nygi

10

Mustra: Kovács Mónika, tervezőgrafika III

Grafikus hallgatóval folytatjuk a MOME Ba-portfólióit bemutató Mustra sorozatunkat. Kovács Mónikától szép kerek összefoglalót kaptunk, úgyhogy át is adjuk a szót.

Erős nyolcosztályos gimnáziumban kezdtem tanulmányaimat, amit az ottani tanáraim megrökönyödésére félidőben egy szakközépiskolára – a Kisképzőre cseréltem. A Kisképzőben tervezőgrafikát tanultam, ami rengeteget rajzolást,  sketchbookolást jelentett. Érettségi után az egyetem túl fiatalnak ítélt meg, így nyertem egy plusz évet, amit próbáltam a lehető legtartalmasabban eltölteni. Így a Kisképző 5. évében már szárnyait próbálgató grafikusként dolgoztam a Budapest Jazz Clubnak, a Mono Galériának, emellett a WWF adománygyűjtő munkatársa voltam. Egy év, szuper barátságok, izgalmas projektek és egy Lengyel Lajos Nívódíj után felvételt nyertem a MOME tervezőgrafika szakára. A MOME-n új tervezői gondolkodásmóddal találkoztam, aminek köszönhetően kitágult a jó alapot adó „kisképzős  világom”. Tanulmányaim mellett szakmai gyakorlatoztam egy pici reklámügynökségnél, ahol a véletlen folytán pont egy WWF-es roadshown dolgozhattam. Majd a made by zwoelf grafikai stúdióban próbáltam ki magam, ahol a szuper összhangnak köszönhetően azóta is dolgozom…

Keep reading

11. hét - 32K

1) 4K betonon - hajnalban!
Próbálok átszokni a reggeli futásra, mert nyáron úgyis csak akkor lesz normális hőmérséklet, ráadásul nem szaladok bele az esti tumultusba a MAC öltözőben.
Nem vagyok nagy barátja a korai kelésnek, de próbálkozom… mondjuk az az előnye, hogy nehezebben basszák fel az agyam napközben, ha már voltam futni. :)

2) 6K a MAC-ban
Szélben futni nem jó, de legalább megnyugtató, hogy nem hiába adtam ki annyi pénzt a softshell betétes csodálatos téli futónadrágomra.
Jelentkeztem adománygyűjtő futónak, azzal kapcsolatban agyaltam egy csomót, mert tök izgi!- de a szervezők basztak visszajelezni, szóval valószínűleg nem lesz belőle semmi. :( Nagyon sajnálom, mert tök jó lett volna!

3) 4K betonon
Barátkozni próbáltam a reggeli futással: kb még a csipát sem lökdöstem ki a szememből, már mentem az erkélyre a cipőért, ahol szembesültem vele, hogy fúj a szél és esik is. Úgyhogy csak délutánra maradt ez a futás, amikor viszont elég nagy küzdés volt kivonszolni magam a lakásból… viszont a futás nagyon-nagyon jó volt! Érzésre, tempóra, mindenhogyan. :)

4) 8K a szigeten + a MAC-ban
A pesti oldal inkább kocokás volt, nem futás.. ez van, ha az ember teleeszi magát napközben. :D De a maradék 5-5,5K-n megtáltosodtam.
Megnéztem a Vivicitta 10K útvonalát, ami más lesz, mint tavaly - bár nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek, vagy ne. (Mindenesetre tök jó móka lesz a következő orosz órára leírni az útvonapat..xD)

5) 10K a MAC-ban
Azt hittem, hogy túl monoton lesz ez a táv a 400m pályán, de egyáltalán nem volt az! :) Igazából tök kikapcsoló, hogy nem kell semmire figyelni (lámpák, forgalom, gyalogosok, másik futó…stb), maximum a saját szórakoztatásomra számolhatom a köröket. Sokkal könnyebben ment ez a futás, mint vártam.
A vége kicsit küzdős volt, de végül viszonylag vidáman 1:00:47 idővel teljesítettem a távot, aminek nagyon-nagyon örülök! Nem csak azért, mert 00:47-re van a célomtól, de majdnem 5 perces javulást jelent a múlt héthez képest! 

