagosnál erősebb alkatú, esetleg súlyfelesleggel rendelkező fiatal felnőtt élete:
mindenki: nem mozogsz
ő: minden nap mozgok, heti 2 kettlebell, felcipelem a bevásárlást/gyereket a 4. emeletre

mindenki: biztos lustva vagy és kocsival jársz
ő: biciklivel járok munkába

mindenki: egyél egészségesen, hagyd abba a csokizabálást
ő:csak egészséges ételt vásárolok, semmi üzemileg előkészített vagy tartósított kaját nem eszem. a cukorral vigyázok mert hajlamos vagyok cukorbetegségre, sosem eszem csokit, nem tartok itthon fehérkenyeret

mindenki: akkor biztos LELKI eredetű és valamit kompenzálsz.
ő: vagy csak ilyen az alkatom, ezt örököltem, ilyen géneket

mindenki: persze, minden dagadt ember ezt mondja. a gének…

Átlagosnál vékonyabb testalkatú, esetleg kifejezetten sovány fiatal felnőtt élete:

mindenki: biztos sokat mozogsz
ő: tök lusta vagyok

mindenki: de biztos nem jársz mindenhova kocsival 
ő: de. semmit nem mozgok, csak így nézek ki

mindenki: gondolom alig eszel, csak salátát mint a kismadarak ;)
ő: pörköltet zabálok és krémest, egyszerűen semmi nem látszik meg rajtam

mindenki: akkor nagyon SZERENCSÉS vagy, hallod szivesen örököltem volna én ilyen géneket ;))))) szuper jó lehet neked, hogy semmit nem kell tenned ezért.


Ez csak így eszembe jutott ma egy félfüllel elkapott beszélgetés után amiben épp szarrádicsértek egy sovány embert aki nem győzött hárítani, hogy neki ebben semmi érdeme. kibaszott szomorú volt hallgatni. 

Legenybucsu

A hetvegen budapesten voltam egy legenybucsun, az egyik evfolyamtarsam hazasodik. Eleg vegyes erzesekkel hagytam el a helyszint es hazafele az autoban nagyon sokat gondolkodtam.

1. Miert nem tudjak az emberek a kollegiumot elereszteni? Gondolok itt a viselkedesre es a szokasokra. 30 evesen nem erzem bulinak, hogy berongyolunk egy lakasba ahol van 2 talca sor, 2 csomag ropi, UVOLT a zene es termeszetesen 90 masodpercenkent valt a muzsika. Kotelezo program a szornyu hazipalinkak kostolasa. Maximum 1 orat birnak ki amig komolyabban lezuznak valamit. Most sikerult felboritani az asztalt ami tele volt poharral, sorrel stb. A szervezo az “otthoni” programresznel nyomatekositotta, hogy az etilt oldjuk meg ugy, hogy mindenki hozzon valamit. Rajtam kivul senki nem hozott semmit (az ihatatlan hp-tol eltekintve). Mindenki elcapazta a cuccokat amit vittem es az igazi pajtasaimon kivul (5 ember a 20-bol) senki egy koszonomot nem ejtett el.

2. Mirol szol egy legenybucsu?
A kurva jelenletet nem kerdojelezem meg, mert izles es igenyek kerdese. Ha van is kurva miert kell lefilmezni a musor nyilvanos reszet? Miert kell a volegenyt feladatokkal szopatni es kenyszeriteni onmaga nyilvanos megalazasara? Nem hallottam igazi beszelgeteseket mindenki csak vedelt es tepett varva a jobb idot. Igazabol a legrosszabb az volt, hogy mindenki magaval foglalkozott es leszarta az unnepeltet aki ezt a “feladatok” teljesitesevel probalta kompenzalni. Szerencsere voltam mar jo legenybucsun tobbszor is, de az ilyen bulik mindig leszedalnak.

A lanybucsuk is ilyen otvarak? Ha van vetkozos tag ott is ugy csinal mindenki, mintha meg soha nem latott volna faszt?

