napone

anonymous asked:

Mi az a dolog amiért úgy érzed hogy érdemes élni, amitől úgyérzed hogy érdemes reggelente felkelni? Mi az ami boldoggá tesz? :)

Egy jó kávéért érdemes felkelni. 
Az ember szerethet, és szeretve van, ezért érdemes élni. 
Boldoggá tesz, minden jó, minden szép, és minden apró kis dolog, ami miatt azt mondom egy hét, egy hónap vagy akár egy év múlva, hogy “na, az egy jó nap volt, mert…”. Gondolok egy jó beszélgetésre, egy kedves szóra. Vagy, amikor idegen mosolyog rád a buszon, és te visszamosolyogsz. Vagy ez lehet egy jó étel, ital, vagy egy édesség, amitől a mennyben érzed magad. Egy jó könyv, zene, film, sorozat is lehet boldogság. Vagy amikor végre megtalálod azt a dolgot, amit már hosszú ideje keresel. Késő estig titokban fent maradni, és beszélgetni, vagy csak zenét hallgatni, neten böngészni. Egy jó séta. Ha egy borús, szomorú napon, csak egy kicsit is, de kisüt a nap. Ha sikerül kényelmesen elhelyezkedni az ágyban. Egy jó álom. 

És persze amikor üzenetet kapok tumblin:DDD

Keresek...

… Budapesten a IX, XIV vagy XX kerületek valamelyikében egy 1, max 1.5 szobás lakást, Aug. 15-i költözéssel (igen, egészen pontosan ezen a napon :) ) hosszútávra. Nem élek álomvilágban, tudom nem két fillér, de mondjuk jó lenne olyan max 85+rezsiért (+a szokásos 2 havi kauc.).

Nem dohányzom, nincs kisállatom. Nagy zajjal sem járok, hacsak a billentyűzet konstans püfölése nem számít annak. Allergiás vagyok és emellett rendmániás, így a tulaj biztos lehet afelől, hogy a lakásban rend és tisztaság uralkodik mindig :) Ö… asszem ennyi.

Segítséget, közszolg. reblogot köszönöm előre is! ^^

az elmúlt napnál jobbat akkor éltem utoljára, amikor 2013 őszén a dózsa györgy úti metrómegállóban egy tumblres fiú megkocogtatta a vállamat, és azt mondta, na mi a geci van, mert ma 3 órán át készülődtem (ebben az evés is benne volt) a vittulába aztán két órát vártam a barátnőmre (két órát késett), miután megkérkezett fekete ruhában és én is kifestettem a szememet is olyanra, egymásra néztünk, levettük a ruháinkat, felvettük ugyanazokat a retek alvóspólónkat, amiben a ma reggelt ugyanebben a lakásban ugyanezen a napon kezdtük, miután átmulattuk az éjszakát ogli g, yung lean és a radiohead hallgatásával és 0 óra 30 perckor már aludtunk, tudom, mert ekkor mutatta a spotify az utolsó aktivitásomat, aztan reggel a telefonom légvédelmi riadóra emlékeztető ébresztőjére mindketten gyorsan felébredtünk és 6 óra 45-kor már hunyorgó szemmel instagramoztunk, aztán aludtunk kicsit, és reggel azt vártuk, hogy a lakásban rajtunk kívül tartozkodó két soha az életben nem látott és teljesen idegen dán lány, akik szállás hiján a házon kivül lévő lakótársaim jóvoltából itt aludtak, háromnegyed órán keresztül lezuhanyozzanak, megegyenek két banánt is a hűtőből, amiket a lidlben vettem, majd egy szó nélkül, mintha a másik szobában nem lenne senki, távozzanak. mi ekkor nyugodtan kezdtünk el narancslével tejcsokit enni reggelire.
ennek a sztorinak pont annyi értelme van, amennyi leírva látszik, de tényleg rettenetesen boldog vagyok, hogy végre képessé váltam gondtalanul élvezni ezt az életformát, amit régen annyira lenéztem, már nem áll életem minden pillanata a kornyezet analizálásáról, egyre közönségesebb leszek, kirakom facebookra, hova vettek fel, nem ironikusan használok idézeteket, így múlik el sok barátság, amikor valaki felveszi a harcot az ironikus önmarcangolással szemben és feelgood számokat kezd hallgatni, míg végül valami keresztény fiatalok gyülekezetbe be nem lép, izzad az arcom a 999 forintos rossmannos vegán alapozó alatt, isten (keresztény fiatalok gyülekezete) lépten-nyomon ott van velem, akár a biztonsági őr, hogy olcsónak teremtette meg éppen azt, amit úgyis csak addig használok, amíg utálom magam amiatt, hogy állatokat eszem
mintha a tücskök is yung lean nevét ciripelnék, ilyen boldog vagyok a teraszon, a lidlben ma egy kopasz férfi, miközben az öblítőket szagolgattuk, azt mondta, a feleségem szerint a zöld a legjobb! én pedig a zöldet vettem. tényleg nagyon jó, asian spirit a neve, írnék is egy viral facebook-posztot, hogy eljuttassam a hétköznapok hősének, de ilyen távol talán sosem leszek a kritikus önreflexió csakrájától

