pszt

Alku

Szombat volt, mi pedig egy, amolyan családi összejövetelre voltunk hivatalosak. Már, amikor ezt közöltem veled sem voltál elragadtatva, és most, hogy eljött ez a nap még inkább látni lehetett rajtad a szenvedést.

Nem szerettél kiöltözni. Jelenleg egy szál alsónadrágban ültél az ágyon, én pedig a szekrényem előtt álltam.

-Nem tudom mit vegyek fel. - mondtam.

-Nincs kedvem menni. - mondtad.

-Igérem hamar végzünk, nem kell maradnunk a végéig, eljöhetünk előbb is, csak menjünk el.

-De tudod, hogy nem szeretem az ilyeneket.

-Igen, tudom és nem is kérnélek rá, ha nem lenne fontos.

Egy nagyot sóhajtottál, majd elfeküdtél az ágyon, én folytattam a kutakodást a megfelelő ruha után.

Eléggé belemerültem, mert nem hallottam, amikor mögém léptél, akkor vettem észre, mikor kezeid a derekamra vezetted.

-Ha itthon maradnánk nem kéne ruha után kutakodnod. - mondtad a vállamra döntve a fejed.

Megfordultam, kezeim a nyakad köré kulcsoltam.

-Jó lesz és gyors. - mondtam.

-De nekem most sokkal jobban tetszel. - végigpillantottál rajtam.

Igazság szerint nem volt rajtam semmi, csak egy bugyi meg egy melltartó.

-Azt gondoltam. - mosolyogtam.

-Ühm.

Az ágyhoz toltál, majd egy kisebb lökéssel elterítettél rajta. Felém másztál.

-Itthon csinálhatnánk mást is.

-Mire gondolsz? - kérdeztem, pedig nagyon jól tudtam a választ.

-Megpuszilgathatnálak. - a nyakamba pusziltál, miközben a kezeid végigvezetted az oldalamon. Kellemes bizsergés fogott el.

-Ruhát sem kéne felvenned.

-Ezt már említetted.

-De még ennyit sem, mint, amennyi most rajtad van. - a hátam mögé nyúltál, majd kikapcsoltad a melltartóm.

-Drága.

-Hm?

-Így tényleg nem fogunk tudni elmenni.

-Nem baj.

-Egyezzünk meg. - javasoltam.

-Hallgatlak.

-Elmegyünk, gyorsan túl leszünk rajta, aztán ha hazaértünk megkapsz. Mit szólsz?

-Nem rossz, de most is meg akarlak kapni.

-Fél óra múlva ott kell lennünk.

-Az még rengeteg idő.

-De drága. Még fel is kell öltöznünk, meg odaérnünk.

-Pszt. Te csak ne aggódj. Megoldjuk, most pedig - a hátadra fordultál, magadra gördítve engem - ha megengeded, kiélvezném, hogy az enyém vagy. - mondtad, majd a fenekemre vezetted a kezed.

Már akkor a tied voltam, amikor az ágyra döntöttél, csak akkor még tudtam tartani magam, most viszont elszakadt a képzeletbeli cérna.

Nyakadba hajtottam a fejem, hagytam, hogy elfogjon az a jóleső melegség.

-Akarlak. - sóhajtottam.

Fordítottál a helyzetünkön.

-Az enyém vagy. - suttogtad a számra, majd megcsókoltál.

És pszt maradjon ez az utolsó közös titkunk,amit egymás öklébe halkan összeszorítunk. Csak csendben,csak ketten. Legyen ez az utolsó érintés. Egy utolsó csók, egy utolsó ölelés . És egy utolsó hajítás ,egy lendítés amivel a titkunkat örökre eldobjuk. És utána némán egymásnak hátatfordítunk.
Az utolsó titkunk az , hogy voltunk .
Hogy szerettünk.
helyszín: kínai kajálda

apuka és kislány bejön.

kislány: *nyávog* MIAU MIAU

apuka: pszt, ne nyávogj, itt megesznek.

én balra el.

Sátor

-Mindent elraktál, ami kellhet? - kérdezted.

