napone

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.
Motiváció tőlem Neked, aki most ezt olvasod

Szia. Csak szeretnék mondani neked valamit. Igen, Neked. Neked, aki most ezt olvasod. Neked, aki talán úgy érzi, hogy most éppen nincs értelme semminek. Neked, aki talán most is a telefonja előtt sírdogál, mert elhagyta a szerelme. Neked, akit átvertek, Neked, aki elvesztett valakit, aki fontos. Senki másnak nem szól ez most, csak, és kizárólag Neked. Az első dolog egy kérdés lesz. Pontosabban, több kérdés. Az első: Miért hiszed azt, hogy nem vagy elég jó? Azért, mert valaki azt mondja? Azért mert az iskolában az a lány megszólt, mert te nem úgy öltözöl, ahogy mindenki más, és azért, mert neked nincs minden héten más pasid? Azért, mert édesanyád soha nem mondta, hogy büszke rád, vagy azért mert édesapád évek óta feléd sem nézett? Azért érzed azt, hogy te kevesebb vagy, mint más, mert a fiú, akivel együtt voltál, azt mondta? Vagy miért? Senkinél nem vagy több, vagy kevesebb. Miért is lennél? Én sem vagyok több. De tudom, hogy kevesebb sem. Nem vagy kevesebb annál a lánynál, aki éppen a Victoria’s Secret kifutóján megy végig fehérneműben, a tökéletes alakjával. Hiszen te is tökéletes vagy! Hiszen te is elérhetsz bármit, amit csak akarsz. Miért nem mersz álmodni? Mert neked nem sikerülne az, ami másnak igen? Honnan tudod? Hiszen meg sem próbáltad.Miért van az, hogy az olyan emberek, akik esetleg valamilyen betegségben szenvednek, és csak a rosszat kapták egész életükben, miért van az, hogy ők mégis tudnak mosolyogni? Ha ők meg tudják ezt tenni, akkor te miért nem? Ha más meg tudja ezt tenni, akkor te miért nem? Ha valaki ki tud mászni a legmélyebb gödörből, akkor te miért azzal az egyetlen kiálló hajszállal foglalkozol, ami miatt tudod, hogy valaki úgyis szólni fog? És? Szóljanak. Kit érdekel? Kit érdekel, ha te azzal a kis kiálló hajszállal érzed magad boldognak? Akkor kit érdekel, hogy ő meg ő meg akárki beleszól abba, hogy ki légy? Otthagyott a szerelmed valaki másért? Megcsalt? Rendben. Tegye azt. Miért sírsz ilyen ember után? Miért kellene ilyen ember az életedbe? Ilyen, aki átver. Jó az neked, ha azzal hitegeted magad, hogy megváltozik? Nem. Nem változik meg, te mégsem vagy képes ott hagyni. Miért? Mert félsz. Ne mondd, hogy nem, mert igenis félsz. Tudod mitől? Attól, hogy egyedül maradsz. Attól, hogy nem lesz ott senki, ha szétesel. Pedig hidd el, ott lesz. Amikor kelleni fog, ott lesz a megfelelő személy. Mindenki érzi úgy néha, hogy nincs senkije, miközben csak ki kell nyitnod a szemed, és észrevenni, mennyien akarnak segíteni. Édesanyád sem azért mondja, hogy vedd fel a sálat télen, mert bántani akar, vagy beleszólni abba, hogyan öltözködsz. Ez csak egy tanács, mert nem akarja, hogy fájjon a torkod, vagy épp, hogy beteg legyél. Egy tanács, amit vagy megfogadsz, vagy nem. Te döntesz arról, hogy beteg akarsz-e lenni.Néha annyira bolondok az emberek. Komolyan. Te is. Mikor azt hiszed, hogy “ez nem fog összejönni”. Miért nem? Talán azért, mert nem akarod eléggé. Mert nem hiszel magadban. Ne azt várd el, hogy más csinálja meg helyetted, hogy más adja alád, hogy de menni fog. Mert nem mindig lesz ott a legjobb barátod, vagy a szerelmed, hogy fogja a kezed. Igenis, valamikor saját magadba kell kapaszkodnod, mert amíg nem találod meg a segítséget, addig magadat kell felsegítened a földről. De miért ne menne? Hiszen erős vagy. És gondolj bele, miért hitted azt egy percig is, hogy nem vagy elég jó? Hogy testet akarsz cserélni a szomszéd lánnyal, mert mennyivel vékonyabb? Kinek számít? Lehet, hogy a mai világban elsőre úgy tűnik, mindenki a külsőt nézi. De hidd el, AZ AZ EGY, aki a belsődért fog szeretni, AZ AZ EGY fogja megérdemelni minden szeretetedet, amit másnak féltél odaadni. Hiszen nincs abban semmi szégyen, ha elesel. A szégyen abban van, ha nem állsz fel. Ha annyira sem tartod magad, hogy megpróbáld még egyszer. Mert mindent magadért csinálsz. Nem másért. Nem azért kell tanulnod az iskolában, mert Anya vagy Apa megkért rá. Magad miatt. Mindenkinek vannak rossz és annál is rosszabb napjai. Nekem például Szent Este halt meg az egyik szerettem, aki nagyon közel állt hozzám. Öt karácsonyt sírtam végig, tavaly pedig összeszedtem minden erőmet, és mosollyal az arcomon állítottam fel a karácsonyfát. Például a legelső barátom megvert, utána két évig félve mertem hozzászólni a fiúkhoz. Aztán jött valaki, akit több, mint két és fél éve mindennél jobban szeretek. És miért? Mert mosollyal az arcomon fordultam a világhoz. Tudom, hogy van ennél rosszabb. Hogyne tudnám, de mindenkinek elég a saját kis gondja. Miért nem mész oda ahhoz a fiúhoz az iskolába, akinek nincsenek barátai? Én tudom miért. Mert félsz, hogy megszólnak miatta. Hogy “fúj te ezzel barátkozol?” Mégis miért ne? Honnan tudod, mekkora kincset találsz egy-egy emberben? Honnan tudod, amíg nem álltál meg beszélgetni egyel sem? A következő dolog egy kérés lesz, és eldöntöd, betartod-e. Arra kérnélek meg, hogy mosolyogj! Mosolyogj reggel, mikor hajnalba csörög az ébresztő, és már megint dolgozni vagy iskolába kell menni. Mosolyogj, ha valaki megnéz az utcán. Mosolyogj, ha egy családtagod megkérdezi, milyen napod volt. Mosolyog, ha süt a nap, ha esik a hó, ha fúj a szél, ha 40, vagy ha -10 fok van. Semmi mást nem kérek Tőled, aki most ezt olvasod, csak azt, hogy mosolyogj, mert egy napon valaki bele fog szeretni abba a mosolyba. 🌹2016.12.04. GősiZsófi🌹