Vöröske

A vörössel véletlen alakult ki köztünk minden, nem volt rajtam nyomás, hogy jó legyek, hogy jobb legyek, csak úgy spontán történtek a dolgok. A kapcsolatunk világosbézs volt, letisztult, komoly, összetett érzelmi háttérrel. Egy dolgot beszéltünk meg az elején, hogy őszinték leszünk, mindig. Bemutattuk egymást a családjainknak, a szülei, a nagyszülei kedveltek, minden kibaszottul jónak tűnt, előre elterveztem, hogy mikor egyetemre megyek, koleszos leszek, hogy legyen egy közös pontunk.
Kiegészítettük egymást. Ő reálos, pozitív, a valóságost szereti, ami kézzel fogható. Én humán, negatív, depresszióra hajlamos, folyton álmodozó, a felhők között éltem.
Terveztem, hogy harmonikus életünk lesz, hogy együtt öregszünk meg, hogy négy fiút szülök neki, hogy támogatom, mert támogatni szeretném.
Egy soha véget nem érő dolognak hittem azt, ami köztünk volt, hogy majd a sírig, hogy még azon is túl.
Ma megkérdeztem tőle, mikor jön, mit tervez. Szoknyát vettem fel, mert azt mondta, szeretne látni benne, análra készültem, órákig tartó dugásra, közös összebújós cigizésre, nevetésre, csikizésre.
Motorral jött, nevetve kiáltottam oda, hogy én arra fel nem ülök, persze úgyis felültem volna a végén. Komolynak tűnt, azt hittem, azt fogja mondani, hogy sűrűsödnek a vizsgái, mégse tudunk ma együtt lenni, de ezért miért jött haza?
Lófaszt.
“Azért jöttem ma ide, hogy szakítsak”
MI A FASZ? A kurva életbe, ez nem így működik, kellett volna valami jelnek lennie, valami sötét árnyalatnak a világos palettán. Ez olyan snassz, ennek nem lehet így vége, kurvára nem, nem akarom elhinni, hogy nem poénkodott.
Nem engedte, hogy megöleljem, pedig ha valami rossz történik velem, automatikusan, ösztönből hozzá bújnék, de nem engedi, ellépett tőlem, ilyet nem csinálhat.
Mi az, hogy túlságosan különbözünk, ez nem ok, eddig is túlságosan különböztünk, mégis jó volt minden.
A kibaszott kurva életbe.
Magamra maradtam.

Nincs miért élnem. Akit szerettem ott hagyott, az iskolában folyton gúnyolnak és rajtam nevetnek, otthon én vagyok a szar, mert nem csinálok semmit, de ha csinálok valamit, akkor azért vagyok szar. Nem akarok itt lenni. Nem akarok emberek közelében lenni. Egyszerűen csak elakarok menni innen.
Majd ír…ha csak meg nem utált. Ha csak nem látott valamit rajtam ami nem tetszik neki. Ha csak nem ér rám.. Ha csak nem szeret. Ha csak nem kellek neki. Ha csak nem tetszek neki…Ilyenkor az ember fejébe annyi kétely van. A gondolatok, kérdések összezavarják addig, amíg végleg össze nem roppan. Ezt nevezik szerelmnek, mikor minden kis apró dolgot nagynak látsz, a kis szeretlek szó hirtelen mindenné válik. Ha már mégegyszer nem hallod meg, egyből kételkedsz. Ha esetleg lemond egy találkozót, már egyből azt hiszed nem akar veled beszélni.. Ez a szerelem amire vágyunk, közben a világ legveszélyesebb mérge.
ma reggel

a melókában valaki egy kicsit túltolta a pitralont, amit csak azért nem értek, mert csak nők ülnek körülöttem.

mondjuk egy kurva szavam nem lehet, mert rajtam meg az a nadrágom van, amiben ha leülök, pontosan úgy néz ki, mint ha legalább három faszom lenne :(

Sietve indulnék,

hogy időben odaérjek a Műcsarnokba, erre ez az átmenetileg itt állomásozó német program manager feltart azzal, hogy ugye csak a közelbe megyek, hát kabát sincs rajtam…
Hát ha azt akarnám hallgatni, hogy már megint nem sikerült az időjárásnak megfelelően felöltöznöm, akkor csak felhívnám anyámat :(