-Azt hiszem.

Éjszakai pecázásra készültünk. Már napokkal előtte felírtam mindent, amire szükségem lehet, de még mindig bizonytalan voltam.

-Ne idegeskedj, mindent betettél.- hátulról öleltél át, álladat a vállamra hajtottad.

-Remélem, de még el kell mennem zuhanyozni és mehetünk, jó?

-Megyek veled. - mosolyogtál.

Egymással szemben álltunk a kádban. A zuhanyrózsa nálam volt, próbáltam beállítani a megfelelő hőmérsékletű vizet. Miután kisebb-nagyobb sikerrel eltaláltam, közénk vezettem a zuhanyt.

-Talán, egyszerűbb lett volna fürdeni. - mondtad.

-Lehet. - nevettem el magam.

Elvetted a zuhanyt, a kádba fektetted, kezedbe tusfürdőt nyomtál.

-Megmoslak, jó?

Aprót bólintottam, mire közelebb húztál magadhoz, majd, ahol értél a bőrömbe masszíroztad a tusfürdőt.

-Olyan puha a bőröd. - mondtad, majd még közelebb jöttél, már nem volt távolság köztünk.

A nyakamhoz hajoltál, majd belepusziltál. Kirázott a hideg, Te pedig folytattad.

-Drága.

-Hm?

-Mennünk kéne. - mondtam.

-Tudom, de így nehéz. - szádat elvetted a nyakamtól.

-Menjünk. - mondtam.

Tudtam, hogy ha most nem indulunk el, akkor csak órák múlva fogunk.

.

.

.

Minekutána sikeresen kikászálódtunk a kádból és a tónál a sátrat is felvertük, indulhatott a pecázás.

Nem volt nagy tó, de azt mondtad, hogy, aki tud  pecázni, az halat is tud fogni. Nem kellett sokat várnunk, jött az első hal, majd a második. Harmadik nem jött, legalábbis nem délután, egészen tizenegy óráig váratott mágára, de megérte, hiszen az volt a legnagyobb mind közül.

Egy pad is volt a sátrunk mellett, éjfélig azon ültünk, felelsz vagy merszet játszottunk.

-Felelsz vagy mersz? - kérdeztem.

-Felelek.

-Szeretsz?

-Szeretlek. Felelsz vagy mersz?

-Merek.

-Hm. Mit kérjek? - kérdezted.

-Nem tudom, mit szeretnél?

-Téged. - válaszoltál.

Felálltam a padról, eléd léptem, majd lehajolva megcsókoltalak. Te is felálltál közben, majd eltoltál magadtól.

-A kádjelenet óta várok rád. Menjünk be. - mondtad.

Bementünk a sátorba, majd elfeküdtünk a takarón, amit az aljára terítettünk.

Felém másztál, majd megcsókoltál. Kinntről valami furcsa hang szűrődött be, mire eltoltalak magamtól.

-Pszt, ne félj. Itt vagyok. - nyugtattál.

-Mi volt ez?

-Van egy gyár a tó mellett, dolgoznak éjszaka is, az lehetett.

Bólintottam, mire ismét közelebb hajoltál, de megérezted a nyugtalanságomat.

-Nem kell aggódnod. - nyugtattál.

-Csókolj meg. - kértelek.

A számra vezetted a szádat, én pedig kezemmel a hátadba kapszkodtam, amilyen erősen csak tudtam.

Letértél a számról, a nyakamat pusziltad. Szemeimet csukva tartottam, Te pedig a pólóm alá vezetted a kezed.

Összerezzentem az érintésedtől, kirázott a hideg, nagy levegőt vettem.

A fülemhez hajoltál.

-Vigyázok rád. - suttogtad, majd feljebb csúsztattad a kezed.

Szombat reggel van és tavasz.Olyan kellemes hallani a madarak csicsergését.Mióta vártam ezt,hogy erre keljek.Nyugtató hatású.Bárcsak ne szakítaná félbe az éppen erre jövő autók zaja.Így nem teljes a hatás.Hiányzik még valami.