Mosolyogj. Mosolyogj reggel, mikor hajnalba csörög az ébresztő, és már megint dolgozni vagy iskolába kell menni. Mosolyogj, ha valaki megnéz az utcán. Mosolyogj, ha egy családtagod megkérdezi, milyen napod volt. Mosolyogj, ha süt a nap, ha esik a hó, ha fúj a szél, ha 40, vagy ha -10 fok van. Semmi mást nem kérek tőled, aki most ezt olvasod, hogy mosolyogj, mert egy napon valaki beleszeret a mosolyodba.
Hogy engedjem el?

Az első időszakban nem fogod tudni.
Mindenbe bele fogsz kapaszkodni, ami rá emlékeztet.
A tőle kapott pólóban fogsz aludni, csak azért, hogy jobban tépd magad.
Folyamatosan lecsekkolod a közösségi oldalakon, hátha onnan tudni fogod, vajon máris találkozik valaki mással.
Szenvedni fogsz. Rengeteget.

És aztán egy nap majd forró csokit iszol a legjobb barátoddal, és a szituáció nem fog emlékeztetni téged arra, mikor azon a hűvös téli napon egy pokróccal takarózva csináltátok ugyanezt.
Nem állsz készen arra, hogy belekezdj valamibe valaki mással, de elérkeztél ide. Már érzed. Őrülten hiányzik, ez tény, de minden nap könnyebb lesz nélküle élni.

Szóval szerintem soha nem engedjük el őket igazán, csak megtanuljuk, hogy engedjük el az összetört szívünk fájdalmát. Egy ponton pedig békét találunk. És ezen a ponton már nem fáj többé.

Történet a szeretetről:

Egy nap az asszony és férje csúnyán össze vesztek. A nő megfogadta, nem szól hozzá férjéhez. Úgy is tett. A 7. napon a férfi buzgón nyitogatni kezdte a fiókokat, szekrényeket, a feleség nem bírta már, megkérdezte:
-Mit keresel?
Majd a férfi így szólt:
-Ezt kerestem! A hangodat!

“Sose utasíts vissza valakit, aki szeret téged, törődik veled, hiányol téged, mert egy napon talán felkelsz és rájössz, hogy elvesztetted a holdat, amíg a csillagokat számoltad.”

Attól hogy dohányzom,ne nézz már rám úgy mint aki embert ölt könyörgöm!Tisztában vagyok hogy rákot okoz de amíg te,édesem minden kurva szombaton bebaszva érsz haza,esetleg drogozol valamint nyáron délben fekszel ki napozni,télen pedig egész napon a szaunába dugod a segged tudva hogy káros addig tartsd a szádat tartalékon.Amíg egy szál cigi megnyugtat,elmulassza a gyomorgörcsöt,segít elütni az időt várakozáskor,közösséget alkot,okot ad rá hogy kimozduljak,segít mosolyt festeni mások arcára,tehát jobbá teszi a napjaimat addig pont leszarom hogy 10 évvel kevesebbet tölthetek ebben a SZAR világban..

Kössz.

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon, csak miattad: tényleg önmagam voltam.