rabode

Üzenet önmagamnak

“Ülök egyedül
Körbefog a hideg,
Nem lennék ilyen cefetül
De nélküled minden olyan rideg.

Keresem magam,
De végleg elvesztem
Minden olyan céltalan
Ezt sem így terveztem.

Én csak az értelmet kerestem
Mindenkiben és mindenben,
Ezer kérdést feltettem
Csupán válaszokra nem leltem.

Most a magányt elemzem
Oly elveszettül,
Megint elestem
De most miért fáj ily cseszettül?

Felállni nehéz,
Ha a padlón koppansz
De ha ellököd magad
Ne csodálkozz rajta.

Magamat kergettem
Oda ahol vagyok
Szenvedni szerettem,
De már nem vagyok a rabod.

Rájöttem dolgokra,
Elindultam fel
Ez a sok apróság nem kaszálhat el.

Szükségem van rád
Nyújtsd hát a kezed
Ha megéljük a mát
A holnap egy új kezdet lehet.

Kellenek az emlékek,
A jók és a rosszak
A pillanatok csak kellékek
Melyek néha igen torzak.

Nem akadok meg 
Mindig továbblépek,
Rosszabbak is történtek,
De mától a jövőnek élek.

Egyedül nehéz,
Kell a segítséged
De a baj elenyész,
Hisz miénk az élet.

Szeretlek téged,
Ez mindennél többet ér,
Ragyogjon be a fényed,
Mert a sötétség bennem él.”

Boldog vagy nélkülem, megértem. De te pedig azt értsd meg hogy nem fogok rád örökre várni. Boldog leszek egy idő után nélküled. Nem fogok egy életen át a rabod lenni. Nagyon szeretlek de ha velem nem vagy boldog akkor megpróbálok olyannal együtt boldognak lenni aki boldog velem és szeret. Nem fogok egy életet elpazarolni azzal hogy várok rád. Megértettem minden dolgod ami fontosabb volt nálam, most te értsd ezt meg.