nemetics

Vonzol engem, mint molylepkét az utcai lámpa fénye. Magadhoz édesgetsz majd megégetsz. Megégetsz és örök nyomot hagysz rajtam. Ez nem szeretet, ez függés, Ez nem élet, ez rabság. Elmegyek, erős vagyok. Nemet mondok, erős vagyok. De a végén ott állok egyedül, kiéhezve hamis mosolyodra, gőgös pillantásodra és tudom, ott akkor előtted állva tudom, hogy elvesztem. Te képes vagy akármivé változtatni. Mint gyerek, aki a forró viaszt formálja, majd amikor ocsmány és alaktalan leszek eldobja. Ez nem szeretet, ez függés. Ez nem élet, ez rabság. Hagyj élni, hagyj szeretni. És kérlek hagyd, hogy egyszer ezt mind a képedbe vágjam majd hamisan rádmosolyogjak és gőgös pillantásomtól kísérve kidobjalak az életemből.

Levél, Neked

Sajnálom, hogy a beszélgetéseinkből csak egy szavas válaszolgatások lettek. Sajnálom, hogy még annyi időt sem szánsz rám, hogy egy kérdőjelet leírj, mikor kérdezel tőlem, bár azt ritkán szoktál. Sajnálom, hogy csak azért írsz, hogy bunkózni tudj valakivel. Sajnálom, hogy minden amink volt kezd eltűnni.
Sajnálom, hogy gondolkodnod kellett rajtam, és azon, hogy megéri-e velem lenned. Sajnálom hogy én még mindig gondolkodok rajtad. Igaz már nem annyit mint régen, de most is erről írok.
A legjobban azt sajnálom, hogy miattad nem engedek közel magamhoz senkit sem.
De nem vagyok a boxzsákod, akit kedved szerint püfölhetsz és nem is vagyok a haverod akit tesónak nevezhetsz.
Leszarod, már biztos van valakid, hogyne lenne hiszen neked mindig több ember van a tarsolyodban.. :)
Azt szeretném, hogy visszagyere, hívj el, hívj magadhoz, hogy életemben először ÉN nemet mondjak neked erre és hogy meglepjelek. Biztos pontnak tartasz, akit lehet ugrasztani ha éppen úgy van kedved.
Nem bánom, hogy megtörtént, egy hatalmas lecke volt (és még most is az), de te vagy életem legnagyobb csalódása. Folyton azon dolgoztam, hogy jobb legyek neked, és majd hátha meggondolod magad. De te mindig elvesztél a hibáimban. Akkor miért is jössz vissza folyton?
Élhetnék, ha hagynál és akkor nem gondolnék rád egy emberekkel teli helyen, munka közben, vagy amikor egyedül vagyok.
Biztos lesz egy nap, amikor felkelek, és már nem téged foglak keresni mindenkiben. És amint ez eljön, soha többé nem nézek vissza rád.


Keep reading

mi lenne, ha csak egyszer
csak egyszer mondanek nemet
csak egyszer szolnek vagy epp ellenkezoleg
csak egyszer nem hunynek szemet
csak egyszer nem irnek vissza
csak egyszer valaszolnek
csak egyszer nem lennek seggfej
csak egyszer meg jobban az lennek
csak egyszer viselkednek az oran
csak egyszer szolalnek meg
csak egyszer nem lennek ott
csak egyszer ulnek bent
csak egyszer kene
csak a kivancsisag
tudom, hogy nem lenne nagy dolog
senkit nem is erdekelne
mert tudjak, hogy legkozelebb majd ugysem ez tortenne
csak egyszer tennek mashogy,
akkor is ugy tennek
nem az vagyok, akinek latnak
csak egyszer, mi lenne, ha az lennek?

Rövid az élet ahhoz, hogy azon gondolkozzunk, miért nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi akartuk. Hogy mit rontottunk el az életünkben eddig. Gondolkozz inkább azon, mit csináltál jól. Ilyenkor az ember rögtön valami nagydolgot keres az életében. De aztán rádöbbent, hogy semmi nagy életbe vágó dolgot nem tett és ezért még rosszabbul lesz. De nem a nagydolgot kell keresni. Épp elég az is, hogy reggel felkeltél és nem adtad fel. Hogy megszólaltál, amikor legszívesebben homokba dugtad volna a fejed. Hogy igent mondtál egy lehetőségre és próbálkoztál, ahelyett, hogy azonnal nemet mondtál volna, mert tudtad; nem fog sikerülni. De mégis honnan tudhatod, hogy nem fog sikerülni, ha meg sem próbálod? Sose add fel és élj a lehetőségekkel.
Imre Flóra - Én szeretem a rejtélyeidet