Elégedett vagyok a héttel, nagyon jól ment minden! Nem is emlékszem, mikor volt utoljára 30K+os hetem. :3

Sallai Zsuzsanna pomázi futó nagykövet felhívása!

Jótékony céllal állok rajthoz az április 19-i Telekom Vivicittá Félmaratonon a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Az adománygyűjtési célom 250 000 Forint. Kérlek, segíts Te is az elérésében. Fogadj örökbe egy kilométert a futásomból!

Édesanyaként is és saját személyes tapasztalatként is tudom, mit jelent betegséggel felnőni. 27 év kemény küzdelem volt a saját szívbetegségem. A szívműtét után visszamaradt olyan szívprobléma, amivel 18-40 éves korom között többször “indították újra a rendszeremet”, vagyis a szívemet. Sok-sok kórház, sok-sok gyógyszer és harc az orvosokkal, mert nem engedtek semmilyen fizikai munkát, semmilyen terhelést, sportot, gyerekszülést is kizárva!
4 gyermekes édesanya lettem!
Van egy 25 éves Fiam, egy 22 éves Fiam, egy 19 éves Fiam és egy 16,5 éves Lányom :)
7 évvel ezelőtt gyökeresen megváltoztattam az életemet. Addigra elmúltam 40 és nagyon fontos lett, hogy lássam majd a gyermekeimet, ahogy apukák és anyukák lesznek, és ott legyek velük, amikor Ők is nagypapák és nagymamák lesznek. 45 éves koromra kezdtem csak el kerékpározni, majd később futni, és soha nem gondoltam volna,hogy a futással 1 év alatt eljutok a Félmaratonig és hogy egyszer valamikor Futónagykövet lehetek!

13 éves korom óta vágyakoztam, hogy majd én is sportolhatok . Az álmom, amit gyerekkorom óta dédelgettem, sok embernek köszönhetően, mostanra valóra vált! Sőt, csak most kezdődik igazán!

Legfontosabb célom, hogy a saját példámmal segítsek minden olyan embernek, legyen az fiatal, idősebb, akik valamilyen betegséggel küzdenek, hogy minden nap jön valami csoda!
Igen is “MERJ NAGYOT ÁLMODNI “!!!!

A blogomat és a történetemet bővebben megtalálhatod a :http://visszadobtak.blogspot.hu/

Miért a Bátor Tábor?

Hallottam a Bátor Tábor céljairól és egyből az a gondolatom támadt, hogy miért ne lehetne még több célja a futásomnak, ha ezzel még többet visszaadhatok.
A Bátor Tábor Alapítvány tizenhárom éve foglalkozik daganatos és krónikus beteg gyerekek és családtagjaik élményterápiás táboroztatásával. Évente több, mint 1000 táborozónak biztosít sikerélményekben és megerősítésben gazdag vidám programokat – olyan kalandokat, amiktől a gyerekek új erőre kapnak, erősödik az önbizalmuk és a gyógyulásukba vetett hitük. Márpedig a gyógyszerek mellett ezekre is nagyon nagy szükség van a felépüléshez. Ahogy egy táborozó mondta: „Az orvosok az életemet, a Bátor Táborosok az életkedvemet adták vissza.”

Az élet úgy hozta 2 éve, hogy a legkisebb gyermekem, a kislányom is komoly kihívást kapott, egy genetikai gerincrendellenességgel. Újra harc van az életünkben és Ő mégis minden nap mosolyog!
A sors viszont megadta nekem azt a lehetőséget, hogy visszaadhassak!

A cél, amit a mostani első félmaratonommal kitűztem a 30. Vivicittán, az, hogy a betegséget, amikkel küzdenek a gyermekek a mindennapjaikban, néha, feledni tudják és új erőt kapjanak a kihívásokhoz!
Szeretném, ha ezzel a futással még több támogatást kapnának és még több élmény részesei lehetnének!

Kérlek, ha teheted, fogadj örökbe tőlem egy kilométert,1-2 000 Ft felajánlásával, és szerezzünk együtt örömet minél több beteg gyermeknek!

Támogassuk együtt a Bátor Tábor munkáját!
Állj mellém!

Köszönöm!
Sallai Zsuzsi

http://elmenykulonitmeny.hu/sallai.zsuzsanna