pszt

És pszt maradjon ez az utolsó közös titkunk,amit egymás öklébe halkan összeszorítunk. Csak csendben,csak ketten. Legyen ez az utolsó érintés. Egy utolsó csók, egy utolsó ölelés . És egy utolsó hajítás ,egy lendítés amivel a titkunkat örökre eldobjuk. És utána némán egymásnak hátatfordítunk.
Az utolsó titkunk az , hogy voltunk .
Hogy szerettünk.
Április 12., csütörtök
  • Benit Virág felé tartottam, aki megrázta a fejét.
  • "Észreveszi," suttogta ijedten.
  • "Óriási," sziszegtem, aztán minden mindegy alapon hátraadtam Benit Cortez padja fölött, és a kezébe nyomtam.
  • "Mit csináljak vele?" fogta esetlenül a gyereket.
  • "Mit tudom én. Te min szoktál aludni az órákon?" tátogtam.
  • "Pszt. Virág," szólt Cortez. "Hallgathat egy ekkora ember Ramonest?" kérdezte. Na, ő is ért a gyerekekhez. Mi az, hogy „ekkora ember”? Ez kész.
  • "Ühüm. A Kornt és a System of a Downt is bírja," felelte Virág vigyorogva.
helyszín: kínai kajálda

apuka és kislány bejön.

kislány: *nyávog* MIAU MIAU

apuka: pszt, ne nyávogj, itt megesznek.

én balra el.

Szombat reggel van és tavasz.Olyan kellemes hallani a madarak csicsergését.Mióta vártam ezt,hogy erre keljek.Nyugtató hatású.Bárcsak ne szakítaná félbe az éppen erre jövő autók zaja.Így nem teljes a hatás.Hiányzik még valami.