1 kerület, 2 láb, 3 óra, 4 földrész, 5 deci víz, 6 kutyafuttató, 7 égtáj: Kalandozások Kőbányán, 4., befejező rész

A norvég nyelvben létezik egy nehezen lefordítható kifejezés a kint, a napon megivott sörre: utepils. Évről évre remegve (és befűtve is!) várják a hosszú tél utáni első tavaszi napot, amikor megtartják a szezonnyitó utepils-bulit. Szép hagyománya van ott az élet ilyen apró (és egyre apróbb) örömeinek megünneplésének. Az ex-Guttmann, ma már Mély-tó volt az én utepilsem, a végtelen panelek a sötét tél, a közöttük felsejlő tó az előbukkanó napsugarak alatt felpattintott első sör.

Varga Imre

Ez a pici halásztó az Óhegy parkhoz hasonlóan közmunkával épült a hetvenes években. Az internetet böngészve úgy tűnik, mintha a tónak csak múltja lenne. A fórumokon az építésben résztvevő öregek büszkélkednek. A galériák többsége még az építkezés idején készült képekből áll és a tó mellett egy Kőbánya és a tó történetét bemutató kiállítás volt az első, ami fogadott. Csak a halászok tartják a felszínen a kőbányai Bi-tó jelenét, másnak nem kell vagy nem érdekes, nem tudom, pedig egy ilyen tengerszem minden magára valamit adó város büszkesége kéne, hogy legyen. 

Pedig a tó és környezete él, mint hal a vízben! A kiállítás mellett hangulatos Tiki Bár működik a tó feletti dombon, a stégek tele vannak halászokkal, a Munkás szobor alatt pedig babakocsisok gyülekeznek. Közben a látvány festői, ahogy Sipos Gábor fogalmaz: “Annyira természetellenes, hogy panelházak tükröződnek a vízen, és mégis van benne valami furcsa báj!“ Minden nyomorra gyógyír itt eltölteni pár órát, és érezni is ezt a fajta könnyedséget a környékbelieken (egy halász, Tibi, hiányát többen fájlalták, de amikor kiderült, hogy Amerikában van, büszkeség költözött a szemekbe). Annyira jó itt lenni, hogy teljesen megfeledkezem magamról, és majdnem rossz irányba szállok buszra. Külön meg kell jegyeznem, hogy itt, a buszmegálló mellett láttam az utolsó kutyafuttatót - ha jól számoltam a hetediket.

Richter Gedeon

A buszút szürreálisabb, mint egy Pynchon-regény tetszőleges oldala. A szürke paneleket új építésű, neon-narancsban pompázó mediterrán lakóházak váltják, a napernyőkkel felvértezett, strandközeli sétányok boltjait idéző szuveníresek és ABC-k sorából pedig nem lógott volna ki egy szörfkölcsönző vagy buzi banánhajóztató bagázs. A Gergely utcai mediterránt egy sorompós bejárattal ellátott lakópark tette végleg Malibu-szerűvé. Még bele sem gondoltam, hogy itt cseperednek fel valahol a magyar Olsen-ikrek, amikor a busz már a következő megállóban állt, engem pedig újra lerobbant raktár- és gyárépületek, és az utolsó púrhabig szétkapott házak vettek körbe. A monarchiai sertéskereskedelem egykori központjában szálltam le, hogy megnézzem, mivel foglalják el magukat a szórakozott professzoraink és napernyős dámáink arra a rövid időre, amit nem a tudomány szolgálatában kell tölteniük.

A Richter Gedeon Rt. Pihenő parkot a szocializmus fogja közre. Egyik oldalán munkásszálló, a MÁV Felépítménykarbantartó és Gépjavító Üzeme, egy BKV épület, aztán egy vasúti híd, az egészet beteríti a gaz és -lengi a pusztulás. A park viszont meglehetősen arisztoktratikus. Felújított, karban tartott és, ami a legérdekesebb, zártkörű, egy olyan letűnt kort idéz, ahol az urak kiváltsága nem volt még mindenkié. Nem is tudom, hogy az Autósklub parkolóján kívúl létezik-e még ilyen hely Budapesten. Én nem vagyok tag, úgyhogy csak egy pillanat erejéig tudok betekinteni, amikor egy tag, minden bizonnyal egy gróf vagy hasonló előkelőség, autómobilján elhagyja a területet.