én szeretem a rejtélyeidet
tartózkodásod zavart büszkeséged
ahogy nem mondasz nemet sem igent
ahogy a személyes teredet véded

még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása

a mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét

meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédséged

Nemzeti meltosag csarnoka

este vegleg bedolt, az asztaltarsasagban mindenkinek el kellett mutogatni, honnan jott.
Kolmbiai cimbora mutatta, hogyan szippantjak fel a kokot, nemet rajzolt merci emblemat, en meg paprikat.
Mexico? Nem, rajzoltam szalamit, Italia?
A nem, rajzoltam buvoskockat.
Taiwan.
Ja.

Budapest IX. kerületének polgármestere, Bácskai János kedves ember. Nem hallani kiabálni, és ellenfeleit is úgy tudja elküldeni a fenébe, hogy angyalok csilingelnek körülötte.

Ma reggel is ez volt soron. Fiala János vendége volt, a Rádió Q-ban beszélgettek, és persze szóba jött az olimpiai rendezés is, és a kormánypárti Bácskai János például nem mondta vöröslő fejjel, hogy aki nem akar Budapesten olimpiát az egy hazaáruló pondró, ehelyett éteri hangon egyszerűen bolondnak nevezte, meg balgának azokat, akik kerületi lakosként nemet mondanak a 2024-es budapesti rendezésre.

Mondhatott volna félkegyelműt, őrültet vagy flepnist is, de nem.

Bácskai szerint a kerületben rengeteg fejlesztés valósul meg, ha Budapest olimpiát rendez, és erre épeszű kerületi nem mondhat nemet. Ezek olyan fejlesztések, amiket az állam fog megvalósítani, mert nélküle több százmillió forintba kerülne az önkormányzatnak, ami Bácskai szerint simán tönkre tehet egy kerületet. Bizony, több száz millió forint a 14 milliárd forintból gazdálkodó Ferencvárosnak felvállalhatatlan teher. Jó.

Ezeket a fejlesztéseket tehát majd az állam fogja megvalósítani, feltéve, ha Budapest olimpiát rendez, a területekről ezért a kerület önként lemondott, egy részüket tulajdonba adta az Államnak, más részüket használatba.  De mi van, ha Budapest nem rendez olimpiát? Fiala kolléga megkérdezte a polgármestertől, hogy ha valamiért esetleg mégsem kapná meg Budapest a rendezést, ezek a területek visszakerülnek-e a kerülethez.

Hát, képzeljék, erre Bácskai polgármester nem nagyon tudott válaszolni, ő azt hiszi, hogy igen. És mit kapott cserébe ezekért a területekért a kerület az államtól? - kérdezte egyre érdeklődőbben Fiala, mire Bácskai nagy levegőt vett és azt mondta: álmokat!

—  Álmokat!!!
bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna. mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem. cselekedtem, amikor várnom kellett volna. féltem, amikor örülnöm kellett volna. veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna. bíráltam, amikor dicsérni kellett volna. nemet mondtam, amikor igent kellett volna és igent mondtam, amikor nemet kellett volna.
-Önző vagy. - mondtad.
- Igen? Önző vagyok?
Amiért mindenben te vagy az első?
Amiért te vagy számomra az, akiért évekig várnék?
Amiért próbálok önbizalmat önteni beléd, miközben az enyém egyre csak süllyed?
Amiért mindent megteszek a boldogságodért, miközben az én boldogságomnak annyi?
Amiért tanácsokat adok a csajozással kapcsolatban, miközben én belülről összetörök?
Amiért összehozlak téged álmaid nőjével, miközben mindent megtennék azért, hogy én legyek az?
Amiért nem hagyom, hogy feladd az álmaid, mert az enyém Te vagy? Amiért meghallgatom minden bajodat, miközben nekem is annyi van?
Amiért 100 fiúnak mondtam nemet, a te igenedre várva?
Amiért a legjobb barátod vagyok, a testvéred és a lelkitársad, de ez neked sosem lesz elég?
Amiért mindennél jobban szeretlek és boldoggá akarlak tenni, még ha én belül meghalok?

A legnagyobb hibám, amit ellened elkövettem, hogy menthetetlenül belédszerettem…