Spartacus

Egy sarokkal arrébb, a parktól pár percre a sokat megélt Spartacus stadion. Milyen legyen egy szocializmusból ittmaradt épület, ha nem lerobbant és elhagyatott? Talán a világ egyetlen még működő axelero-s weboldala az övék, http://www.iszsport.axelero.net/, de ez is csak a ködös nosztalgia szűrőjén át aranyos. Pár kissrác igyekszik vízilabdaedzésre, amikor lefordulok a Basa utcába és lassan eltűnik a szemem elől Budapest egyetlen obeliszkje, a Telekom-torony.

Schreyer Antal

Újabb váratlan meglepetés! Ha a Basa utcán végigmész kétszer is megéled az internet híres mondását, hogy régen minden jobb volt. Sci-fi. Az indusztrializmus végső diadalát olyan festőien még semmi nem szemléltette, mint az utcát két oldalról és felülről szegélyező elektromos távvezeték-sor. A legszebb angol parkok a fasorban sincsenek. Lenyűgöző, elképesztő, bombasztikus. Képet hiába is linkelnék, ezt át kell élni. Amilyen Google deep dream végigmenni a Basa utcán, annyira pornolizer lefordulni róla. Üres gyárépületek, egy tetőtlen volt-abroncsbolt, egy híd alá száműzött Munkáspárt graffiti ellenpontozzák az előbb megélt futurizmust. Ki gondolta volna az 1800-as évek opportunistái közül, akik az első szertésszállásokat építették, hogy Kőbánya aztán az iparosodás fellegvára lesz? Hogy mégis az lett, az nem kis mértékben nekik köszönhető és rosszul tesszük, ha megfeledkezünk a gyökereinkről. Kőbánya egyik, ha nem legfontosabb nevezetessége ugyanis a sertéskereskedelem. Valamiért mára már teljesen kikopott a köztudatból, és nem is nagyon ápolják az emlékét. A Hízlaló tér és környékének szellemvárosa úgy emlékeztet az egykoron volt sertésfejedelemségre és a minket ért veszteségre, mint 56-re a Terror Háza, mindezt semmi pénzből, 0 munkatárssal. Mégsem nehéz elképzelni a teret tele élettel, hogy röfögött itt százezer malac, hogy dagonyáztak a sárban és sikítottak, amikor karámokba terelték őket. Ebből semmi nem maradt, életre utaló jelet csak egyet látok: Valamilyen oknál fogva két mozaikba foglalt indián hirdet egy nagyon-magyar-magyar-magyar éttermet.

Fischer Mór lovag

Ilyen élményekkel és a neve és múltja miatt nagy reményekkel érkeztem meg a Törekvés (új nevén Kocsis Sándor Sportközpont) stadionhoz, ami nemrég nyílt meg újra, és a beszámolók alapján az élő Kőbánya egyik szimbóluma. (A kerület mottója tavaly óta “Az Élő Város”. Hogy egy olyan kerület, mint Kőbánya miért választotta ezt a mottót az legalább akkora rejtély, mint a MIÉP felirat a stadion melletti sarkon álló kresztáblára taggelve.) A felújított sportközpont modern, de steril. A passziánszozó biztonsági őr és húsz konténerből és pár sor műanyag székből álló stadion ugyanúgy lombozott le, mint a rothadó Spari-szentély. Néztem egy másodpercig, ahogy az FTC női fodballcsapata edz, aztán továbbindultam. Ugyanoda tértem vissza, ahonnét elindultam, de mégis máshová érkeztem. Ahogy a buszra szálltam, és készültem elhagyni a X. kerületet egy másodpercre még megálltam az utolsó lépcsőn, és hallottam, ahogy egy kisgyerek elkurjantja magát valahol a távolban: “ÁPÍPPÍPÓ.”

Előző részek: 1, 2, 3

Ui.: A buszon hazafelé hiába próbáltam, egy Temple Run-t hangosan kommentáló férfi (“A kanyart nem egyenesen kell venni bazmeg,” mutatott rá bölcsen egy, a játékon túlmutató nagy igazságra) miatt nem tudtam megfogni mit is jelent nekem ez a túra, de amint visszatértem a belvárosba rögtön éreztem. A Semmelweisnél egy nővér mellet egy terhesnek tűnő nőt láttam dohányozni, máskor talán sokkolt volna, de most nem is igazán zavart a dolog, mert már tudom, hogy itt van, nem is olyan messze, a földi paradicsom: Kőbánya.

#goombats and #I #facetime with #papabear. He is our heart and keeps them pumping. I am so happy he is my father. I could not ask for a better best friend, and father. Not enough words to describe this guy. He is my absolute idol and is the glue that holds the 3 of us together. Hot digity damn he’s the best papabear in the entire universe. We love you pops. Always and forever, past the moon. #napone #stayup (at inspiration hill)

Vicces ez a MÁV kártérítés:

2015-ben még mindig hatalmas logisztikai problémát okoz a kártérítés kifizetése során, ha valakinek e-tickete van, azzal a jegypénztáros “nem tud mit kezdeni”, töltsek ki kérelmet, amire egyedül a melltartóméretemet nem kellett ráírni, majd 30 napon belül elbírálják :DD

ma van

alekszisz ciprasz szuletesnapja, ami egyben hugo chavez szuletesnapjaval is megegyezik. veletlen egybeeses, szurta ki az economist a facebookon, de persze ha valaki tudja a matekot, annyira nem lepodik meg, hiszen mar ha huszonharom kommunistat-populistat osszegyujtunk, akkor is tobb mint otven szazalek a valoszinusege, hogy van koztuk ketto aki egy napon szuletett. (sot, nemkommunistakra is igaz.)

Na hát akkor egy kis beszámoló az ásatásról

Az első hét harmadik napján egy példás, mesébe illő esést mutattam be a többieknek, köszönhetően a bakancsom kis kampóinak, amik elvileg a cipőfűzőnek vannak fenntartva, nem pedig az ártatlan régészhallgatók nyakának kitörését próbálják megkönnyíteni.. Na mindegy, nem törtem ki a nyakam, csodás kungfu ösztöneimnek hála a levegőben tett félfordulattal nem arccal előre estem, hanem a könyökömre. Izgalmakból igazából ennyi, mivel minden nap a tűző napon ások, kapálok, csákányozok, tisztítom a köveket és szitálom a kitermelt földet :D. Amúgy nagyon jó szemem van :3 elég sok cserépdarabot látok meg, amik aljas módon kőnek vagy földnek próbálják álcázni magukat. Sajnos a várfal mellett ilyen unalmas :( de a felső várban találtak egy famarkolatú kardot :3 (sajnos nem szolgálhatok képpel róla, mert egyből elcsomagolták és vitték restaurációra :( ). Jövőhéttől már ott ásunk mi is :3. Addig is a sok hülyéskedés gyorsítja egy kicsit az időt a nagy melegben. Amúgy ha nem fáradnánk el eléggé a csákányozás meg lapátolás közben, hazafelé is megtehetjük, mivel 3,5 kilométert kell gyalogolni a szállásig a hegyről le és a városon át. Szerencsére lefelé már könnyebb. Minden reggel egy kicsit meghalunk hegymászás közben…

Egyenlőre ennyi ^^ majd jönnek a képek is

3

Nagyon bejonnek ezek a fahazikok meg az egesz csillaghegyi STRANDFURDO minjart lecsoszogunk az apukak koze sorozni a bufebe lehetoleg a napon. (Egyre ritkabban veszek reszt ilyen lakossagi programokon mostansag, mndig csak a beszukult szubkultura, pedig… Vettem is egy heti valaszt olvasgatni)

Kimentjuk a rigofiokat, aki ketrecbe zarta magat es nem tud felrepulni a halo fole. Ti milyen jo dolgot cselekedtetek a mai napon?

feltételezem, hogy a corvinuson lehet egy olyan szabály, hogy addig nem rúghatnak ki két passzív félév után, amíg nem kaptam két egymást követő felszólítást ajánlott levélben, ezért a corvinus nagy bölcsességében úgy döntött, hogy egyszerűen oldja meg ezt, és egyszerre, egy napon kiküldi nekem az első és a második felszólítást is :–/

utoljára a gimnáziumból akartak ennyire kirúgni :–///

Fesztiválozásokba'

Gondoltam, hogy ez a pumpedgabó féle kultúrsokk gyorsan végigszalad az országban.
Azt a piros kis forrónacit még így is emészteni kell, de amikor a Campuson szembejön veled egy kétajtós szekrény méretű kitetovált egyed ebben a piros csodában, ami láthatóan 3 számmal kisebb, mint kéne, hogy legyen. Bitch, please.

Ugyanitt 40 fokos tűző napon olcsó lerészegedni ^^